PALLAG LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Képviselõtársaim! Miniszter Úr! A nemdohányzók védelmérõl és a dohányzással kapcsolatos egészségkárosodás megelõzésérõl szóló törvényjavaslat vitája során okvetlenül tisztában kell lennünk azzal, hogy a kérdés mindenki számára megnyugtató rendezésében nagyobb szerepe van a társadalomnak, mint magának a jognak. Ez a probléma sokkal jelentõsebb annál, semhogy egy törvény meghozatalával kényelmesen megszabadulhassunk a lelkiismeret-furdalástól. Nem a jog, nem a jogászok okozták a dohányzással kapcsolatos egészségkárosodást, tehát nem is elsõsorban õk tudják a problémát megszüntetni. A törvényalkotás azonban nagyon sokat segíthet abban, hogy megfelelõ korlátozással úgy rendezi a kérdést, hogy sem a nemdohányzók, sem pedig a dohányosok érdekei ne sérüljenek jelentõsen. Törekedni kell tehát arra, hogy a korlátozások társadalmi elfogadtatása minél nagyobb legyen. Jogállamban kockázatos egy jól át nem gondolt törvényt úgy elfogadtatni, hogy az nem bírja a társadalom többségének bizalmát és csak szembeállítja egymással az embereket.
A közvélemény-kutatás adatai szerint a társadalom mintegy 60 százaléka hajlandó elfogadni egy értelmes, reális korlátozást a dohányzás visszaszorítása érdekében. Ez esélyt adhat arra, hogy jó törvény szülessen, és megfelelõ végrehajtási utasításokkal hatékonyan is tudjon majd mûködni. A rendszerváltozás, valamint a piacgazdaságra való áttérés olyan társadalmi feszültségeket támasztott, amelyek következtében az emberek napi gondjaik, problémáik egyik megoldását a nikotinban látják, és a dohány narkotikumába menekülnek. Számot kell tehát vetnünk azzal, hogy milyen közegben alkotunk jogot és milyen körülmények között fog ez a jog érvényesülni.
Az emberek - ideérte magukat a dohányos embereket is - nem akarnak káros szenvedélyük miatt tönkremenni, és legtöbbjük szívesen megszabadulna ettõl a szenvedélytõl. Nagyon sok ember változtatni akar ezen, csak a körülmények nem voltak még aktuálisak, vagy többször megpróbált ugyan leszokni, de nem sikerült. Olyan épeszû dohányos nincs, aki rabja a dohányzásnak, és ezt így tartja helyesnek. Ezek az emberek szövetségeseink is lehetnek, ha megfelelõen fordulunk hozzájuk és meg tudjuk nyerni õket. Nõ azok tábora és erõsödik aktivitásuk, akik védelmet kérnek, igényelnek, követelnek maguknak. Õk a mi szövetségeink, mert gondoljunk arra: demokráciában és jogállamban azokat kell segíteni, akik maguk is akarják, senkit nem lehet akarata ellenére boldogítani.
Az a gyakran elhangzó szlogen, hogy a nemdohányzókat védõ törvény a dohányosokat is védené, a jogászok számára nem igazán jó, ugyanis a jogban - pláne az alkotmányjogban, az emberi jogokban - nincs olyan, hogy ami nekem jogom, az egyben kötelességem is. Védeni a nemdohányzókat és esélyt adni a dohányosoknak - ez a társadalomtól elvárható magatartás. Annak, aki meg akar szabadulni a szenvedélytõl - és számoljunk ezekkel az emberekkel is -, egy nemdohányzókat védõ törvény akkor jó, ha tudja, hogy kockázatos megszegni a törvényt, tehát van egy olyan, erkölcsileg megalapozott szabály, amelyet neki be kell tartani, de ezen kívül van esély más helyzetben szenvedélyének hódolni. Akkor van értelme minden törvénynek, ha az ésszerû lehetõség ellenében történik a korlátozás. Van esélye korlátozott módon dohányozni ott, ahol ez lehetséges, mindenhol másutt és minden más helyzetben pedig nem. Ha kap esélyt arra, hogy nem teljes a tilalom, akkor van mód az együttmûködésre.
