HERBERT FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! A nemdohányzók védelmérõl és a dohányzással kapcsolatos egészségkárosodás megelõzésérõl szóló T/4495. számú - jobb sorsra érdemes - törvényjavaslat tárgyalása a tisztelt Ház elõtt meglehetõsen elhúzódott; elõször 1997. október 6-án, majd december 10- én szerepelt napirenden. Azóta - ígéretéhez híven - talán már Lezsák Sándor képviselõ úr is abbahagyta a dohányzást. Örömmel élek most én is azzal a lehetõséggel, hogy kifejthessem a törvénytervezettel kapcsolatos véleményemet.
Akik ismernek és környezetemben élnek, illetve akik környezetében én élek, tudják: következetesen próbálok hangot adni annak az el nem ítélhetõ álláspontnak, hogy a nemdohányzók méltatlanul kénytelenek elviselni a passzív dohányzás ártalmait, és védtelenek annak következményeivel szemben. Nem restellem újra és újra szóvá tenni, hogy a dohányzás káros, nemcsak a dohányzó, hanem sokkal inkább környezete egészségére is, és kíméletet, kegyelmet kérek a magam és a mindenkor jelen lévõ, dohányfüsttel veszélyeztetett embertársaim nevében. Bizony sok esetben eredménytelenül, ráadásul ebbéli törekvéseim során gyakran válok gúny tárgyává. Hát, kedves barátaim, figyelmeztetlek benneteket: a gúny a legolcsóbb fegyver, a legkönnyebb visszaélni alkalmazásával, ezért ne használjátok!
Tudom, rossz példák tucatjával találkozunk életünk során. Napjainkban is füstöl a képernyõ, dohányzik nyilvánosan az újságíró, a riporter, ugyanezt teszik vezetõ politikusok; de ami jobban fáj: az oktatáspolitikus is, a pedagógus is, az egészségpolitikus, a híres szívsebész professzor, a környezetvédõ szakember, a mûvész, a tiszteletreméltó gyümölcs- és szõlõnemesítõ természetbarát és persze az országgyûlési képviselõk többsége is. Ugye, azért lesz nemdohányzó- védelmi törvény e ciklusban?
Nem lennék tisztességes, ha nem említeném: tapasztalható pozitív reklám is a Magyar Televízióban. Nagyon jó a kicsengése a "Lépj tovább!" szlogenû egészségvédõ reklámfilmnek. Érezhetõ azonban a gyártók ellenoffenzívája is. Láttuk a gazdasági reklámtevékenységrõl szóló törvénytervezet sajátos megalkotásakor, milyen erõs érdekérvényesítésre képesek. Ne államibevétel-kieséssel, munkahelyek elvesztésével zsarolják, hanem inkább meglehetõsen jó anyagi lehetõségeikkel segítsék elõ a nemdohányzó-védelmi reklámkampány beindítását, amely még csak ne is a dohányzás csökkentésérõl, visszaszorításáról és betiltásáról szóljon, de mozgósítson arra, hogy ezt a tevékenységet, a dohány elégetését elkülönülten, másokat nem károsítva és tartósan ne szagosítva, büdösítve folytassák! Mondjuk, alkossanak dohányzási illemtant, és népszerûsítsék azt a könnyebb és kímélõbb új cigarettatípusaik, -márkáik reklámozása mellett! Nagy a felelõsségük! A bûntudat eloszlatására kevés néhány sporttevékenység támogatása, az Anyegin színházi bemutatásának elõsegítése. A fiataloknál a helyes viselkedésnek, ezen belül a dohányzás illemtanának ismertetése, elfogadtatása fontos, hogy azt késõbb ne csak maguk tartsák be, hanem környezetüktõl, a dohányosoktól is megkívánhassák azok betartását. Ne bátorság és mersz kérdése legyen szót emelni a felfüstöltetés és egészségkárosítás ellen!
A szakirodalmat tanulmányozva hadd idézzek néhány gondolatot az általam is követendõnek tartott illemszabályokból, amolyan tízparancsolatként:
1. Ne gyújtson rá, mielõtt a környezetében levõktõl, a nemdohányzóktól arra engedélyt, hozzájárulást nem kért és kapott!
2. Ne dohányozzon ott, ahol az tiltott! Égõ cigarettával ne lépjen be lakásba, irodába, hivatalba, üzletbe - semmilyen helyiségbe!
