DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! Amikor a miniszterelnök úr expozéjára válaszoltam, említettem, hogy az utolsó parlamenti felvonás - amely még tavasszal elõttünk áll - néhány feladatáról szeretnék szólni. Annál is inkább, mert meggyõzõdésem, hogy az utolsó felvonásban egy jó drámaíró - és reméljük, hogy a kormány legalább ebben az utolsó felvonásban annak bizonyul - nagyon sok új konfliktust és drámai helyzetet már nem teremt, hanem inkább a megoldás irányába mozdul el, hogy az elõadást legalább békességgel be lehessen fejezni.
(17.00)
Úgy ítéljük meg, hogy vannak olyan kérdések, amelyekkel ennek a parlamentnek - és most nem a konkrétan benyújtott törvényjavaslatokról szeretnék beszélni - kell foglalkoznia, amelyek olyan stratégiai kérdéseket ölelnek fel, amelyek átvezetnek a következõ parlamenti és kormányzati ciklus idejére is.
Nem állhat meg az élet, és itt van egy veszélyes szakasz a választások következtében, hogy filmszakadás következhet be. S ezekben a kérdésekben igen jelentõsnek tartjuk, hogy a parlament legalább elvi állásfoglalásig eljusson, hogy azokban a kérdésekben, ahol a kormány tárgyal a parlament mûködésének megszûnése és a választások alapján összeülõ új parlament közötti idõszakban, legalább a tárgyalási irányvonalakat meg lehessen fogalmazni ebben a Házban.
Két ilyen sarkalatos kérdés van. Az egyik az európai integrációval kapcsolatos feladatok, amelyeknél nem volna szerencsés, hogy a kormány parlamenti kontrollja, parlamenti ellenõrzése gyakorlatilag valamikor március közepétõl egészen az új parlament összeüléséig megszakadjon, és gyakorlatilag ezalatt az idõ alatt valóban az ország hosszú távú kérdéseit érintõ tárgyalásokra ne legyen hivatalos parlamentáris mandátuma azoknak a tárgyalódelegációknak, amelyeknek ezalatt az idõ alatt is tárgyalniuk kell.
Ugyanígy gondoljuk, hogy ellenõrizetlen hatalom nem lehet a vízlépcsõügyi tárgyalásokban sem. Miniszterelnök úr közjogilag arra hivatkozott, hogy itt kormánymegállapodás születik, amelynek alapján létrejövõ nagy megállapodást majd a parlamentnek módja lesz megtárgyalni. Szeretném jelezni, elvileg ez igaz; de ha a kormány a szlovák kormánnyal olyan keretmegállapodást köt, amelyik a leendõ megállapodás kereteit alapvetõen kijelöli, sem egy új parlament, sem egy új kormány nem lesz abban a helyzetben, hogy alapvetõen más kondíciókkal kezdjen el tárgyalni majd a szlovákokkal, vagy azt mondja, hogy egy-két pont nem elfogadható a megállapodásban.
(Az elnöki széket dr. Kóródi Mária, az Országgyûlés alelnöke foglalja
el.)
Meg kell mondanom, hogy most a miniszterelnök úr válaszában volt egy olyan mondat, amelyik erõs aggályokat támaszt abban, hogy az eddigi tárgyalásokon és az eddigi parlamenti egyeztetéseken el nem hangzottakon túlmenõen mirõl fog folyni ez a tárgyalás. Ez pedig arról szólt, hogy kormányszinten csúcsrajáratásról is történhet megállapodás, amelyik már kötni fogja a következõ kormányt és parlamentet a megállapodást illetõen. Kérem, csúcsrajáratásról még a hágai bírósági ítéletben sincsen szó! S ez a legizgalmasabb kérdés ebben az ügyben. Képviselõtársaimnak tudniuk kell, hogy a csúcsrajáratásnak olyan konzekvenciája van, amelyik körülbelül ötméteres vízszintingadozás folytán naponta legalább kétszer Gyõr felé az alvízi szakaszról visszaduzzasztja a vizet. Eredetileg is ez volt a legsúlyosabb probléma, amelyet már annak idején, a tárgyalások legkezdetén terjesztett a hágai bíróság elé a magyar kormány és a magyar parlament. Nem szeretném, ha egy kormányközi megállapodásba most egy mellékmondatba bekerülne az a legsúlyosabb kérdés, amellyel szemben a legtöbb aggály vetõdik fel részünkrõl.
Az Alkotmánybíróság is egy rendkívül fontos kérdés. Ebben az esetben viszont nekünk fordított az aggályunk. Nagyon csodálkozom Szent-Iványi frakcióvezetõ-társamon, aki azt mondta, nem tudja elképzelni, hogy az alkotmánybírák mandátumát visszamenõleg meghosszabbítsuk. Sajnos õ el tudta képzelni - pedig azokat nem a parlament választotta -, hogy az önkormányzati képviselõknek és a polgármestereknek a mandátumát visszamenõleg három hónappal a parlament lerövidítette. Ne hivatkozzunk ilyen kérdésekre, hogy visszamenõleg mit lehet csinálni, mert azért azt hiszem, az Alkotmánybíróság tekintetében ez a fajta hosszabbítás indokolt és szükséges.
Végül szeretnék annyit mondani: a kisebbségek kérdésében a Magyar Demokrata Néppárt az õsszel benyújtott javaslatot támogatni tudta. Azóta olyan káoszt teremtett a kormány ebben az ügyben, hogy magunk sem látunk tisztán, de világos, hogy az õsszel benyújtott ma már nem járható, ilyen rövid idõ alatt alkotmánymódosítás révén jó megoldás pár hét alatt nem dolgozható ki. Ezért egyértelmûen a kormányt terheli a felelõsség, a heti változtatásának arról a nézetérõl, hogy hogyan akarja ezt a kérdést megoldani.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)