Olyan törvényre van szükség, tisztelt képviselõtársaim, amely jogvédõ karakterû. Ez ad értelmet, hitelt, erkölcsi alapot és célzott befogadást egy ilyen törvény számára, azaz egy ilyen törvény lesz reális, és azt gondolom, hogy ezt várja, ezt fogadja el tõlünk a lakosság. A dohányzás ésszerû korlátozása, a nemdohányzók fokozott védelme tehát helyes volt. Hogy lehet egy jó törvényt megalkotni? Mindenekelõtt úgy, hogy pontos diagnózis készül, felméri, hogy mi a helyzet azzal, amit kezelni próbálunk, számba veszi, hogy milyen lehetõségek vannak, s azok egymással hogyan függnek össze. Kiszámolja, hogy mi mibe kerül, mi kerül többe, és ezek között megpróbál idõbeni sorrendet csinálni. Nemcsak paragrafusra, azaz törvénykezésre van szükség, hanem olyan államintézményi, társadalombiztosítási, civil társadalmi akciókra is szükség van, amelyek nélkül a törvény semmit nem ér. Mindegy, hogy milyen új paragrafusokat hozunk, ha nem lesz esélye, nem lesz értelme, hitele a meglévõ régi és új szabályok gyakorlatának.
Szeretnék azért egy rövid áttekintést adni azokról a hatóságokról, közjogi szervezetekrõl, amelyeknek dolguk, felelõsségük volna ma is a dohányügyben egyébként meglevõ korlátozásokat, tilalmakat érvényesíteni. Ezek a következõk: a rendõrség, a közterület- felügyelet, a jegyzõ, a munkavédelem, a Versenyhivatal, a fogyasztóvédelem, az ÁNTSZ, a feketegazdaság ellen fellépõ szervezetek, a pénzügyõrség, a piacvédelmi szervek, a gazdaság tisztességes mûködésén õrködõ kamarák, a helyi önkormányzati testületek, végül a közigazgatási, jogérvényesítést felülvizsgáló bíróságok. Ezek azok a szervezetek, fórumok, amelyek a törvény érvényesítésében közremûködnek. Ma ennek hatásfoka rendkívül rossz. Mondhatjuk azt, hogy a hatósági jogalkalmazás hiányos, bátortalan, nagyrészt hatástalan és egység nélküli. Ezen is változtatni kell, mert ha nem, hiába lesz új törvény, az nem pótolja a régi törvény alkalmasságának hiányosságát.
Szeretnék még néhány szót szólni, tisztelt képviselõtársaim, a dohányipari termékek reklámjával kapcsolatosan is. El kell dönteni, hogy mi a fontosabb: a költségvetés 55 milliárdja, a multinacionális cégek érdeke, amelyek mintegy 6-12 százalékos forgalomnövekedéssel számolnak Magyarországon az ezredfordulóig, vagy pedig a gyermekeink egészsége, a nemdohányzók egészsége. Ezt ki kell számolni, dönteni kell, és elhatározásra kell jutni. Persze, itt sem lehet boszorkányüldözés. Van, ahol jogszerûen lehet dohánynemût árusítani, akkor ésszerû a reklámozást is ott lehetõvé tenni. Például a trafikban - ahol dohányáru kapható - legyen plakát, amely megmondja: ez jobb, ez nem, ebben kevesebb a kátrány. A totális boszorkányüldözés nem megy, de a médiákból ki kell tiltani, a plakátokról el kell tiltani a reklámot, és a tilalomnak érvényt kell szerezni. Ott viszont, ahol jogszerû az árusítás, azt célszerû és érdemes lehetõvé tenni.
(20.00)
Tisztelt Képviselõtársaim! Összegezve tehát azt mondom, hogy ilyen típusú törvényre van szükség, amelyben harag és részrehajlás nélkül lehetõvé válik a kérdés kiegyensúlyozott jogi és jogon túli megoldása. A Független Kisgazdapárt ilyen törvényt tud támogatni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)