LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Magam azokhoz tartozom, akik erõs dohányosok, naponta egy-másfél doboz cigarettát szívok el. Ezért ezzel a felelõsséggel kellett végiggondolnom a Magyar Demokrata Fórum nevében, hogy hogyan, miképpen tudjuk támogatni a nemdohányzók védelmérõl szóló törvénytervezetet.
A dohány- és vele a nikotinfüggõség valamikor a XVI. század legelején érkezett Amerikából Európába. Ma Amerikától a dohányzásról való leszokás, leszoktatás technikáit, módszereit tanulhatjuk meg. A '70-es, '80-as évek óta az Egyesült Államokból kiindulva új életmód és új életeszmények hódítanak teret a világban.
(15.00)
Az egészséges életmód eszméje, az egészség felértékelõdése történt meg az elmúlt évtizedekben, és ez a nagy változás nem kerüli el Magyarországot sem. A világban végbemenõ folyamatok a '80-as évek óta a mennyiségi növekedésrõl a minõségi fejlõdésre helyezték a hangsúlyt. Csurgay Árpád akadémikus mutatja meg egyik írásában: "A nemzetek és nemzetgazdaságok versenyének eredményei immár nem elsõsorban a felhasznált anyag- és energiamennyiséggel mérhetõek, hanem minõségi tényezõkkel."
Ezek között a minõségi tényezõk között a környezetvédelmi szempontok mellett az egyik legfontosabb tényezõ a polgárok egészsége. Ahhoz, hogy Magyarország jó eséllyel induljon a modern nemzetek új típusú versenyében, szükség van a tömeges egészségrombolás visszaszorítására.
A nemdohányzók védelmérõl szóló törvénytervezet megtárgyalására késve kerül sor. Ez év tavaszán jómagam is egyéni indítványban javasoltam az Országgyûlésnek, hogy tûzze mielõbb napirendjére a törvényt, mert ez az az eset, amikor nem késlekedhetünk. Országunk híres arról, hogy az egészségtelen életmód tekintetében a listavezetõk közé tartozik Európában.
Az emberek nálunk 8-10 esztendõvel rövidebb ideig élnek, mint Nyugat-Európa országaiban. Magyarországon sok egészségkárosító szokás terjedt el, de mind közül a dohányzás számít a legkártékonyabbnak és sajnos a legelterjedtebbnek is. Nálunk a lakosság 36 százaléka dohányzik, míg az Egyesült Államokban már csak 26 százalék. Fél évszázad alatt megnégyszerezõdött a Magyarországon eladott cigaretta mennyisége. Ugyanakkor az Egyesült Államokban évente körülbelül 1 százalékkal csökken a dohányzók száma.
Hazánk az egy fõre esõ cigarettafogyasztásban a világon az elsõk között van. Az állam évente több tíz milliárd forint adóbevételhez jut, de még anyagilag sem kifizetõdõ a dohányzás az állam számára, mert a dohányzás közvetett költségei csillagászati méretûek. Gondoljunk a kiesett munkaórák számára, a dohányzással kapcsolatos betegségek, balesetek költségeire.
Egy tanulmány szerint ez az összeg megközelítõleg háromszor akkora, mint a dohányzásból fakadó állami bevételek összege. Ebben az összegben természetesen nincs benne az összes társadalmi kár, hanem csak azok az összegek, amelyeket az állam, illetve a társadalombiztosítás kénytelen kifizetni. Itt azonban nem a költségek jelentik a döntõ tényezõt, hanem az állampolgárok egészsége. Ma már senkit sem kell meggyõzni arról, hogy a dohányzás káros az egészségre, hogy a dohányzás és a tüdõrák, a dohányzás és szív- és érrendszeri megbetegedések között nyilvánvaló ok-okozati összefüggés áll fenn. Köztudomású az is, hogy az egészségügyben a megelõzés fontosabb, mint maga a gyógyítás. A betegségek megelõzése tekintetében az egyik legfontosabb cél a dohányzás visszaszorítása, ezért helyeseljük, hogy törvény erejével is támogassuk a dohányzás elleni küzdelmet. A kormányzat ebben az ügyben súlyos hibát követett el tavasszal, amikor a dohánytermékek reklámját engedélyezte. Akkor nemcsak a Magyar Demokrata Fórum tiltakozott ez ellen a törvénymódosítás ellen, hanem az egészségvédelemmel foglalkozó szakmai és civil szervezetek is.
