DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Mélyen tisztelt Képviselõtársaim! Bár ez a joganyag nem közvetlenül jogi, illetõleg gazdasági kihatásokról látszik szólani, azonban kénytelen vagyok igen tisztelt képviselõtársaim figyelmét ráirányítani azokra a szempontokra, amelyek ezen jogszabály, illetõleg az élet eme fontos területével és a gazdasági élettel szorosan összefüggésben levõ folyamatokra vonatkoznak.
(17.30)
Úgy gondolom, hogy a törvény javaslatának elkészítésénél szinte tudat alatt hatottak azok a tényezõk, amelyek lényege abban foglalható össze, hogy bizonyos monopolhelyzetekben levõ jogi személyeket, netán természetes személyeket ezen monopoljogok tényleges gyakorlása és megfelelõ kihasználása, felhasználása során a társadalom - talán erõs kifejezés, hogy kárára, de mindenesetre a piaci verseny többi résztvevõjének - hátrányára ténylegesen elõnyben részesítsenek. Ez kitûnik az egész joganyag szellemiségébõl, hogyha egységes - hogy úgy mondjam - olvasmányként valaki végigolvassa, de kitûnik az egyes rendelkezésekbõl is.
Az elõttem felszólaló, általam igen tisztelt képviselõtársnõm utalt itt például a reklámok hatására, illetõleg ténylegesen meglévõ szerepére. Én mint jogvégzett ezen belül szeretnék rámutatni a polgári törvénykönyv 6. §-ában foglalt azon szempontra, amelyet ez a joganyag meg sem említ. Nevezetesen arra, hogy abban az esetben, hogy ha valakinek a ráutaló magatartásából egy jóhiszemû, vétlen harmadik személy olyan helyzetet alakít ki a maga számára, amely konkrét kárt okoz, ebben az esetben a polgári jog szabályai szerint kártérítési követeléssel fordulhat az ellen a szerv, állami intézmény s a többivel szemben, amelynek a ráutaló magatartása vezette õt abba a helyzetbe, amelyben kárt szenvedett. Ilyen magatartást - hangsúlyozom - a legmagasabb szintû államigazgatási szerv is úgy vihet véghez, hogy a kártérítési felelõssége megáll, tehát a bíróság megállapítja. Itt a gyógyszerek szedésénél vagy a gyógyhatású egyéb készítmények vagy eljárások alkalmazásánál merülhet fel ennek a joganyagnak az alkalmazási lehetõsége.
További hiányosságát észlelem ennek a joganyagnak ezen a körön belül - tehát a monopoljogok kihasználása vagy a nem elfogadható felhasználása keretén belül -, például annak, hogy akinek engedélye van egy gyógyszer vagy gyógyhatású készítmény forgalomba hozatalára, csak egy évet meghaladó idõ múlva vonják meg tõle ezt a jogot, hogyha idõközben nem gyakorolja az elõállítást és forgalomba hozatalt. Én úgy érzem, hogy ezzel lehetõséget biztosítunk - akár le van írva, akár nincs, de a gyakorlatban mégiscsak lehetõséget biztosítunk - egy, a törvénytervezet szándékától idegen, távol álló, etikátlan értékesítésnek, ugyanis ezt a felhasználói jogot ugyanolyan formában, önállóan lehet értékesíteni, mint ahogy más vonatkozásokban más jogszabály bizonyos exportkvóták harmadik személyeknek való átadását is lehetõvé teszi, illetõleg nem zárja ki.
Más tekintetben szeretnék rámutatni arra, hogy akkor, amikor gyógyszerrõl beszél ez a jogszabálytervezet, akkor egyszerûen figyelmen kívül hagyja a tudomány haladásának azon lehetõségét, hogy olyan eljárások is gyógyító eredményt érhetnek el, amelyek nem bizonyos anyagoknak az emberi szervezetbe való bevitele segítségével, hanem attól független, egyéb módszerrel, például sugárzással hatnak, értve ezalatt például a mágneses sugárzást vagy a röntgensugárzást és a ma még be nem látható, de a tudomány haladásával elõbb-utóbb majd lehetõvé váló módszereket - meg sem említi ez a jogszabály! Legalább egy utalás lenne a joganyagban, és akkor inkább megközelíthetnénk az élet reális fejlõdéséhez való alkalmazkodási lehetõséget.
Nem értek egyet azzal, hogy csak nagykereskedõtõl szerezhetõ be gyógytermék. Kérem, elképzelhetõ, hogy valaki a saját találmányát akarja megvalósítani, és ezt a találmányát saját maga kívánja gyógyhatású késztermékként forgalomba hozni. Valamilyen formában célszerû lenne lehetõvé tenni az ilyen invenciózus ember vagy cég, gazdasági egység kereskedelmi, nagykereskedelmi tevékenységét is, vagy legalábbis a nagykereskedelem kikapcsolását, miután ebben az esetben egy teljesen felesleges lánckereskedelmi hálózatba kényszerülne be.
Ha már ezt említettem, szeretnék rámutatni, hogy bár nem közvetlenül ennek a törvénynek a tárgyát kell hogy képezze, de a jelen gazdasági helyzetben talán célszerû lenne figyelembe venni és valamilyen formában rendezni a gyógyszerek árát. Sajnálatos tény, hogy a gyógyszerek árai olyan módon változtak meg az elmúlt csaknem egy évtized alatt, ami rendkívüli terhet ró úgy az egész lakosságra, mint ezen belül elsõsorban arra a nyugdíjaskorú rétegre, amely a legnagyobb mennyiségben fogyaszt gyógyszert, ha másért nem, az életkor, az életkori sajátosságok változása következtében. Miután nem ennek a joganyagnak a tárgya, nem kívánom ezt tovább részletezni, de az igen tisztelt államtitkár úr figyelmébe ajánlom, hogy valamilyen formában, a megfelelõ tárcákkal való egyeztetés útján fel kellene lépni vagy a gyógyszerárak vad rohanása ellen, vagy pedig valamilyen formában az arra rászorulók részére a jelenleginél sokszorta hatékonyabb támogatást kellene biztosítani.
Szeretnék még befejezésül rámutatni egy anomáliára. A joganyag beszél kábító és pszichotróp hatású anyagok elõállításáról, forgalmazásáról, és kijelenti, meghatározza, hogy ezt csak olyan gazdálkodó egység teheti meg, amelynek erre vonatkozóan külön felhatalmazása van. Ugyanakkor nem veszi figyelembe a joganyag azoknak a vegyszer- vagy eljáráskombinációknak a lehetõségét, amelyek talán külön-külön nem ilyen hatással bírnak az emberi tudatra, de a kombinációjuk még súlyosabb vagy ezzel egyenlõ.
(17.40)
Valamilyen formában egy jogszabálynak rá kellene mutatni az ilyen nemkívánatos eljárások vagy kombinációk korlátozási lehetõségeire is.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)