POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Hölgyeim és Uraim! Mielõtt végképp elönt bennünket - a karácsonyra való tekintettel - a frakcióvezetõkbõl áradó érzelemvihar, önajnározás, beszéljünk néhány komolyabb kérdésrõl is!
Senki sem szereti, és bizony nem is helyes, hogyha kiszolgáltatott társadalmi csoportokat a politika vagy politikai szervezetek eszközként kívánnak felhasználni. Nem helyes bizony, hogyha életkörülményeik, vagyoni helyzetük miatt kiszolgáltatott nyugdíjasoknak alaptalan ígéreteket hangoztatnak politikusok; nem helyes, hogyha a roma kisebbség kiszolgáltatottságát kormánypártok vagy kormánypárti politikusok arra használják fel, hogy maguknak politikai tõkét kovácsoljanak. S még kevésbé helyes, hogyha kiskorú gyermekekre hivatkozva próbál valaki politikai elõnyt szerezni.
A Xénia-láz és az Úttörõszövetség házasságától hangos a sajtó, és ennek a vitának, ennek a politikai vitának a kárvallottjai minden bizonnyal nem a Xénia-láz tulajdonosai, újgazdag vezetõi, nem is az ittörõszövetség politikusai lesznek, hanem azok a gyerekek, azok a fiatalok, akik végre ezekben a közösségekben találtak értelmes cselekvési lehetõséget, találtak olyan közösségeket, amelyek szervezik az õ szabadidejüket. Helyes és jó dolog, ha mûködnek ifjúsági szervezetek a fiatalok körében; és így is a gyerekeknek alig egytizede mondhatja el azt, hogy részt vehet valamilyen értelmes közösség mindennapi tevékenységében, mindennapi munkájában.
De bizony az már nem helyes, hogyha azok az ifjúsági vezetõk, akik szervezik ezeket a gyerekeket, maguk próbálják fogyasztóvá, reklámhordozóvá nevelni õket. Nem helyes, hogyha ezekre a gyerekekre való hivatkozással választási együttmûködést köt valaki egy politikai párttal, olyan gyerekek "érdekvédelmében" - idézõjelbe téve ezt a szót -, amely gyerekek nem választókorúak, amelyek (Dr. Szabó Zoltán: Akik! Személyek!) kiskorúak, és bizony messze kell hogy tartsuk õket, messze kell hogy tartsuk ezt a világot a politikától.
(11.50)
Ebben az évben, 1997 nyarán sikerült elfogadni itt ebben a Házban a világ egyik leglazább, legkevésbé szabályozó reklámtörvényét. Azt a reklámtörvényt, amely jószerivel nem korlátozza az iskolákban, óvodákban, közoktatási intézményekben folyó gazdasági reklámtevékenységet. Ezt használják ki azok a szervezetek, melyek magukat ifjúsági szervezetnek tüntetik fel, de valójában a saját gyerekeink zsebében kotorásznak. Ez a meghatározó momentum.
Meg kell védenünk a gyermekeinket ezektõl az újgazdag marketingszakemberektõl, akik nem átallanak visszaélni az õ kiszolgáltatottságukkal.
Meg kell védenünk a gyerekeinket a választási forduló, a választási kampány közeledtével azoktól a politikusi marketingszakemberektõl, akik úgy gondolják, hogy sosem árt egy 100-150 ezres, általuk piacvezetõ ifjúsági szervezet létrehozása, amelynek az élén majd fõvédnökként, szponzorként vagy ki tudja, miként, a miniszterek vagy a miniszterelnök ünnepeltetheti önmagát.
Ebben az országban 1990-ben volt egy négyigenes népszavazás. Akkor ennek a népszavazásnak egy fontos és valamennyiünk által fontosnak gondolt követelése volt, hogy a pártokat tartsuk távol a munkahelyektõl. Az iskoláktól pedig tartsuk távol a pártokat és a pártokhoz kötõdõ ifjúsági szervezeteket. (Közbeszólások.) Sajnálatos, hogy 1996-ban ezt a tiltást a közoktatási törvénybõl kiemelte a parlament, részben Magyar Bálinték javaslatára megszüntette ezt a tiltást.
Az elmúlt hetekre, elmúlt napokra való tekintettel bejelentjük, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt a mai nappal egy törvénymódosítást nyújtott be a Házhoz, melyben korlátozni kívánja a nevelési, oktatási intézményekben (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) a pártokhoz kötõdõ ifjúsági szervezetek tevékenységét.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)