DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Elnök Úr! Képviselõtársaim! Megítélésem szerint egy egész különleges súlyú és rendkívüli témájú jogszabálytervezet fekszik most az igen tisztelt Ház asztalán.
Tulajdonképpen ez a jogszabály mindannyiunkkal és a késõbbi jövõvel foglalkozik. Elõttem szóló képviselõtársam használt egy kifejezést, hogy egy "biológiai bomba". Én úgy gondolom, hogy ez a kifejezés kellõképpen rávilágít azokra a félelmekre, amelyek ennek a jogszabálynak a megalkotása során, illetõleg a megelõzõ folyamatokban vagy azoknak az avatott szakembereknek, mondhatom, tudósoknak a gondolataiban felmerül, akik ezzel a témával behatóan foglalkoznak. Tulajdonképpen a nagy ismeretlentõl való félelem az, ami meghatározza azt a mentalitást, amellyel a törvénytervezet alkotói hozzányúltak ehhez a kérdéskörhöz.
A tudomány haladását megállítani nem lehet. Emlékezzünk, hiszen mindannyian tanultuk és olvastuk azt a bizonyos "eppur si muove"-t. Ahogy ezt annak idején kimondták, kimondta, ugyanúgy igaz mindaz a tudományos igazság, amelyre vagy amely megismerésének folyamatára vonatkozik ennek a törvényjavaslatnak a tárgya. Azonban úgy gondolom, ez a javaslat egyszerre túlreagáló, ahogy ezt egyes képviselõtársaim szóhasználatukkal kellõképpen jellemezték, hogy túl szigorú, másrészt, más vonatkozásban szûk látókörû.
Nem értek egyet azzal a névvel, ahogy ezt a jogszabályt a törvényalkotó beterjesztette. Itt géntechnológiákról van szó. De hát, igen tisztelt képviselõtársaim, vannak egyéb technológiák is, amelyek ugyanolyan, ma még elõre ki nem számítható hatással járhatnak arra a közvetlen folyamatra, amelyre irányulnak, illetõleg netáni járulékos következményeikre. Elegendõ, ha itt a különbözõ fizikai technológiákra utalok. Csak egy példát említek: mi van akkor, amikor egy biológiai rendszernél egy hidrogénatomot egy deutériummal helyettesítünk? És ez csak egy fizikai beavatkozás. Vagy ha átalakítjuk azt az atomot? Kérem, legjobb tudomásom szerint a rákkutatás egyik iránya ebben a vonatkozásban próbálkozik megoldani a problémát, és ez nem géntechnológia, ez fizikai módszer. Ezt csak példaként említettem. Ugyanúgy vannak bizonyos kolloid kémiai folyamatok, amelyek szintén nehezen lehetnének besorolhatók a géntechnológia tárgykörébe.
Én úgy gondolom, hogy teljesen érthetõ, logikus a törvénytervezet alkotójának az az óvatos hozzáállása, amely az ilyen ki nem számítható vagy a mai tudományos színvonal alapján elõre nem látható eredményeket vagy hatásokat kiváltó folyamatokhoz hozzányúl, azoknak a rendszerét próbálja a jog eszközeivel mindannyiunk számára biztonságossá és kezelhetõvé tenni. De legalább egy kaput kellene nyitni ebben a törvényjavaslatban azoknak a technológiáknak részére, amelyeket én most említettem, és annak a számtalan egyéb technológiának, amelyet most nem kívántam felsorolni.
Itt ez az anyag, mármint joganyag tulajdonképpen a mutánsokról szól. De mutánsok vannak a természetben is, folyamatosan keletkeznek az emberi beavatkozástól függetlenül, és tudjuk, hogy nagyon sokszor váratlan és kellemetlen, néha tömegszerencsétlenségeket okozó hatást váltanak ki. Elegendõ a vadonatújonnan megjelenõ betegségekre utalnom, nemcsak a vírusokra, hanem az azoknál sokkal kisebb szervezetekre vagy csak anyagcsoportok hatásaira. De errõl a gondolatsorról én most itt, az általános vita során nem kívánok többet az igen tisztelt miniszter úr, illetõleg képviselõtársaim figyelmébe ajánlani.
Amiben szûkmarkú ez a tervezet: az 1. § (2) bekezdésében ez a joganyagtervezet elfeledkezik figyelemmel kísérni azt a lehetõséget, amikor igenis olyan speciális eredményt kívánunk elérni egy géntechnológiával, amely egy emberi szerv pótlását tenné lehetõvé, akár a klónozás útján bizonyos belsõ szervet pótolni, ami egyébként a tudomány mai állása szerint nem áll módunkban. Elképzelhetõ vagy nem kizárt egy létfontosságú emberi szerv megbetegedése esetén a gazdaszervezetbõl, tehát a beteg emberbõl kivett sejttel vagy akárcsak géntöredékkel egy új szervet - vesét, májat, s a többit - kitenyészteni. Errõl ez nem szól, a lehetõségét sem említi meg.
