BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Ebben a második kormánypárti hozzászólónak járó öt percben egyetlenegy összefüggést szeretnék megemlíteni. Azzal kezdeném, hogy a törvény - mint tudjuk - a nemdohányzók védelmérõl szól. A törvény tehát egy együttélési törvény. Arról szól, hogy a társadalmunkban élnek olyan szerencsétlen polgártársaink, akik - mint Lezsák Sándor itt elmondta - dohányosok, nikotinfüggõk, és élnek szerencsésebb polgártársaink, akik közé magam is tartozom - azért mondom, szerencse kérdése -, akik nem dohányoznak.
Nem dohányoztam soha, a családban sem dohányzik senki, úgyhogy könnyû a helyzetem. De legalább MDF-es képviselõtársaim valami pozitívumot látnak bennem. (Derültség. - Lezsák Sándor: Meglep!) Ennek a két csoportnak mindaddig, amíg a dohányzás megszûnik - és ez még évszázadokig fog tartani - valahogy együtt kell egymással élni úgy, hogy ez az együttélés elviselhetõ legyen.
Két emlékemet szeretném megemlíteni. Az egyik emlékem hazai: egy jelenlegi képviselõtársunkkal - akivel közös volt a munkahelyem, mielõtt képviselõk lettünk volna - húsz évig ültem egy szobában, és õ soha meg nem kérdezte tõlem abban az egy szobában, hogy rágyújthat-e.
(15.10)
Amikor egy nyugat-európai országban én voltam a vendége egy professzor kollégának, bementem a szobájába, megkérdezte, rágyújthat-e - a saját szobájában, amikor én oda bementem. Ez két mentalitás. Magyarországon - és nemcsak Magyarországon - az elõbbi mentalitás az elterjedtebb. Reméljük, hogy ennek a törvénynek a nyomán ez az utóbbi mentalitás is terjedni fog.
Az igazi megoldás persze az lenne, ha a példaadás módján terjedne ez a mentalitás, de lássuk be - és errõl Kósa Lajos, meg sokan beszéltek -, hogy bár egyelõre amíg a miniszterelnök, meg pártsemlegesek, meg a koalíciós miniszterelnök-helyettes erõs dohányosok - meg mostanáig az MDF elnöke is erõs dohányos volt -, addig magában a példaadásban nem bízhatunk. És ezért elkerülhetetlen, hogy törvényeket is hozzunk.
Ez a törvény egy esélyt ad arra, hogy az elsõ lépést megtegyük azon az úton, amikor állami, törvényi döntéssel szabályozzuk a dohányosok és nemdohányzók együttélését. Nem mintha megvetnénk, nem mintha haragudnánk dohányos polgártársainkra; sajnáljuk õket, de azért kíméljenek meg bennünket a passzív dohányzás ártalmaitól - ezért próbáljuk ezt szabályozni. Ezért üdvözlöm a törvényt, de nagyon elégedetlen vagyok vele, mert a legfontosabb kérdést nyitva hagyja. Ugyanis hol töltjük a legtöbb idõt, tisztelt képviselõtársaim? Természetesen a lakásunkban, ami a magánügyünk, és amibe nem szól bele a törvény - nagyon helyesen -, és rögtön utána a munkahelyünkön. És Lezsák Sándor ugyan azt mondta az imént, hogy a törvény tartalmazza a dohányzás tilalmát, de figyelmeztetnem kell arra, hogy olvassa el még egyszer, és akkor látni fogja, hogy nem, mert ezt egy külön törvény hatáskörébe utalja, ami nincs meg.
Én azt gondolom, ennek a törvénynek az a súlyos hiányossága, azt a súlyos kompromisszumot teszi a törvény, hogy a munkahelyi dohányzás kérdését félreteszi, úgy, hogy se a miniszterelnök úrnak, se a koalíciós helyettesnek, de még a házelnök úrnak sem kell aggódnia (Derültség.), mert a törvény a munkahelyi dohányzást nem érinti. De én azt szeretném, hogyha valamilyen módon érintené, mert hiszen a legsúlyosabb passzív dohányzás nem a közintézményekben ér bennünket, ahol rövid idõt töltünk, nem is az egészségügyi intézményben, ahol persze fontos, hogy ne legyen dohányfüst, de ahol szintén - legalábbis a többségünk - csak rövid idõt tölt. A legsúlyosabb passzív dohányzási ártalmak a munkahelyünkön érnek bennünket, és azt gondolom, ha már ezt a demonstratív lépést megtesszük, akkor próbáljunk ebben a demonstratív lépésben valami elsõ lépést a munkahelyi dohányzás szabályozása terén is tenni.
Mi meg fogunk próbálni a téli szünetben - a vita folytatásáig - valamilyen olyan módosító indítványt kidolgozni, hogy egy óvatos kezdõ lépést a munkahelyi dohányzás szabályozása terén is tegyünk; és remélem, ugyanolyan együttmûködés lesz a két oldal között és az egész törvénynek a támogatásában, mint - sajnos - amilyen együttmûködés volt a reklámtörvény esetében, a dohányzással kapcsolatos korlátok kiszavazásában. Mert nem igaz, hogy csak kormánypárti képviselõk szavazták ki azokat a módosító indítványokat! Itt hétpárti módosítók voltak, úgyhogy ebben az ellenzékiek is ludasok; kormánypártiak is voltak, akik beszavazták volna (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.) ezeket, sajnos a vegyes többség akkor nem fogadta el. Majd most korrigáljuk!
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)