MEZÕ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Majdnem azzal kezdtem hozzászólásomat, hogy ez a törvény éppen 1100 évet késett, de hát ez így nem igaz, hiszen csak Amerika felfedezése után ismerték meg Európában a dohányt. A történetírók szerint kezdetben voltak országok, ahol tûzzel-vassal tiltották, és komoly büntetés várt a pöfékelõkre. Nos, most közel sem ilyen drasztikus törvény készül, de hogy szükség van rá, azt senki sem vitatja, legfeljebb a elvakult dohányosok. Bízom benne, hogy a dohányosok döntõ többsége megértéssel fogadja ezt a törvénytervezetet.
Bár jómagam a nemdohányzók táborához tartozom, igyekszem nem elfogult lenni, annál is inkább, mert valaha én is dohányoztam. Mindjárt az elején meg kell jegyezzem, szerencsésebb lett volna ezt a törvényt a reklámtörvénnyel párhuzamosan tárgyalni, hiszen ott is nagyon sok, a dohányzással kapcsolatos probléma felmerült, amelyeket talán sikeresebben összhangba lehetett volna hozni a nemdohányzók védelmével.
A tavasszal elfogadott reklámtörvény után örül a lelkem, mert akkor a tisztelt Ház két olyan módosító indítványomat, illetve Herbert képviselõtársammal közösen beadott indítványunkat fogadta el, amelyeket azóta újságokban és óriásplakátokon is látni. A régi, hagyományos "A dohányzás káros az egészségre" szöveg helyett az került a plakátokra, hogy "A dohányzás súlyosan károsítja az Ön és környezete egészségét". S mindezt végre nagy, öles betûkkel teszi, ami most már valóban lefedi a plakát tíz százalékát. De ami ennél fontosabb: törvény ismeri el, hogy nemcsak a dohányos ember egészségét károsítja súlyosan, hanem a környezetet is. S ha ez így van, akkor ez ellen tenni kell valamit.
Mert ha igaz az az érv, amelyet a dohányosok nagy elõszeretettel hangoztatnak, hogy nekik joguk van dohányozni, akkor hatványozottan igaz a másik oldal érve, hogy nekik pedig joguk van egészséges, tiszta levegõt szívni. Csak hát a gyakorlat jelenleg nem ezt mutatja. A nemdohányzók kénytelenek tûrni, mint a birkák, és ha nem tetszik nekik, akkor egyet tehetnek: elhagyják azt a helyiséget, ahol a dohányosok vannak, feltéve, ha nem kötelezõ éppen ott lenni. Sajnos, nagyon sok munkahelyen, irodában, értekezleten, sõt, mondhatom, frakcióülésen, bizottsági ülésen is pöfékelnek. Pedig egy pici toleranciával törvény nélkül is megoldható lenne a dolog.
Jó 15 éve egy értekezleten azt a szentségtörést követtem el, hogy kijelentettem, ha rágyújt valaki, akkor felállok, és elmegyek. Néztek rám, mint a hülyére. A következõ sztorit egy ismerõsöm mesélte. Bebocsátásra várva, tucatnyian sorakoztak a hivatal folyosóján. Az egyik ügyfél, midõn sorra került, nagy hirtelenjében elnyomta az ajtóban a cigarettáját, és amikor belépett az irodába, ott vágni lehetett a füstöt, mert a két hivatalnok dohányzott. De hallottam már olyan esetet is, amikor a beteget vizsgáló orvos dohányzik. Az iskolai rendtartás már évtizedek óta elõírja azt, hogy a pedagógus a tanulók elõtt nem dohányozhat, de sajnos, tapasztalom, hogy ezt is nagyon gyakran megszegik.
Az elmúlt néhány példa is azt igazolja, hogy szükség van a nemdohányzók védelmérõl szóló törvényre. Ha a törvény életbe lép, akkor a munkáltató kötelessége lesz egyrészt dohányzóhelyet kialakítani, illetve kijelölni, másrészt a törvényt betartatni. Látom elõre, hogy ez utóbbiból lesz némi munkahelyi konfliktus, de nem baj. Elõbb-utóbb mindenkinek tudomásul kell venni, hogy csak így biztosítható mindkét fél joga.
A törvénytervezetet tulajdonképpen jónak tartom. Egy-két apró kiegészítést, illetve módosító javaslatot viszont tennék hozzá. A 2. § (1) bekezdésének b) pontja kimondja, hogy tilos dohányozni a tömegközlekedési eszközön. Én ezt megtoldom azzal, hogy beleértve a jármû vezetõjét is. Miért? Számtalanszor látom, tapasztalom, hogy míg az utasoknak tilos a dohányzás - egyébként nagyon helyesen, eddig is így volt -, addig a jármû vezetõje - tisztelet a kivételnek - vígan pöfékel. Én abból indulok ki, ha valaki beül egy moziba, ott is ki kell bírni legalább másfél órát dohányzás nélkül. Ennyit ki kell bírnia a jármûvezetõnek is. A távolsági autóbuszok egyébként is megállnak idõnként 10-15 perces szünetre.
A 4. § (3) bekezdésében azt olvashatjuk, hogy a magánforgalomban levõ tömegközlekedési eszközön a dohányzóhely kijelölésérõl az üzembentartó dönt. Ha jól értem, akkor ha én szervezek egy kirándulást, és bérelek egy buszt, akkor az üzembentartó fogja eldönteni, hogy lehet-e dohányozni a buszon, vagy sem. Én ettõl egyszerûbbet tudok. Egyáltalán ne lehessen semmiféle buszon dohányozni. Ez vitára adhat okot. A busz akkor áll meg, amikor akar, és cigarettaszünetet lehet tartani.
A vonat egészen más kategória. Ott a dohányzó és a nemdohányzó kocsiknak régi, jól bevált gyakorlata van. Pártállami szlogennel mondhatnám: ez történelmileg így alakult ki.
A zárórendelkezések dátumai még azok, amelyek engem zavarnak. Én szigorúbb lennék, és ezeket a határidõket közelébb hoznám a mához.
Mindent összevetve, örülök a törvény létrejöttének, de legjobban annak örülnék, ha ezt ebben a parlamenti ciklusban még el is fogadná a tisztelt Ház. Nagy hiányt pótol, és remélhetõleg be is fogják majdan tartani, mert csak akkor ér valamit. Az általam említett és beterjesztett módosításokkal a törvényt elfogadásra javasolom minden képviselõtársamnak, nemcsak annak a négynek-ötnek, akik itt ülnek, hanem mindegyiknek.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)