DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Képviselõtársaim! A miniszterelnök úr is hivatkozott Clinton elnök úr beszédére, én is hadd hivatkozzam erre, de más vonatkozásban. Nagy megnyugvással vette a kisgazda frakció tudomásul, hogy ön Clinton elnök urat megvédte a szexuális zaklatás vádjával kapcsolatban. Még nagyobb megnyugvás számunkra, hogy önt ilyen zaklatás nem fogja érni. (Moraj a kormánypártok padsoraiban. Derültség az ellenzéki oldalon.)
Úgy gondolom ugyanakkor, hogy Clinton elnök úr beszámolójában volt egy olyan rész, amelyet önnek illett volna megszívlelnie. Nevezetesen az ország gazdasági helyzetét elemezte, és megállapította, hogy több vonatkozásban az õ felelõssége is fennáll az ország gazdasági állapotait illetõen. Ön azonban nem beszámolt, hanem dicsekedett, nem adott megoldást semmire, hanem ködösített, és megpróbálta az ország lakosságát félrevezetni.
Ön arra hivatkozott, hogy milyen jelentõs elõrehaladás van gazdaságunkban, ugyanakkor elmulasztotta megemlíteni, hogy az a valóság, 800 ezer család, tehát minimálisan 2 millió ember, de inkább 2,5 millió került abba a helyzetbe, hogy nem tudja fizetni a lakás bérét, a fûtést, a világítást, bármikor a kilakoltatás helyzetébe kerülhet. Kétszázezren már - mint kilakoltatottak - hajléktalan állapotba kerültek. De utalhatnék arra, hogy a hivatalos statisztikai adatok szerint 25-30 százalék a létminimum alatt élõ, ez önmagában 2,5- 3 millió magyar embert jelent. De hadd legyen szabad arra rámutatnom, hogy minden pártatlan szakértõ ugyanakkor úgy véli, hogy legalább 40 százalék a létminimum alatt élõk száma.
(16.00)
Ez azt jelenti, hogy legalább 4 millió embernek nincsenek meg a létfeltételei sem. De vegye ehhez hozzá, igen tisztelt miniszterelnök úr, hogy Magyarországon megszûnt 1 millió 529 ezer munkahely - igaz, nemcsak az ön kormányzása alatt, hanem ezt 1989-tõl számítom -, ugyanakkor tény az is, hogy 900 ezren kényszervállalkozásokba, idõ elõtti nyugdíjazásokba, rokkantnyugdíjazásokba menekültek, és az önök által elismert munkanélküliségi rátája 10 százalék feletti. Ez durván 500 ezer munkanélkülit jelent, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy legalább másfél millió embernek nincsenek meg a szükséges létfeltételei. De ha figyelembe vesszük, hogy az ez éves költségvetés mellékletét képezõ prognózisban önök 2000-re is 10 százalék körülire tették a munkanélküliséget, ebbõl következik, hogy önnek e területen sincs programja.
Ön hivatkozott az államadósság csökkentésére. Egy aprócska adatról megfeledkezett azonban, miniszterelnök uram, nevezetesen azt nem említette meg, hogy a most befejezést nyert költségvetésben, a '97. évi költségvetésben 835 milliárd forint költségvetési tétel kizárólag a belsõ államadósság utáni kamat összege. Úgy gondolom, hogy ennek a kamatnak az összege megbénítja a gazdaságot különösen akkor, amikor az inflációt nemhogy nem fékezték meg, hanem további, rendkívül jelentõs inflációgerjesztõ megoldásokat alkalmaznak, hiszen a forint csúszóleértékelése egymagában 2300 milliárd forint árfolyamveszteséget eredményezett. Bár ön kifogásolta az elõbb egy volt államtitkár gazdasági okfejtéseivel kapcsolatban, hogy 600 milliárdból mi mindent lehetett volna felépíteni, hát akkor fogadja el tõlem, hogy ebbõl a 2300 milliárd forintból - amelyet viszont meg lehetett volna spórolni - bizony fel lehetett volna építeni hozzávetõlegesen ezer kilométer utat, és sok mindent lehetett volna tenni a lakásépítés és a gazdaságélénkítés frontján. Önök a lakásépítés után a mai napig is 25 százalékos áfát számolnak fel, és az egész '98. évben ez lesz. Ez azt jelenti, hogy 25 százalékos különadóval sarcolják azokat, akik lakást építenek. A háztartási tüzelõolaj után 12 százalék sarcot vetnek ki, pedig igen sokan nem tudják megvenni a tüzelõolajat, és inkább fagyoskodnak.
Úgy gondolom, igen tisztelt miniszterelnök úr, hogy az ön egyéb vonatkozású gazdasági adatai sem állják meg a helyüket, hiszen az 1995- 96-os évet illetõen - a '97-rõl azért nem teszek említést, mert ott a zárszámadás még nem volt meg - a reálbércsökkenés 17 százalék, a reálnyugdíj-csökkenés pedig 21 százalék. Úgy gondolom, ezeknek a számoknak a tükrében látható, hogy az ország a valóságban a gazdasági katasztrófa állapotába került. Tehát egyszerûen nem igaz, hogy egy olyan fellendülés indult volna meg, mint amirõl ön beszámolt.
Legyen szabad rámutatnom arra, hogy nem csupán az ön beszámolójában nem csupán a nyomelemeit sem lehetett felfedezni (Derültség, zaj.) annak, hogy miként kívánja ön ezt az egész elképesztõ gazdasági katasztrófahelyzetet valamilyen módon jobbítani. Sajnálatos, hogy az ön gondolatai erre nem terjednek ki. Bár a Kisgazdapárt alternatív gazdasági programját ön nem értette meg, engedje meg, hogy most gazdaságpolitikájának lényegérõl a rövidített és aktualizált gazdasági programot átnyújtsam önnek. (Horn Gyula: Köszönöm szépen, nem kérem.) Ebben benne van, hogy mit kellene tennie önnek. Sajna, a választások eredményeként önnek nem lenne módja ezt megvalósítani.
Ami pedig a privatizációt illeti: kérem, ön a privatizációval kapcsolatban is dicsekedett. Engedje meg, hogy én az ország lakossága szempontjából mondjak (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) erre egy mondatot. (Dr. Lamperth Mónika: Legközelebb!) Befejezem, elnök úr. Kérem, a privatizáció kapcsán az MSZP-frakció (Az elnök a csengõ megkocogtatásával ismét jelzi a felszólalási idõ leteltét.) milliárdos lett, az ország meg koldus. (Zaj a kormánypárti padsorokban.) Ez a valóság, és a beszédének a többi részletére is az. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiban.)