BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Október elején kezdtük el ennek a törvénynek az általános vitáját, én magam akkor már kifejtettem az álláspontomat, és ha most mégis szót kértem, akkor ezt azért tettem, mert ez olyan régen volt, és azóta annyi minden történt, hogy szeretnék ezek közül a történések közül legalább néhányra reagálni még az általános vitában.
Én akkor hosszú és éles vitát prognosztizáltam ezzel a törvénnyel kapcsolatban, és most el kell ismernem, hogy tévedtem; legalábbis itt a parlamentben ebbõl a tervezetbõl nem lett hosszú és éles vita. És ez az egyik, amit fontosnak tartok leszögezni így az elsõ kör után, hogy a megszólaló pártok egyike sem támadta azt a gondolatot, hogy a nemdohányosok védelemre szorulnak, és hogy ezt törvényben kell kifejezni. Talán csak a Kisgazdapárt elsõnek felszólaló képviselõje, Gyõriványi Sándor volt erõteljesen kritikus ezzel a tervezettel kapcsolatban - ha még emlékszenek képviselõtársaim -, de õ sem a dohányosok védelme oldaláról szólalt meg, hanem ellenkezõleg, kevesellte azt, ami ebben a törvényben megfogalmazásra kerül. Márpedig - mint tudjuk - itt kompromisszumra kell törekedni, éppen ezért tetszett nekem nagyon az elõzõ felszólaló hangvétele, aki azt hangsúlyozta, hogy békét keresve, konszenzussal kell egy ilyen törvényt megalkotni.
Amire igazán reagálni szeretnék: azok a felesleges izgalmak, amelyek az eltelt hónapok során sokszor napvilágot láttak. Számos ilyen rádiómûsor hangzott el, illetve számtalan újságcikk jelent meg, ahol például egyesek a kiskereskedõk érdekében, mások a vendéglátósok érdekében szólaltak meg, és ezek a megszólalások, bizony azt kell mondanom, sok tekintetben nélkülözték a valóságalapot.
A kiskereskedõk félelme abból fakadt, hogy a törvény egyik paragrafusa - egészen pontosan az 5., amelyik a dohánytermékek forgalomba hozatalával kapcsolatos - katasztrófát idézne elõ a kereskedelmi forgalomban, hiszen tartalmaz egy olyan szöveget, hogy kétszáz méteres körzetben nem lehetne dohánytermék. Szeretném itt hangsúlyosan kijelenteni, hogy ezek a félelmek nemcsak alaptalanok és igaztalanok, hanem azt gondolom, a törvény pontos szövegének ismerete hiányában fogalmazódtak meg. Ez a paragrafus ugyanis egészen pontosan azt tartalmazza, hogy egészségügyi ellátást, szolgáltatást nyújtó intézmény, szociális intézmény, közoktatási intézmény kétszáz méteres körzetében dohányáru-szaküzlet mûködése nem engedélyezhetõ - ez, ugye, egészen mást jelent. Nem arról van szó tehát, hogy ha a falu orvosi rendelõje mellett mûködik a falu egyetlen vegyeskereskedése, azért nem kapna mûködési engedélyt, mert ott dohányt forgalmaznak. Azt gondolom, ilyen és hasonló alaptalan félelmekkel hergelték, ingerelték egymást és önmagukat azok, akik támadták ezt a törvényt.
Mind a mai napig folytatódik ez az izgalomsorozat. Éppen az egyik mai újságban találtam azt a szöveget, hogy a vendéglátóipar létét veszélyezteti a nemdohányosokról szóló törvény, ha elfogadásra kerül. Itt a Magyar Szálloda Szövetség elnöke fogalmazta meg az aggodalmait, az antidohányos lobbyt emlegetve. Azt gondolom, ezek az aggodalmak is meglehetõsen alaptalanok, hiszen éppen a szállodaiparban nem okozhat gondot dohányzásra alkalmas helyek kijelölése.
A másik lényeges körülmény, amirõl szeretnék röviden szólni, ami szintén az októberi tárgyalás megkezdése óta egy komoly fejlemény, hogy idõközben az európai uniós országok egészségügyi miniszterei nagyon fontos döntést hoztak. Ennek a döntésnek az a lényege, hogy fontos lépéseket határoztak el a dohányzás visszaszorítása érdekében. Ezeket a lépéseket fokozatosan, elsõsorban a gazdasági reklámból a dohányreklám kivonása útján tervezik. Azt gondolom, ez rendkívül figyelemre méltó fejlemény olyan körülmények között, hogy mi fél évvel ezelõtt, a reklámtörvény elfogadása idején nem tudtunk ilyen szigorú és hathatós paragrafusokat beépíteni a reklámtörvénybe.
