MAYER ANTAL (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Az eddig elhangzott hozzászólások is egyértelmûen alátámasztották annak a jövõbeni jelentõségét, amit a géntechnológiával módosított szervezetek, illetve az egész technológiai eljárásban rejlõ lehetõségek jelentenek.
Végül is a XX. század utolsó két évtizedére kialakult, beindult az úgynevezett tudományos-technikai forradalomnak egy olyan új szakasza, amit egyértelmûen vagy egyszerûen géntechnológiának szokás nevezni, hozzátéve rögtön azt, hogy lényegesen többrõl van itt szó - és erre Tímár képviselõ úr többször is kitért -, hogy itt nemcsak géntechnológiai eljárások, módszerek alkalmazása és szabályozása a cél, hanem ez egy kérdéskomplexum, és ez azért a törvénytervezetbõl egyértelmûen ki is derül.
A géntechnológia a csúcsa egy történelmileg igen hosszú, nyugodtan nevezhetjük így, hogy több évezredes folyamatnak, az embernek a tudományos fejlõdése során az alapot jelentõ, igencsak gyakorlatias eljárások sorozataként sikerült eljutni erre a szintre. Gondolok itt ilyenekre: ha tulajdonképpen visszatekintünk a tudományos fejlõdésre, a történelem fejlõdésére, több mint négyezer éve ismert az alkoholos erjedés vagy a kenyérkészítés, de ide sorolhatnánk a sajtkészítést, és még nagyon sok olyan technológiai, élelmiszer-gyártástechnológiai eljárást, ami gombák, baktériumok vagy enzimek felhasználásával tudta elérni a kívánatos hatást vagy a célt.
Azt is tudjuk, ha nem is volt egy tudományosan megalapozott tétel, hogy a különbözõ gyártási eljárásokhoz felhasznált élesztõgombákat tudatosan válogatta az ember - tehát már bizonyos fokon közelített a géntechnológiai eljárásokhoz -, de tulajdonképpen több ezer éve ismert a növények klónozása mint technológiai elem. Igaz, hogy ezt kezdetben, még ma is szemzésnek, dugványozásnak nevezik, hajtások, rügyek felhasználása volt ehhez szükséges, és szükséges hozzá ma is. A fejlõdés eredményeként ma már viszont eljutott a tudomány oda, és a gyakorlat is, hogy már elég egy sejt, de elég lehet a sejtbõl kiemelni az egyedi tulajdonságokat örökítõ részt, az úgynevezett gént, és az eredetihez tökéletesen hasonló egyedeket lehet reprodukálni. De végül is ugyanezt a hatást érte el egy dugvány vagy egy rügy, ha azt oltással vagy szemzéssel ültették át egy gazdanövénybe.
Tulajdonképpen ma eljutottunk oda, hogy valósággá váljon a madáchi prófécia, melyet az Ember tragédiája elsõ színében ad Lucifer szájába az író, nevezetesen így: "Az ember ezt, ha egykor ellesi,/Vegykonyhájában szintén megteszi." Igen, ma már megteheti, hogy olyan tulajdonsággal ruházzon fel élõlényeket, amelyekkel azok önmaguktól sohasem, vagy csak véletlenszerûen rendelkezhetnének. Létre lehet hozni vírus- vagy gombakártevõkkel szemben immúnis vagy rezisztens növényfajtákat, de létrehozhatók rovar- és baktériumos kártevõkkel szemben is ellenálló fajok, olcsóbbá téve ezzel a termelést, csökkentve a növényvédelem okozta környezeti károkat úgy, hogy a hozamok tovább nõhetnek.
Mondhatjuk, hogy soha annyi élelem nem állt a világ rendelkezésére, mint ma, de ne feledjük el azt sem, hogy ennek ellenére is a világ egyes térségeiben kevés a rendelkezésre álló élelmiszer, éhezõk, helyenként éhen halók bizonyítják ezt a tényt. A világ népessége megduplázódott az elmúlt ötven év során, és újra megduplázódhat a következõ ötven évben is, ami azt jelenti, hogy történelmileg belátható idõn belül akár tízmilliárd ember élelmezését kell biztosítani, ami egy fantasztikus feladat az emberiség elõtt. Ennek a gigantikus feladatnak géntechnológiai eljárások széles körû és egyre gyorsuló mértékû alkalmazása nélkül lehetetlen lesz eleget tenni.
