DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Február másodika különleges nap; ugyanis február 2- án jön ki a medve a barlangjából (Derültség.), és eldõl, hogy milyen hosszú lesz a tél. A mai eredményt nem tudom, most csak abban reménykedem, hogy a választási kampány medvéje, amely ott brummogott néhány ellenzéki képviselõtársam felszólalásában, talán visszamegy aludni a barlangjába. Ez azért lenne kívánatos, mert nagyon sok olyan feladat van, amelyet közösen kellene itt az Országgyûlésben megoldanunk a hátralévõ idõszakban. Igazuk van mindazoknak, akik elmondták, hogy az ország és a nemzet érdeke, hogy találjunk megoldást a nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletére, és igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy az Alkotmánybíróságról szóló törvényeket és szabályokat, a jelölés módját itt együtt, közösen rendeznünk kell, mert ezek fontos dolgok.
Tisztelt Képviselõtársaim! A magyar gazdaság lendületben van. Teljesen természetesnek tartom, hogy ellenzéki képviselõtársaink néha ezt vagy tárgyában kérdõjelezik meg, vagy eredményében és hatásában kérdõjelezik meg. Ez az õ dolguk. Nekünk az a dolgunk, hogy a tényeket ismertessük a közvéleménnyel, és a tényekbõl levonandó kormányzati politikát alapozzuk meg. Melyek a tények? Igaza van Boross képviselõ úrnak abban, hogy nem mindegy, hogy választunk-e egy rossz évet vagy jót, és mihez viszonyítunk. Válasszuk akkor 1994-et, hiszen ön arról beszélt, hogy a reálgazdaság nem fejlõdött. Egyetlenegy és döntõ számot hadd mondjak el: 1994-hez képest a magyar gépipar, mely vitathatatlanul húzóágazata az egész magyar gazdaságnak, 2,5-szeres teljesítményt tudott felmutatni. Számos más ágazatban - ha nem is ilyen mértékig ugyan - a növekedés ebben a négy évben ilyen meggyõzõ és impozáns.
Ha már szóba került az, hogy vajon van-e kereslet-visszafogás vagy sem, igaza van önnek abban, hogy a legnagyobb különbség a Horn-kormány Bs az Antall-Boross-kormány között abban van, ahogy ezt az ügyet megközelíti. A mi filozófiánk az volt és az marad, hogy kereslet növelésére csak teljesítménnyel arányosan lehet egy ép és mûködõképes gazdaságban vállalkozni, mert az a keresletnövelés, amely mögött nincs teljesítmény, az ország tragikus eladósodásához vezet. Ez történt önökkel 1993-ban és 1994-ben. (Taps a kormánypártok soraiból.)
Tisztelt Képviselõtársaim! Van még feladatunk, hogy ezt a kedvezõ folyamatot, amelyrõl a miniszterelnök úr beszélt, továbbvigyük, és van még törvény is, amely ezt szolgálhatja a következõ hetekben. Ilyen a kockázati tõketársaságokról szóló törvény, amely pontosan azokat a kis- és középvállalkozásokat hozhatja lendületbe, amelyekrõl itt sok szó volt. Ugyanilyen fontosnak tartom a fiatalok munkajogi védelmérõl szóló törvényt, hiszen a gazdaságnak nemcsak befektetõi, hanem munkavállalói szereplõi is vannak. Vannak olyan ügyek, amelyek természetesen elõkészítõ szakaszban vannak. Ezeken a munkát éppúgy folytatni kívánjuk, mint a most idekerülõ törvényjavaslatokon, mert meggyõzõdésünk az, hogy nem válhatnak fontos ügyek sem a választási kampány esetleges megfontolásainak, sem maguknak a választásoknak a foglyává.
Tisztelt Képviselõtársaim! A Magyar Szocialista Párt azon az állásponton van, hogy egy megteremtett gazdasági fejlõdés keretei között három olyan fontos célt követ most és a jövendõben is, amely a társadalom számára is világos fejlõdési pályát mutat; egyrészt az esélyegyenlõség biztosítását a magyar oktatási rendszeren keresztül, mert fontosnak tartjuk, hogy 16-ról 18 évre növelhettük a gyermekek iskolázását, hogy feltételeket teremtettünk ahhoz, hogy minél többen szerezzenek középfokú végzettséget, és igen, van olyan ambiciózus célunk, hogy a mai 20 százalékról 30 százalékra növeljük az egyetemre, fõiskolákra járók arányát a 18-22 éves korosztályban.
Másodikként: ilyen társadalmi célnak tartjuk a széles értelemben vett biztonság megteremtését, elsõsorban a közbiztonság megerõsítését, mert az emberek türelmetlenek, aggódnak, és mindazok a megkezdett kedvezõ folyamatok, amelyek akár a rendõrõrsprogramban, akár a városi rendõri jelenléttel, az iskolák környékén való megjelenéssel, a rendõrség egész munkájának az átalakulásával elkezdõdtek, folytatást kívánnak. Ilyen feladatnak tartjuk, hogy nõjön a munkaalkalmak száma, hiszen az elmúlt év volt az elsõ tíz év óta, amikor félszázezerrel több új munkaalkalom jött létre, mint amennyi megszûnt. Az elmúlt év volt az elsõ, amikor a kormány támogatta azokat a vállalkozásokat, amelyek iskolájukat elvégzõ fiatal pályakezdõket is foglalkoztattak.
Azt gondolom, hogy ez a három társadalmi cél követhetõ. A Magyar Szocialista Pártnak az a szándéka, hogy mind az 1998. évben, mind a késõbbiekben is ezeket a célokat kövesse.
Tisztelt Képviselõtársaim! Szóba került itt Bõs-Nagymaros ügye, és elég nagy indulatokat váltott ki - legyen! A mi felelõsségünk mint kormányon lévõ pártnak az, hogy a nemzet és az ország szempontjából a legjobb megoldást találjuk meg. Nem hiszem, hogy indulatok alapján, vádaskodások alapján vagy bármilyen más múltbeli meggyõzõdésbõl, esetleg korábban elfoglalt álláspontból eredõen ez a kérdés tárgyszerûen megközelíthetõ. A hágai ítélet megszületett, a tárgyalások megkezdõdtek, a vitát nemcsak magunk között kell lefolytatni, hanem a szlovák féllel is. Magyarországnak az a nemzeti érdeke, hogy ez a megállapodás létrejöjjön, és az a nemzeti érdeke, hogy ez a kérdés ne megossza a magyar társadalmat, hanem egyesítse; mert ez az év az, amikor módunk és lehetõségünk van visszaidézni majd a 150. évforduló kapcsán a kossuthi alapgondolatot, hogy a haladásban érdekelt csoportok érdekeit össze kell hangolni. Mi erre szeretnénk vállalkozni.
Végül, tisztelt képviselõtársaim, engedjenek meg egy személyes kérést is, hogy itt elmondjam. Tisztelettel kérem Pokorni Zoltán frakcióvezetõ urat, hogy amennyiben itt most a beszédében elhangzott és a népjóléti minisztert illetõ vádjai megalapozatlannak bizonyulnak - én ebben biztos vagyok -, itt az Országgyûlés nyilvánossága elõtt kérjen tõle bocsánatot!
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)