DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Asszony! Kedves Képviselõtársaim! 1995-96-ban a nyugdíjasok életszínvonala 21,5 százalékkal, tehát drasztikus módon csökkent. 1997- ben a hivatalos álláspont szerint stagnálnak a nyugdíjak, a mi véleményünk szerint azok értéke tovább csökkent. '98-ban 19 százalékkal tervezik emelni a nyugdíjak összegét, de ennek egy igen tekintélyes hányadát elviszi az infláció. Ha úgy alakul minden, ahogy a kormány állítja, akkor '98-ban a nyugdíjasok életszínvonala 20 százalékkal lesz alacsonyabb, mint volt 1994-ben, amikor a Horn- kormány hivatalba lépett. A nyugdíjasok nagy része kisnyugdíjas, 70 százalékuk 20 ezer forintnál alacsonyabb nyugdíjat kap, 86 százalékuk pedig 25 ezer forintnál alacsonyabb nyugdíjat. Azt hiszem, abban egyetérthet velem miniszter asszony - még a miniszterelnök úr nevében is -, hogy ebbõl a nyugdíjból utazgatni, repülgetni nem nagyon lehet. A nyugdíjasoknak mindösszesen 7 százaléka kap 30 ezer forint feletti nyugdíjat. Ezeknek döntõ többsége kivételes nyugellátásban részesül. Ebbõl fakad tehát, hogy a saját elvtársaik reptetésérõl van itt tulajdonképpen szó (Zaj a kormánypárti padsorokban.), amikor önök a nyugdíjasok részére adott kedvezményekrõl beszélnek.
Ezért kérdezem öntõl (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.), hogy ez egy elvtársi reptetés lesz, vagy netántán feléledt a vörös segély. (Derültség és zaj a kormánypárti padsorokban. - Taps a Független Kisgazdapárt soraiban.)