A géntechnológiával módosított szervezetek nemcsak nagyobb hozamok elérését, olcsóbb és környezetkímélõbb elõállítást tesznek lehetõvé, hanem nõhet az egységnyi élelmiszer tápértéke, növelhetõ a világ élelmezésében legnagyobb hiányt jelentõ proteintartalom a növényekben, növelhetõ a zöldségek, gyümölcsök vitamintartalma, eltarthatósága, javulhat a szárazság- és fagytûrõ képesség - és sokáig lehetne még sorolni azokat a technológiákat, amelyek ezeknek a módszereknek a kialakításával elõsegítik ezeket a célokat. Az elérhetõ elõnyök még sokáig és feltehetõen robbanásszerûen fognak jelentkezni a tudományos fejlõdésben, nem beszélve a gyógyszergyártásban, az élelmiszerek gyártástechnológiájában és az állattenyésztésben rejlõ géntechnológiai lehetõségekrõl.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ugyancsak elhangzott ma már, minden hozzászóló érintette, magam is kénytelen vagyok a madáchi prófécia folytatására is felhívni a törvényhozók és a gyakorlati alkalmazók figyelmét, ami így szól: "Te nagykonyhádba helyzéd embered,/S elnézed néki, hogy kontárkodik,/kotyvaszt, s magát istennek képzeli." Sajnos, ez az a veszély - ismerve a történelmi tapasztalatokat -, hogy az ember valóban hajlamos arra, hogy a tudományos fejlõdés adta lehetõségekkel visszaéljen.
(19.20)
Ma ezt a veszélyt kell kiküszöbölni, és a törvénynek ez az elsõdleges feladata, hogy biztosítsa a folyamatos jogi és társadalmi kontroll lehetõségeit. Ezért kell jogi keretek közé helyezni az eddig szabályozatlan vagy csak részleteiben szabályozott géntechnológiai eljárásokat, és én úgy vélem, a magyar törvényhozás példamutató gyorsasággal reagált erre a nagy horderejû problémakörre.
Úgy gondolom, az elõttünk lévõ törvénytervezet szerkezetében és tartalmában is alkalmas lehet ennek a sokrétû, etikailag is összetett problémakörnek a szabályozására, a jogkörök, hatáskörök, felelõsségek rendezésére úgy, hogy megteremtõdjenek a feltételei a további tudományos fejlõdésnek, maximálisan tekintetbe véve viszont a géntechnológiával módosított szervezetek alkalmazásában rejlõ veszélyek kizárását.
Fölvetõdött Tímár úr hozzászólásában, hogy talán az emberi vonatkozásokat is ebben a törvényben kellene szabályozni. Valóban, ez egy rendkívül érdekes és izgalmas kérdéskör. A jelenlegi példa azt mutatja, hogy a világon ezt általában úgy rendezték - ahol már van ilyen jogi rendezés -, hogy az emberi vonatkozásokban általánosan tiltó rendelkezéseket hoznak. A magyar jogi álláspont is pillanatnyilag ez. Erre talán itt érdemes felidézni a törvénytervezet 1. §-ának (2) bekezdését, amely úgy szól, hogy az emberi szervezetet, az emberbõl származó sejteket, sejtrészeket és az emberi géneket csak kórmegelõzési, kórfelismerési és gyógykezelési célból szabad géntechnológiával módosítani, feltéve, hogy a géntechnológiai módosítás más eljárással nem helyettesíthetõ - tehát még ezt is erõsen beszûkíti, okosan, bölcsen és szükségszerûen. Nem hiszem, hogy a XX. század végének tudományos fejlõdési szintje és ennek a törvénylekövetési szintje ott tartana, hogy az emberi, a humán vonatkozású összefüggéseit ennek az igen összetett és etikailag igen sok veszélyt magában rejtõ kérdéskörnek ebben a jogszabályban kellene vagy lehetne rendezni. Én azt hiszem, hogy ezt egy-két évtized múlva az élet úgyis szükségszerûen ki fogja követelni.
Tisztelt Képviselõtársaim! Kérem önöket, hogy a törvénytervezetet az általános vitában és a részletes vita során is véleményükkel, javaslataikkal kiegészítve támogatni szíveskedjenek, hogy ez a jövõben nélkülözhetetlen törvénytervezet mielõbb törvényi szintre emelkedhessen.
Köszönöm a szíves figyelmüket. (Taps.)