BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A kormány már a hágai per döntése elõtt elhatározta, hogy vízlépcsõt épít Pilismarót és Dömös térségében - állította egy telefonáló néhány hete. Behozta a dokumentumait, és a dokumentumokból egyelõre az derül ki, hogy valóságot állít. Úgy tûnik, a Horn-kormány, annak ellenére, hogy itt képviselõtársaim keményen ostorozzák, még a hágai döntés elõtt megállapodott Meiarékkal, hogy ebben a térségben vízlépcsõ épül.
A dokumentumok arról szólnak, hogy Dömös lelkes szocialista polgármester asszonya már tavaly nyáron fontos információkkal rendelkezett, és ennek alapján elkezdett cselekedni.
Röviden a tények: Dömös egy önhibáján kívül hátrányos helyzetû település, évek óta anyagi gondokkal küszködik, 1995 és 1997 között 24 millió forintot vett fel a rendkívüli támogatásból, állami forrásból. Érdekes, hogy ez az önkormányzat múlt év nyarán 134 millió forint értékben tudott kisajátítani földeket az épülõ üzemvízcsatorna környékén.
Tekintettel arra, hogy az önkormányzatnak pénze ez idõ tájt nem volt, feltételezhetõ, hogy magánpénzeket forgattak be - kamatoztatandó a jó információkat. Egyébként általánosan is meg kell jegyeznünk, hogy a jó információ a történelemben mindig nagyon komoly pénzeket jelentett, úgy látszik, a vízlépcsõ környékén ez most is így van.
Akkor, amikor a kormánytól azt kérdezzük: miért a kapkodás, miért a sürgõs megállapodási kényszer, mindig azt a választ kapjuk, hogy sajnos a szlovákok ragaszkodnak ehhez a vízlépcsõhöz. Ezekbõl az adatokból az tûnik ki, hogy nem a szlovákok, egy magyar érdekcsoport ragaszkodik ahhoz, hogy ez a vízlépcsõ megépüljön, és Panama - vagy mondhatnám Párizst - mintájára hatalmas haszonra tegyen szert a földek kisajátítása révén.
Egyébként rendkívül gyorsan pörögtek az események Dömösön. Ugyanis ez a szerzõdés még meg sem köttetett - a kisajátítási szerzõdésrõl beszélek -, amikor ugyancsak a polgármester asszony és köre már szerzõdést írt alá az ökológiai tájrehabilitáció jogcímen kisajátított területekre sóderbányanyitás céljából. Így lett az ökológiai tájrehabilitációból sóderbánya Dömösön. 2 millió köbméter sóder - ennyire kötötték a szerzõdést.
Felvetõdik a kérdés: igazak-e a vádak? Azt hiszem, mindannyiunk érdeke, hogy nagyon sürgõsen választ kapjunk erre a kérdésre. Enélkül ugyanis nem tudunk továbbmenni. Hiába hangzanak el itt szavak arra vonatkozóan, hogy mennyire fontos, mennyire sürgõs, amikor az állampolgárban ott a kétkedés: kinek az érdekében? Egyébként is a politikai döntéshozásnál mindig felmerül a kérdés: kinek az érdekében történik a döntés? Úgy látszik, mi most találtunk egy érdekcsoportot, amelynek az érdekében a kormány dönteni látszik.
Ha nem igazak a vádak - és én remélem, hogy nem igazak -, akkor minek a kapkodás. Miért volt szükség arra, hogy még a választások elõtt Horn Gyula megállapodhasson Meiar úrral, akirõl tudvalévõ, hogy soha nem tartott be egyetlen egy megállapodást sem? Miért történik ilyen hatalmas propagandával az elfogadtatása ennek a tervnek? Hogyan lehet, kérdezem én, úgy elmenni egy tárgyalásra, hogy nincs hatástanulmány - környezetvédelmi hatástanulmányra gondolok -, nincs költség-haszon elemzés, és úgy megállapodni egy vízlépcsõrõl, hogy nem tudjuk, mennyibe kerül egy forint?!
(8.50)
Tisztelt Ház! Abban az esetben, ha mégis igazak lennének a vádak, és az egész tárgyalás, az alkudozás, ez mind-mind színjáték és rég eldöntött a kérdés, azt mondom, nagyon tragikus helyzetbe jutottunk. Valóban, ebben az esetben igaza van azoknak, akik azt mondják, azonnal tüntetéseket kell szervezni, ugyanis a demokráciánk van veszélyben.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)