Ennek ellenére a koalíciós többség megszavazta a cigarettareklámok engedélyezését. Meggyõzõdésünk, hogy ez felelõtlen lépés volt. Felelõtlen elsõsorban a jövõvel szemben, az ifjúsággal szemben. Különösen azok után, hogy kutatásokkal is alátámasztott tény, hogy a fiatalok 10-12 éves korukban ismerkednek meg a dohányzással, és közel 50 százalékuk még tizenéves korában válik rendszeres dohányzóvá.
Az elõttünk fekvõ törvénytervezet támogatható. Nagyon helyes, hogy az 5. § elrendeli a dohánytermékek elkülönítését a boltokban, üzlethelyiségekben oly módon, hogy azok látványa vásárlásra ne ösztönözzön. Érthetetlen azonban, hogy eközben nagy hatékonyságú médiumokban még mindig - sõt újra - engedélyezett a cigaretta reklámja. Jogos követelmény, hogy a dohánytermék csomagolásán ne csak a dohányzás káros voltára legyen köteles a gyártó felhívni a figyelmet, hanem a károsanyag-tartalmat is közölni kell.
Helyesnek tartjuk a dohánytermékek forgalomba hozatalával kapcsolatos korlátozásokat is. Valóban ésszerû, hogy a betegek - és különösen a fiatalok - ne legyenek kitéve a cigaretta csábításának. Egyetértünk azzal is, hogy törvény tiltja a dohányzást a zárt térben megtartott rendezvényeken, közintézményekben és tömegközlekedési eszközökön. Helyes, hogy a törvény újra megerõsíti a munkahelyen való dohányzás tilalmát, és ezt ezúttal szankcionálja is.
Sok dohányos számára ezek a rendelkezések korlátozást fognak jelenteni, hiszen kizárólag a dohányzásra kijelölt területet vehetik majd igénybe káros szenvedélyük gyakorlására. Egyesek úgy fogják érezni, hogy személyes szabadságukat korlátozzák. És ez így is van! De be kell látnunk, hogy saját szabadságunk nem korlátozhatja mások szabadságát, nem veszélyeztetheti mások egészségét.
A dohányosoknak tudniuk kell, hogy személyes példájuk, a dohányzó ember látványa mintául szolgálhat az ifjúság számára, saját gyermekeik számára, és ez a káros szenvedély így terjedhet nemzedékrõl nemzedékre, és ismeretes az is, hogy a nikotin az egyik legerõsebb függõséget teremtõ szer, és nagyon gyorsan kialakul a nikotinfüggõség. Ha már valaki dohányzik, nagyon nehéz leszoknia róla. Éppen ezért a legfõbb cél a dohányzásra való rászokás megakadályozása.
Amennyire helyeseljük ennek az elõttünk fekvõ törvénytervezetnek a szigorúságát és határozottságát, annyira helytelenítjük, hogy a kormány más mércével mér a lobbyk és megint más mércével mér az állampolgárok esetében. A kormány mer határozott és szigorú lenni a dohányzó állampolgárral szemben, de nem tudott ilyen következetes és határozott lenni a dohánylobbyval szemben.
Javasoljuk, hogy az Országgyûlés hozza helyre tavaszi hibáját, és rövid idõn belül újra tûzze napirendre a dohányzás reklámjával kapcsolatos törvényt. Hozza helyre azt a hibáját, amelyet már a kormányzat is beismert! Így összhangba lehetne hozni a forgalmazásra vonatkozó - helyesen - szigorú szabályokat a termékreklámmal kapcsolatos szabályozással. Ha így hagyjuk a szabályozást, akkor önöknek, tisztelt kormánypárti képviselõk, be kell vallaniuk, hogy kétféleképpen vélekednek ugyanarról a dologról: szigorúan, ha az állampolgárról van szó, és engedékenyen, ha a nagyvállalatokról van szó.
Nekem is szembe kell néznem a saját személyes felelõsségemmel. Erõs dohányos vagyok, nagyon jól tudom, mit jelent nikotinfüggõnek lenni, mint jelent a dohányos ember számára a cigaretta, hogy milyen erõs szenvedélybetegség ez. Ennek ellenére - gyermekeim unszolására is - abbahagyom a dohányzást, mert szavaimnak és tetteimnek összhangban kell lenniük.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)