3. Ne dohányozzon terhesek, csecsemõk, kisgyermekek és betegek jelenlétében, még akkor sem, ha azok eltûrik azt, és nem szólnak ellene!
4. Ne fújja a füstöt a körülötte lévõk arcába, ruhájára! A dohányfüst a hajba, a ruhába is beivódik, és késõbb is kellemetlen lehet annak, aki nem dohányzik.
5. Ne dohányozzon zsúfolt munkahelyen, értekezleteken, sorban állás alkalmával még nyílt helyen sem! Nem illik az utcán sem dohányozni.
6. Ne okozzon a dohányzással rendetlenséget, szemetelést! Használja a kijelölt dohányzóhelyeken a hamutartókat, a csikket ne dobja el, és ne okozzon tûzveszélyt!
7. Jólnevelt ember nem beszél cigarettával a szájában.
8. Nagyfokú neveletlenség étkezés közben rágyújtani, ha mások még nem fejezték be az evést.
9. Ne kínálja cigarettával azt, aki nem dohányzik, és fõleg a leszokni akarót ne tegye próbára, hogy elég erõs-e az akaratereje és ellen tud-e állni a csábításnak!
10. Ne vigye a dohányzást túlzásba! Aki az egyik cigarettáról a másikra gyújt, és mohón szívja, rabjává vált szenvedélyének. Az ilyen nikotinista rendszerint kórosan sovány, bõre ráncos, sárga, gyakran köhög, különösen reggelenként rohamokban. Ujjai, fogai szintén sárgák, lehelete, ruhája, bõre is a nikotin kellemetlen szagát árasztja.
(19.30)
Kedves Képviselõtársaim! Ha ezeket az illemszabályokat betartaná a dohányos, mintegy 36 százalékos társadalom, tiszta szívembõl lemondanék e törvény meghozataláról, korlátozó intézkedések megtételérõl.
Gál Zoltán, az Országgyûlés elnöke, a következõket mondta 1997. április 23-án a Budapesten rendezett III. Mentálhigiénés Konferencia sajtótájékoztatóján: "A magyar politikai élet szereplõi enyhén szólva nem mindig mutatnak jó példát a társadalomnak türelembõl, toleranciából vagy szolidaritásból, holott egy társadalom lelki egészségét jelentõsen befolyásolja, milyen mintákat követ." Az én megközelítésemben a legnagyobb gondot a passzív dohányzás kikerülhetetlen kényszere jelenti a magyar társadalomban.
Mit is értünk a passzív dohányzás fogalma alatt? Más ember dohányfüstjének belélegzését nevezzük passzív dohányzásnak. A mások által keltett dohányfüstöt néha környezeti dohányfüstnek is nevezik. A passzív dohányzás általánosan azokat a jelenségeket, illetve a velük járó veszélyeket jelenti, amelyeket a nemdohányzónak kell kiállni és megszenvedni a dohányosok miatt.
Miért káros az egészségre? A dohányfüstöt tartalmazó levegõben lévõ apró részecskék és gázok több, mint négyezer féle kémiai anyagot tartalmaznak. Ezek többsége veszélyes, legalább hatvanról tudjuk, hogy rákkeltõ - ilyen az arzén, a benzol, a króm, a nikkel, a vinilklorid, a kadmium, a formaldehid -, ezen kívül olyan mérgezõ anyagok vannak benne, mint a nikotin, nitrogén-oxidok, ciánvegyületek, ammónia.
A porózus cigarettapapíron keresztül szívott levegõ hatására lehûl a füst, és az égési övezet 1000 C körüli hõmérsékletével szemben 30-40 C-os füst hagyja el a cigaretta szájközeli végét vagy más néven szájzónát. A lehûlés alatt a gáznemû anyagok nagy része kicsapódik a szilárd füstszemcsék felszínére, és ezekkel együtt a vágott dohány felszínén kötõdik le. Ezáltal a cigaretta töltelékanyaga ebben az övezetben kémiailag feldúsul. Minthogy dohányzáskor az égés tökéletlen, ezért nem csupán az égés végtermékei - a víz és a szén- monoxid -, hanem mintegy négyezer más anyag is keletkezik. Ezek képezik a dohányfüstöt, ami kezdetben láthatatlan gõz-gáz-szilárdtest keverék, aeroszol lesz. A füst egy része szobahõmérsékleten kicsapódik, és így láthatóvá válik. A dohányfüst 91,8 százaléka gáznemû anyag. A 8,2 százalékot kitevõ szilárdtestfázis füst- milliliterenként 5 milliárd szemcsébõl áll.