(19.00)
Holott lehet, hogy a jövõ orvostudományának vagy gyógyító technikájának egyik alapjáról van szó. Itt, amikor kutatási korlátozásokat említ a joganyag, például a 2. § b) pontjában - éppen úgy, mint ahogy az elõttem szóló, általam igen tisztelt képviselõtársam említette -, én ezt nem kutatási célúnak, hanem alapkutatási célúnak nevezném, és akkor rögtön helyére kerülhetne ez a gondolat.
Egy egész más vonatkozású kiegészítést javaslok igen tisztelt miniszter úrnak. Látva, hogy miniszter úr érdeklõdik az általam kifejtettek iránt, nagyon megköszönöm ezt, és örülök neki. Kérem, talán célszerû lenne egy olyan adatbank felállítását kezdeményezni vagy lehetõvé tenni itt, a joganyag keretén belül, amely a de facto meglevõ vagy majd meglevõ eredményeket összegezné talán azért, hogy a párhuzamos kutatásokat kizárjuk, feleslegessé tegyük, vagy pedig hogy a magyar állam ezzel is be tudjon lépni a nemzetek közösségébe, és azzal a magyar szellemi termékkel, amely eredményét tudnánk betáplálni az adatbankokba - mit mibõl, hogyan, milyen hatása van erre az anyagra, arra a szervezetre s a többi - tudnánk a nemzetközi tudományos életben a nekünk méltó helyet kivívni a magunk számára. Ez nem egyéb, mint egy megfelelõ nyelv kidolgozása - ennek a technológiára adaptált megfelelõ egzakt nyelvnek -, és azt egy adatbankba, egy komputerrendszerbe összefoglalni, és megfelelõ, kezelhetõ állapotba tenni.
Ami az 5. §-ban megfogalmazott úgynevezett géntechnológiai bizottságot illeti, én egy más jellegû kiegészítést javaslok azon kívül, amit képviselõtársam említett. Talán i) pontként vagy bármilyen más megjelöléssel a nemzetbiztonsági bizottságot javaslom tagként ebbe a bizottságba. Beláthatatlan súlyú hátrányos következménnyel járhat illetéktelen személyek hozzáférése vagy a hozzáférés lehetõsége, annak nem kellõ módon való kizárása azokból az eredményekbõl, amelyeket egy ilyen bizottság vagy a bizottsághoz befutó jelentések tartalmaznak -
vagy egyáltalán a kutatóhelyek. Akkor, amikor biológiai bombákról beszélünk, azoknak a lehetõségérõl, akkor én - mint jogász -
elsõsorban a megelõzésre kell hogy gondoljak. Igenis nemzeti érdek, de mondhatom úgy, hogy egyszerû humán érdek az egész emberiség számára, hogy létrejöjjön egy olyan, mindannyiunk biztonságát garantáló világháló, amely a maga technikájával, a maga kapcsolatrendszerével megakadályozza vagy jelentõs mértékben hozzájárul annak megakadályozásához, hogy ebbõl a lehetõségbõl, egy biológiai bomba lehetõségébõl ténylegesen valaki, egy rosszindulatú személy vagy személyek szervezete a mindannyiunk kárára, de a saját hasznára elõnyt kovácsoljon.
Tiszteletre méltó e joganyag tervezetének benyújtása a magyar parlament elé. De én úgy érzem, hogy nagyon sok finomítás van még hátra ahhoz, hogy ez egy tényleg reális és életszerû, mindannyiunk érdekét kellõképpen kifejezõ és garantáló joganyag legyen. Tekintettel arra, hogy a ciklus végén vagyunk, és legjobb tudomásom szerint ez a joganyag nem szerepel azon legfontosabb jogszabályok jegyzékében, amelyeket feltétlenül a hátralévõ hat hét alatt el kell hogy fogadjon a Ház, azt hiszem, hogy elegendõ idõ lesz mindannyiunk számára, elsõsorban az avatott tudósok - és nem a politikusok - számára, hogy kellõen átgondolva mindazon összefüggést, amit én is jeleztem, amelyet igen tisztelt tanult kollegáim itt, a képviselõházban jeleztek, illetõleg a tudomány vagy társtudományok avatott mûvelõi arra érdemesnek és szükségesnek tartanak... - az mind egybefoglalva szerepeljen a végleges törvényjavaslatban. De önmagában az, hogy egyáltalán eljutottunk ezen elsõdleges tervezet parlamenti tárgyalásáig, önmagában is tiszteletre méltó. Azt hiszem, a parlament valamennyi jó szándékú, és a választók érdekét valóban képviselni kívánó országgyûlési képviselõ számára nagyon fontos és megtisztelõ feladat, hogy részt vehetett ennek a munkájában.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)