DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Engem ilyen hangulat akkor kapott el, amikor kedden meghallgattam miniszterelnök úr mûsorát, ugyanis nem értem, hogy önök miért ilyen jókedvûek ettõl az ötlettõl. A miniszterelnök úr egyszerûn becsapta a magyar nyugdíjasokat, becsapta azokat az embereket, akik a mûsor megtekintése után azt várták, hogy meglátogathatják ismerõseiket, rokonaikat, hiszen másnap már a kormány arra kényszerült, hogy visszakozzot fújjon.
Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Miniszter Asszony! A miniszterelnök úr nagyon hosszú idõ óta soha nem jön be az Országgyûlés ülésére, csak akkor, amikor a Házszabály alapján köteles választ adni. Reméltük, hogy egy olyan napon, amely hetet megelõzte ez a bejelentés, eljön az Országgyûlésbe, és személyesen vállalja a válaszadásnak azt a terhét, hogy kamerába mondja a válaszát. (Zaj a kormánypárti padsorokban.)
Azt hiszem, ha alapítana a Magyar Országgyûlés egy díjat, hogy ki jogosult ebben a ciklusban "A legnagyobb rögtönzõ" díjának odaítélésére, az a Magyar Köztársaság miniszterelnöke lenne, mert a keddi bejelentése ismételten egy olyan rögtönzés volt, amely meglepett mindannyiunkat. Egy ötlet, tisztelt képviselõtársaim, egy olyan embertõl, akitõl nem ötleteket várunk el, akinek költségvetési pénzen apparátusa van arra, hogy a megfelelõ döntések elõtt a megfelelõ felméréseket, számításokat, hatástanulmányokat elvégezze, és kérem szépen, megkérdezze azokat az érintett társaságokat és vállalatokat, amelyeknek számlájára és kontójára blöfföl a miniszterelnök úr, hogy vajon az ötlete végrehajtható lesz-e.
Miniszter asszony azt válaszolta, hogy üzleti döntése lesz a cégeknek. Szeretném megtudni azt (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.), hogy a miniszterelnök úr megmondhatja-e elõre, hogy mi lesz ezeknek a cégeknek az üzleti döntése, és mi az õ szerepe ebben a döntéshozatali eljárásban.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)