Egyetlen cigaretta végigégetésekor két liter füst keletkezik, s ugyanekkor mintegy 250-300 milliliter tömény füstöt szív be a szervezetébe a dohányos. A szemcsék igen kicsinyek: átmérõjük átlagértéke a friss füstben kisebb a mikronnál, a milliméter ezredrészénél. A kilélegzett füstnél a légutak párás környezetében a szemcsék nedvességet vesznek fel és összetapadnak. Még a legszennyezettebb városi levegõben is mintegy tízezerszer kisebb a szennyezõanyag-tartalom.
A füst másik része a mellékfüst vagy a külsõ füst, ami a szívási szünetekben keletkezik, és közvetlenül a légköri, illetve a szobalevegõbe kerül. A két füstféleségnek az egymáshoz való viszonya a szívások számától és nagyságától függ. Egy cigarettában általában egy gramm dohány van. Ez a mennyiség egyszázalékos nikotintartalom esetén 10 milligramm nikotint tartalmaz. Ennek 30 százaléka kerül a fõfüstbe, ami 3-4 milligramm nikotinnak felel meg. Ha a dohányos a füstöt leszívja a tüdejére, akkor a nikotintartalomnak 80-90 százaléka, ha csak pöfékel, akkor körülbelül 10 százaléka szívódik fel a szervezetben. A kezdeti szippantások fõfüstje kevesebb nikotint tartalmaz, mint a késõbbiek, mert a vágott dohány nagy felszínével sokat felfog és visszatart belõle. Viszont a középsõ s fõleg az utolsó harmadnak sokkal nagyobb a nikotintartalma. Amint az égés övezete ezeket a részeket eléri, egyre nagyobb nikotinmennyiséget szabadít fel belõlük s juttat a füstbe.
Melyek az egészségkárosító hatásai a passzív dohányzásnak? A környezeti dohányfüst egészségre gyakorolt hatásai a következõképpen összegezhetõk: rosszindulatú betegség, tüdõrák, respiratorius tünetek és betegségek, akut légzõszervi megbetegedések a korai gyermekkorban, krónikus köhögés, köpet és nehézlégzés a gyermekeknél, krónikus középfülgyulladás, a gyermekeknél tüdõmûködés és -növekedés csökkent szintje, a felnõtteknél asztma, az asztmatikus tünetek fokozódása és a tüdõmûködés csökkenése, irritáló hatások a szemre, az orra és a torokra, a gyermekkori fejlõdés károsodása, alacsony születési súly, lassúbb tüdõfejlõdés, alacsonyabb átlagos testmagasság, szívbetegség. A passzív dohányzás növeli a szívkoszorúér betegsége kockázatát. A már korábban is egészségi problémákkal küzdõk - asztma, hörghurut, szív- és érrendszeri betegségek, nátha, megfázások és allergiák - gyakrabban számolnak be súlyosabb reakciókról a környezeti dohányfüsttel kapcsolatosan, mint az egészséges felnõttek. A tüdõrák és a passzív dohányzás közötti összefüggések legújabb becslései alapján a tüdõráknak a nemdohányzók közötti elõfordulási gyakorisága 20-30 százalékban a környezeti dohányfüst miatt következik be.
Gazdasági szempontok is alátámasztják, hogy lépni kell a dohányzás egészkárosító hatásainak csökkentése érdekében. A munkahelyi dohányzás nemcsak a dolgozók, dohányosok és nemdohányzók egészségét veszélyezteti, hanem gazdasági veszteséget is jelent a munkaadók és az egész társadalom számára. Jelentõs nagyságrendû elkerülhetõ kiadásokat okoz. Következésképpen a dohányzásnak a munkahelyeken történõ mérséklése nem csupán a dolgozók egészségi állapotának javulását fogja elõsegíteni, hanem csökkenteni fogja a dohányzással kapcsolatos kiadásokat.