Az elõttem szóló MSZP-s képviselõtársam nagyon alapos, hosszú beszédében szólt arról, hogy nem valami ellen készül ez a törvény, hanem valamiért, azért, hogy legalábbis középtávon sikerüljön megvalósítani, hogy egy egészségesebb lakosság éljen Magyarországon.
Én akkor elmondtam az elsõ beszédemben, hogy nekem miért tetszik ez a törvény. Hangsúlyoztam, hogy például azért is, mert nem túl radikális, nem túl drasztikus, nem drasztikus tiltásokat tartalmaz, hanem azoknak a játékszabályoknak a körvonalait tartalmazza, amelyek a békés egymás mellett élést jelenthetik dohányosok és nemdohányosok között.
Akkor beszéltem arról is, hogy mi magunk is készülünk néhány módosító indítvány benyújtására. Most szeretném röviden szóba hozni, hogy milyen természetûek ezek az indítványok, amelyek a héten benyújtásra kerülnek.
Egyrészt nem világos számomra, hogy a munkahelyeken a dohányzóhelyek kijelölése kapcsán miért van szükség külön törvényre. Mindjárt az elején a 2. § - ahol a fõ szabály található a nemdohányosok védelme érdekében - úgy fogalmaz, hogy munkahelyeken külön törvényben, valamint munkáltatói rendelkezések szerint meghatározott esetekben lehet majd kijelölni a helyeket. Azt gondolom, ez egy nagyon pici törvény. Ha itt mi többet akarnánk mondani, megtehetnénk itt és most, ennek a törvénynek a keretei között; ha pedig nem tesszük, akkor dönthetünk úgy, hogy, mondjuk, a törvénynél alacsonyabb rendû jogszabály szabályozza majd a részleteket. Azt gondolom, nem érdemes külön törvényt megígérni itt, ezen a helyen.
Problémát okoz nekem magamnak is az a paragrafus, amely a forgalmazással kapcsolatban a gyermekek kiszolgálásának tilalmát tartalmazza; ez szintén az 5. §, ahol kiskereskedelmi forgalomban a 14. életévét be nem töltött gyermekek számára tiltja meg a törvény a dohányáru-vásárlást, illetve vendéglátó-ipari szolgáltatást nyújtó intézményekben pedig 18 év alatt.
Kettõs a lelkületem, mert egyrészt nagyon örülnék egy olyan gyakorlatnak, hogy valóban gyerekek nem vásárolnak dohányterméket. Másrészt viszont érzékelem, hogy ha ez a paragrafus benne marad a törvényben, akkor egyike lesz a betarthatatlan típusú paragrafusoknak. Azt gondolom, az eladóknak nincs ahhoz jogosítványuk, hatósági jogkörük, hogy személyi igazolványt kérjenek. Azt gondolom, értelmetlen konfliktusok keltõdnek ennek mentén, és hajlok rá, hogy inkább húzzuk ki ezt a paragrafust, mint hogy fölösleges vitákat gerjesszünk. Tehát ez is egy olyan eleme ennek a törvénynek, ami, azt gondolom, a kompromisszumok keresése mentén föláldozható.
(20.10)
Végül szeretném szóba hozni, hogy a mellé a szankció mellé, amelyet magam nagy örömmel üdvözöltem a törvényben, hogy tudniillik egészségvédelmi bírság kerüljön bevezetésre, Szigeti képviselõtársammal kísérletet teszünk az egészségvédelmi termékdíj bevezetésére egy javaslattal. Biztosak vagyunk benne, hogy ennek a módosító indítványnak lesznek ellenzõi, de mégis megintcsak az elmúlt néhány hónap, néhány hét fejleménye arra késztet, hogy próbálkozzunk meg ezzel.
Végigfigyeltük a népjóléti miniszternek, illetve az országos tiszti fõorvos asszonynak azokat a próbálkozásait, amelyeket a dohánygyárakkal kapcsolatban kezdeményeztek, hogy tudniillik vegyenek részt, anyagilag is vegyenek részt az egészségvédelmi munka finanszírozását jelentõ pénzalap létrehozásában. Azt gondolom, az a sikertelenség, ahogy ezek a jó szándékú kezdeményezések hamvukba holtak, elégséges alapot, okot szolgáltat ahhoz, hogy próbálkozzunk egy univerzális egészségvédelmi termékdíj bevezetésének gondolatával.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)