DÖGEI IMRE (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Hazai helyzetkép tengerészeink képzésérõl és külkereskedelmünk jövõjérõl. Az idegen lobogó alatt munkát vállaló magyar tengerészekkel kapcsolatos kedvezõ munkaadói tapasztalatok a korábbi magyar tengerészképzés eredményességét bizonyították. Tengerészeink számos idegen lobogó alatt hajózva megállták a helyüket.
Azonban a nemzetközi mérce egyre magasabb. Az Európai Gazdasági Közösséghez való csatlakozás ugyan lehetõvé teszi a képesített munkaerõ szabad áramlását, de ez azt is jelenti, hogy a nemzetközi piacon meg kell védenünk a magyar képesítések érvényességét.
Az "Életbiztonság a tengeren" nemzetközi egyezmény 1998. július 1- jén érvénybe lépõ IX. fejezete, a biztonságos hajóüzemeltetés nemzetközi szabályzata kötelezõvé teszi a továbbképzéseket. Az új elõírások 1997. február 1-jén léptek hatályba. Felszólítására küldött reagálás eredményeként a magyar képesítések ideiglenesen megtartották érvényüket.
A tengerészeti világszervezet fõtitkárának levele szerint állami szándéknyilatkozat hiányában egy tagállam eleve nem kerülhet a képesítés kiadására elismert országok listájára. Idegen lobogó alatt az ilyen tengerészeket nem alkalmazzák. Az efféle incidensek rendkívül rossz fényt vetnek az érintett országokra. Az új követelményrendszert a tagállamoknak, így Magyarországnak is 1998. augusztus 1-jéig kell bevezetnie, és a bevezetés elõtt kezdeményezni kell a bevezetett intézkedések nemzetközi elismerését.
Egy ország helyzetét és gazdasági egyenértékûségét az egyre szorosabb nemzetközi integrációban a függetlensége szabja meg. Ennek egyik eszköze a szállítási láncban fenntartott saját kapacitása. A praktikus gondolkodás is elegendõ annak megértéséhez, hogy egy saját iparral és jelentõs mezõgazdasággal rendelkezõ ország gazdasági erejének nélkülözhetetlen alapja a világ bármely tájáról biztosítható, fenntartható a folyamatos nyersanyagellátás, illetve bármely felvevõpiac biztonságos elérése. Ennek a gazdasági-stratégiai eszköze a saját, más országok befolyásától, ellenérdekétõl, piaci szándékaitól és fõként a szállítási, piaci embargóktól független tengeri szállítási kapacitás.
A tengerektõl elzárt Magyarország számára elsõsorban ezért volt jelentõs gazdasági-stratégiai eszköz az átrakás nélküli Duna tengerhajózás és az ömlesztett tömegáruk viszonylatában a kölcsönös vasúti tarifakedvezményekkel kialakított fiumei reláció.
Manapság, a privatizáció korában úgy várjuk a külföldi tõkebefektetõt, mint a Mikulást, aki valójában nem krisztusi misszióit teljesítve jön, ha jön, hanem akárhogy szépítjük, a letarolt szûzföld új gyarmatosítója, hogy bennünket kényszerûen Marx emlõin neveltetve idézzem, a bõrünk alól lenyúzott extraprofit reményében fektet be, és az sincs kizárva, hogy végül még az ablakba kitett csizmát is magával viszi. Végül is egy tengerésztiszt érvénytelen oklevéllel igen kiváló matróz lehet, nagy hozzáértéssel pucolhatja a rezet.
Többször hangoztatott vélemény, hogy a magyar tengerészprobléma nem probléma, hiszen csak pár száz fõt érint. Naprakész nyilvántartások szerint 1980 magyar tengerész rendelkezik érvényes szolgálati könyvvel. Számos külön kezelt tengerész is hajózik, és közel kétezer a nyilvántartott, de hosszabb ideje partra került alvó tengerészek száma. A valóságban ez a szám csaknem ugyanannyi családot is jelent.
Ezzel a képesített állománnyal még akkor is számolnunk kell, ha a magyar tengeri kereskedelmi flotta privatizálása után oly módon tengerészkedünk, ahogy azt az egyik ÁPV Rt.-vezetõ itt idézett szavai elõre jelezték: hajózni ezután is muszáj, az azonban egyáltalán nem biztos, hogy mindig és mindenütt piros-fehér-zöld lobogó alatt. Én pedig attól félek, hogy a nagy tömegû feldolgozott agrár- késztermékeinkhez (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) fûzõdõ külkereskedelmi értékeink sérülni fognak, és a magyar (Az elnök a csengõ ismételt megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) Alföld magtáraiban tovább szaporodnak az eladatlan gabonakészletek. Ezért kértem ennek az ügynek a fontosságát, mélyen tisztelt Országgyûlés, elmondanom.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps az FKGP soraiból.)