Kanadában azok a dolgozók, akik dohányoznak, 33-45 százalékkal többet hiányoznak, mint a nemdohányzó dolgozók. A tûzesetek, ipari balesetek és ezek következményei miatti kiadások jelentõsen megnövelik a biztosítási költségeket. Az Egyesült Királyságban úgy számítják, hogy a dohányzás az összes ipari tûzeset mintegy 6,5 százalékáért okolható. Németországban az Atari komputergyártó cég hat nap jutalomszabadságot biztosít évente nemdohányzó dolgozói számára. A munkahelyi dohányzás beszüntetését 1985-ben határozták el, és a társaság két jól körülhatárolt területet jelölt ki a dohányosok számára, ahol naponta kétszer félórás szünetben dohányozhatnak. Mivel a nemdohányzók többsége nem veszi igénybe a szünetet, hanem folytatja a munkát, a vezetés úgy döntött, hogy számukra havonta fél nap jutalomszabadságot biztosít. A következõ állomás, amelyhez 1989 júniusában jutottak el, lehetõvé tette a dolgozók számára, hogy a havi félnapokat évente kétszer háromnapos jutalomszabadságként vegyék ki.
Kell szólni a dohányzás és a passzívdohányzás egészkárosító hatásainak statisztikai adatairól is. Az Egészségügyi Világszervezet szakértõinek becslései szerint a dohányzás évente legalább hárommillió ember haláláért felelõs a világon. Ezek fele 40-69 éves kora között hal meg, átlagosan mintegy 20 évet veszítve el az életébõl.
Még súlyosabb kép bontakozna ki azonban, ha nemcsak a halálozást vennénk figyelembe, hanem azokat az akut és krónikus betegségállapotokat is, amelyek összefüggnek a dohányzással. Azokban az országokban, ahol a dohányzás nagyon régi szokás, a tüdõrák miatti halálozás 90 százaléka, az összes rák miatti halálozás 30 százaléka, a krónikus bronchitis s a tüdõtágulás elõfordulásának 80 százaléka tulajdonítható a dohányzás következményének, valamint még a koronáriás szívbetegségek és agyembólia, illetve agyvérzés miatti haláleseteknek 20-25 százaléka. Magyarországon 1994-ben legalább 38 700 ember halt számítottan a dohányzás következtében.
A dohányzás a legfontosabb megelõzhetõ halálok Magyarországon. Minden második felnõtt férfi és minden negyedik felnõtt nõ dohányzik. A 15 éves fiúk 20 százaléka és a lányok 15 százaléka cigarettázik. Különösen fontos adat, hogy a dohányzó férfiak 73 százaléka, a dohányzó nõk 57 százaléka 20 éves kora elõtt szokott rá a dohányzásra. Szívinfarktusban évente 28 ezer ember hal meg, ennek legalább egyötöde a dohányzással kapcsolatos halál. A 90 százalékban dohányzás következtében kialakult tüdõrákban 6500-an halnak meg évente, idült bronchitis és bronchiectasia következtében kialakult légzési elégtelenség pedig 5 ezer ember halálát okozza évente.
Annak a valószínûsége, hogy egy dohányos szívinfarktusban meghal - a naponta elszívott cigaretták számától függõen - 2,5-3,5-szer nagyobb, mint egy nemdohányosnál.
(19.40)
Ha valaki cigarettázik, és a vérnyomása is magasabb, a kockázat nyolcszoros.
Nemzetközi összehasonlításban a helyzetünk nagyon kedvezõtlen. Összhalálozásban csak három volt szovjet köztársaság elõz meg bennünket, rosszindulatú daganatos és idült obstruktív tüdõbetegségben Európa-elsõk, ischaemiás szívbetegség, szívinfarktus okozta halálozásban pedig a hatodik helyen vagyunk. Ez a rangsor önmagáért beszél! Törvényszerû, hogy a magyar lakosság egészségi állapotában kedvezõ változás, a rendkívül magas, idõ elõtti halálozás csökkenésének alapfeltétele a dohányzással kapcsolatos helyzet megváltozása.
Sérthet-e alkotmányos jogokat a készülõben lévõ törvénytervezet? A Népszabadság '96. júniusi cikkében idézi Kukorelli István alkotmányjogásznak a nemdohányzók védelmérõl szóló törvénytervezetrõl készített szakvéleményében megfogalmazott állásfoglalását, miszerint a népegészségügy olyan közügy, amelynek alárendelten jelenhet meg minden szabadságjog: a dohányosok joga is, amely soha nem volt és nem is lehet alkotmányos alapjog, legfeljebb a dohányosok köztársaságában.
A törvény hatálybalépése esetén a munkáltatónak joga lesz az állásra pályázókat kifaggatni a dohányzási szokásaikról, s ennek alapján dönteni az alkalmazásról, sõt arról is, hogy eltérõ tartalmú munkaszerzõdést kössön a dohányzó és a nemdohányzó beosztottal. Ebben a tekintetben tehát nem fog sérteni alapvetõ jogokat.
Sokkal inkább alkotmányos jogok sérülnek a törvény lassú hatálybalépésével, netán meghozatalának elmaradásával. Javallott továbbá a munka törvénykönyvének oly módon történõ módosítása, amely szerint a dohányzás korlátozási szabályainak, tehát a nemdohányzók egészségvédelmének a megsértése szándékos és súlyos tettnek minõsüljön a munkahelyi rend és fegyelem betartása ellen, ezért az a legsúlyosabb munkajogi következménnyel, a rendkívüli felmondás alkalmazhatóságával legyen szankcionálható a pénzbüntetés mellett.
A nemdohányzókat védõ törvény fõbb elveinek a következõknek kell lenniük: ez a törvény az alkotmány tételei - úgymint mindenki joga az egészséges környezethez, továbbá az ember joga a lehetõ legmagasabb szintû egészséghez - alapján úgynevezett emberi jogi törvény lenne. Ebbõl következõen az állam feladata itt nemcsak a jogalkotás, hanem a jogok infrastruktúrájának mûködtetésében való részvétel is.
A törvény alapvetõ célja az egészségvédelem, s csak e cél érdekében állapít meg korlátozást, tilalmat, ösztönzést, felhatalmazást, szankciót és más jogi biztosítékot. Azaz: a törvény által nem tiltott vagy korlátozott körben marad a "mindent szabad, ami nem tilos" elve. Ma az a dohányspecifikus jogrend elve, hogy különösebb korlátozás és tilalom nélkül mindenütt szabad dohányozni, ahol ez nem esik tilalom vagy korlátozás alá. Nincs itt még az idõ e logika teljes fordítottjára, vagyis hogy mindenütt tilos a dohányzás, kivéve, ahol megengedett. A készülõ törvénynek mégis erre kell elmozdulnia, két egybefüggõ elv alkalmazásával. Ezek: közcélú, zárt légterû, nem nyitott helyen mindenütt tilos a dohányzás, ahová éppen az objektum közérdekû nyitottsága révén bárki, vagyis nemdohányzó ember is bármikor beléphet; azonban a másik, hogy a dohányzási tilalom vagy korlátozás - minimális kivételtõl eltekintve - mindenütt együtt kell hogy járjon olyan kielégítõ helyek kijelölésével, ahol szabad dohányozni, s ezt a hely, a helyiség rendeltetése, megjelölése, kialakítása, funkciója is nyilvánvalóvá teszi.
Elõreláthatóak a nehézségek a korlátozó szabályok közlekedésbeli alkalmazásában. A tömegközlekedésben a dohányzás nagymértékû, adott korlátozásából visszalépni nem kell: elõrelépést a teljes elkülönítés hozhat. Nagy dilemma, hogy mi legyen, ha egy közúti gépjármûben többen utaznak, s akárcsak egy személy is füst nélkül kíván közlekedni.
Ne legyen túl sok illúzió az áremelést, az automatából való értékesítést, a kiadott értékesítési engedélyek gyors és kemény bevonását illetõen: itt egy masszív jogi beavatkozás elsõdlegesen esetleg a feketegazdaságot szolgálná. Finom jogi módszerek viszont célravezetõek lehetnek, például álláspályázatnál lehet mérlegelési tényezõ a dohányzás. Indokolt ösztönözni, támogatni azokat, akik el akarják hagyni káros szenvedélyüket.
Nélkülözhetetlen, hogy a törvény rendelje el pénz visszacsorgatását a tetemes bevételekbõl az egészségvédõ projektekre; a jogalkalmazás színvonalának emelése és a fogyasztóvédelem is egyengesse a törvény bevezetését, megvalósulását.
Egyszóval: pozitív gondolkodásmóddal, harag és egyoldalúság nélkül célszerû a törvényt elkészíteni, ügyelve a jogi és társadalmi mozzanatok kölcsönhatására, amibõl remélhetõleg '98 tavaszán bizonyosság lesz.
A dohányzás káros egészségi hatása ismert. Ezen hatás mérése és költségként való elszámolása csak számos feltételezés mellett tehetõ meg. Ezek közül a legfontosabb az, hogy meghatározható azon, viszonylag gyakori betegségek köre, amelyek relatív gyakorisága a dohányzók között jellemzõen magasabb. Az e témát vizsgálók szinte valamennyien elfogadták azokat az adatokat, amelyek a '70-es évek amerikai, angol és svéd felméréseibõl származnak, és meghatározzák azt a 14 leggyakoribb betegségcsoportot, amelyeknél a betegség megkapásának valószínûsége a dohányosok esetében többszörösen magasabb.
A fenti relatív gyakoriság, valamint a társadalomban a dohányosok aránya - Magyarországon ez 36 százalék - dönti el ténylegesen, hogy mekkora hányad tulajdonítható bizonyos betegségekbõl a dohányzásnak. Végsõ soron ezen hányadok kiszámítása történt meg hol részletesebb adatok segítségével, hol csupán átlagok felhasználásával. Költségként jelenik meg a kórházi ellátás, a táppénz, a járóbeteg-ellátás, a gyógyszertámogatás és a rokkantnyugdíjak dohányzás hatásának betudható része, valamint a betegség miatt kiesett termelés és a halálozás miatt kiesett termelés jövedelemtartalma.
Ahol kor, nem és betegségcsoportok szerinti bontásban állnak rendelkezésre adatok, ott megbízhatóbban lehet a dohányzásnak tulajdonítható hatásokat becsülni, míg ahol erre nem volt lehetõség, ott az átlagos hatásokkal lehet számolni. A fenti módszerrel becsülve '95-ben közvetlen hatásként 35-60 milliárd forintnyi közvetlen költség és kiesett jövedelem keletkezett a dohányzásnak tudhatóan. Ha ehhez hozzászámítjuk az idõ elõtti halálozás miatt kiesett termelést, akkor 330-370 milliárd forint a veszteség.
A nemdohányzók védelmérõl szóló törvény várható gazdasági hatásairól is néhány gondolatot: a törvény alapvetõ célja az, hogy a dohányzás fokozatos visszaszorításával érezhetõ egészségjavulást érjen el. Tekintettel a folyamatok jellegére, rövid távon várhatóan nem fog jelentkezni szignifikáns egészségjavulás a teljes népességen belül. A külföldi tapasztalatok is azt jelzik, hogy a '70-es években bevezetett, dohányzást visszaszorító programok társadalmi méretû hatásához minimum 20 év szükséges. Más oldalról az is bizonyított, hogy a dohányzásról leszokottaknál a nemdohányzókat jellemzõ egészségi állapot csak 4-5 év után alakul ki.
Egy terület, ahol elvben viszonylag hamarabb lehet és kell eredményt elérni: a dohányzással összefüggésbe hozható születési károsodás és csecsemõhalálozás. Éppen ezért középtávon, tehát 3-5 éven belül nem várható, hogy az egészségügy dohányzással összefüggésbe hozható kiadásai jelentõsen csökkenjenek, azonban a kiemelt betegségek gyakorisága a vizsgált idõszak végére némileg csökkenhet.
A dohányzás visszaszorítását már több tíz éve próbáló országok tapasztalata, hogy a munkahelyeken és a közintézményekben való dohányzás megtiltása önmagában és rövid távon nem mérsékelte jelentõsen a cigarettafogyasztás alakulását, csupán a fogyasztás lassú csökkenése figyelhetõ meg. Tapasztalatuk szerint a dohányáruk iránti kereslet leginkább annak az árával befolyásolható. Ha a feketekereskedelem visszaszorítása sikeres, akkor várhatóan stagnáló kereslet mellett is bõvülhet a kereskedelmi kínálat. Ez mindenképpen javítani fogja a dohánygyárak jövedelmezõségét, és így talán nyereségadó-befizetések is megjelennek.
Fontos annak ellenõrzése, hogy a kötelezõ jelölések szerepelnek-e a csomagoláson, illetve rendszeresen szükséges mérni a feliratok valódiságát. Mihamarabb csatlakozni szükséges az Európai Unióban érvényes kátrány- és nikotintartalom-limitek betartásához és azok fokozatos csökkentéséhez.
A cigaretta adótartalmának növelése mindenképpen javasolható. Tekintettel a tételes adókra, végsõ soron fontos az, hogy a dohánytermékek adója az inflációt meghaladóan emelkedjen, tehát reálértékben a cigaretta adója ne legyen olcsóbb. Néhány ország külön ügyel arra, hogy a cigaretta fogyasztói árindexe magasabb legyen, mint a fogyasztói árindex, vagy az adótartalom reálértéke megmaradjon.
A törvény bevezetése várhatóan kiadással jár a munkaadók - beleértve az államot, a költségvetést is - számára, mivel biztosítani szükséges lezárt légterû, dohányzásra kijelölt helyet. Természetesen ennek olcsóbb megoldása, hogy nem jelölnek ki ilyen helyet az épületen belül. Néhány országban az épület tulajdonosa dönti el, hogy lehet-e az épületben dohányozni. Ha nem lehet dohányozni, akkor ilyenkor a munkaadónak nincs teendõje. Azokon a munkahelyeken, ahol eddig munkavégzés közben lehetõség volt dohányzásra, fõleg irodákban, a rendelkezés minden bizonnyal teljesítményrontó lesz a dohányosok esetében, mivel el kell hagyni a közvetlen munkahelyet, de lényeges közérzetjavulást hozhat a nemdohányosok számára.
A munkaadókat praktikus ötletekkel kell segíteni, hogyan lehet a legolcsóbb módon megépíteni a kijelölt helyiségeket. Ehhez segítséget lehet kapni azoktól az országoktól, amelyek már régebben bevezették a munkahelyi dohányzás korlátozását.
(19.50)
A dohánytermékek adójából - a költségvetési törvény által meghatározottan - részt különítsenek el a dohányzás visszaszorítására és a nemdohányzók védelmére, a programok költségeire és a törvény hatásának nyomon követésére. 1995-ben a dohányfogyasztással összefüggõ adóbevételek meghaladták a 60 milliárd forintot. Ennek töredékébõl hatásos akciókat lehetne szervezni, és megteremtõdne a fedezete a törvény végrehajtása ellenõrzésének, és a dohányzással összefüggõ társadalmi változások nyomon követése is lehetõvé válna.
A WHO javaslata az, hogy a dohánytermékek fogyasztási adójának 1 százalékát speciális alapba helyezzék, amely a dohányzás elleni országos mozgalmat tudja finanszírozni. A törvény elfogadása várhatóan idén megtörténik. A nemdohányzók, akik a többséget jelentik, igencsak várják a rendelkezés elfogadását, hogy hangsúlyosabb jogalapjuk legyen a füstmentes környezethez. Azt is érdemes hangsúlyozni, hogy a környezõ országokban - Ausztriában, Csehországban, Lengyelországban - már elõttünk járnak ezen a téren, és a füstmentes környezethez szokott turisták, külföldiek is keresik az ilyen jellegû szórakozóhelyeket.
Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! Nem dohányzás- és dohányzóellenes törvény van készülõben. Az alkotmányossági és demokratikus alapelveknek kívánunk érvényt szerezni. Ilyenek az egészséghez, egészséges életkörülményekhez való jog, mások emberi jogának tiszteletben tartása. Nem korlátozás és tiltás a törvényjavaslat fõ feladata, hanem törvényi háttér biztosítása annak a ma már szerencsére egyre terjedõ gyakorlatnak, amely az egészséges életmódot helyezi elõtérbe. Nem vitatható: a füstmentes környezet nagyban hozzájárul a generációk életesélyei tényleges növelésének elõsegítéséhez. Ehhez kérem a Magyar Országgyûlés segítõ közremûködését, a korrekt nemdohányzó-védelmi törvény megalkotását.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)