ASZÓDI ILONA KATALIN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon örülök ennek az országos területfejlesztési koncepciónak. Részben tartalmában is, részben küllemében is borzasztó nagy szükség volt rá, és ha némiképp késve is, de nagyon fontos, hogy itt van az asztalon.
Ha van egy elképzelése a kormánynak arra vonatkozóan, hogyan kívánja a területfejlesztést a jövõben hosszú távon megvalósítani, akkor ez számomra azt jelenti, hogy ezek a beruházások, amelyek majd a jövõben megvalósulnak, abszolút teljesen biztonságosan nyilvánosak, bárki megnézheti, bárki követheti, és ennek folytán mindenki, akit érint és akit érdekel, tulajdonképpen leteheti a voksát, és segítheti a megvalósulást is.
Egy koncepció - itt korábban a kétpercesek során vita is volt errõl - nyilván nem egyenlõ a tervvel. Ez valamifajta bizonytalanságot is jelent a számomra, egyfajta olyan elképzelést, amelybõl minden bizonnyal a jövõben remélhetõleg minél több megvalósul, de benne van az is, hogy esetleg bizonyos kérdések nem valósulnak meg belõle vagy nem egészen úgy lesznek, vagy pedig nem olyan ütemezésben, mint ahogy pillanatnyilag mindannyian gondoljuk vagy legalábbis sokan gondolnák.
Tehát a koncepcióban bizonyos értelemben egyfajta általánosság, egyfajta bizonytalanság van. Éppen ezért a koncepcióval kapcsolatos kritikám elsõ általános pontját hadd fogalmazzam meg. Pontosan ezért, miután ez egy hosszú távú dolog és nem terv, azt vártam volna tõle, hogy merészebb legyen, hogy jobban higgyen abban, hogy több mindent tudunk, több mindent tud ez az ország megvalósítani. Ez a koncepció a jövõ évezrednek szól. Éppen ezért nekünk itt most - és a kormánynak és ellenzéki képviselõknek egyaránt -, amikor tárgyaljuk ezeket a gondolatokat, ezeket az elképzeléseket, egy kicsit álmodni is kellene tudni, hinni abban, hogy olyan dolgokat tudunk megvalósítani, amire esetleg pillanatnyilag nem látjuk a pénzügyi keretet. Pontosan azért koncepció ez, mert nincs még feltétlenül hozzárendelve a pénzügyi keret.
Nem biztos, hogy ma még tudjuk azt, mibõl fogjuk megtenni, de ha hiszünk benne és akarjuk, akkor meg tudjuk tenni, meg tudjuk valósítani. Ebben az értelemben én nem látom eléggé szárnyalónak a benne megfogalmazott gondolatokat. A magam részérõl egy nagyobb volumenû, nagyobb önbizalommal készült koncepciót helyeselnék inkább. Ezzel a gondolattal persze lehet vitatkozni, lehet azt mondani, hogy a realitások talaján kell állnunk. Igen, de ebben az esetben egy kicsit eltávolodhatunk attól. Egy egyéves költségvetés tárgyalásakor nem távolodhatunk ettõl el, de egy több évtizedre elõre mutató koncepció kapcsán igenis eltávolodhatunk a pénzügyi feltételek hozzárendelésétõl. Ezt fontos gondolatnak tartottam elmondani.
Szó esett ma arról is, hogy a magyar vidék fejlõdése mennyire kiegyensúlyozott, a jövõbeni fejlesztése mennyiben lesz kiegyensúlyozott a tervek szerint, illetve ebben az elképzelésben milyen szerepet játszik Budapest, a fõváros.
A magam részérõl örülök, ha az országnak vannak olyan pontjai, beleértve nyilván Budapestet, amelyek a húzóerõt képviselik, amelyekre fel lehet nézni, amelyeket példaként lehet állítani azon régiók elé, amelyek még kevésbé fejlettek. Ugyanakkor nagyon kell arra vigyázni, hogy mennyire húznak el bizonyos régiók mások mellett. Mert egy bizonyos különbség nyilván egészséges, a túl nagy különbség viszont követhetetlen a többiek számára. És nemcsak arról van szó, hogy lemaradhatnak bizonyos régiók, hanem arról is szó van, hogy azok, amelyek a húzóerõt képviselhetnék, egy ilyen helyzetben gyakorlatilag teherviselõ erõvé válnak, teher lehet a vállukon az a régió, amely túlságosan lemaradt. Nagyon kell arra vigyáznunk, hogy ez ne forduljon elõ.
Itt szeretném kifejezni az aggodalmamat, nem általában a koncepcióval kapcsolatosan, tehát nem általában az ország különbözõ régióinak a jövõbeni lehetõségével kapcsolatosan, hanem annak a régiónak a kapcsán, amelynek én is a képviselõje vagyok. Azért hangsúlyozom azt, hogy én is, mert nemcsak a saját körzetemrõl beszélek, hanem több választókörzetrõl, a Bács megyei Duna-Tisza közi régióról, amely nem Kecskemét vidéke, hanem inkább a Duna melletti oldal.
(11.50)
Azért szólnék errõl a térségrõl, errõl a nagy térségrõl, mert úgy látom, hogy ez az elképzelés ezekre a területekre nézve mintha túlontúl keveset tartalmazna. És ezt nagyon indokolatlannak tartom. Azért tartom indokolatlannak, mert itt nagyon nehezek a körülmények. Különösen ma. Általában véve elmarad ez a térség az országos átlagtól. A nemzeti össztermék az országos átlagnak mintegy 80 százaléka sincs. Problémák vannak az iskolákkal, a rendelõintézetekkel, nincs egy kutatóbázis ezen a részen; tulajdonképpen az egyetlen Kecskeméten van. Tehát szüksége lenne ennek a térségnek arra, hogy kiemelten is foglalkozzék ezzel. Talán a "kiemelt"-et zárójelbe tenném most innen, hiszen más térségek is méltán számot tartanak a figyelemre, de legalábbis én úgy ítélem meg, nagyobb figyelemre lenne szükség, amikor errõl a térségrõl van szó.
Persze vannak itt jó dolgok is, és megindultak itt jó dolgok is. Vannak kistérségi összefogások, és ebben például Kiskõrös és környéke élen jár, számos dolgot megvalósítottak ilyen keretek között már. Megvalósult a gázberuházás. Kistérségi összefogással szervezõdik a csatornázás, és remélhetõleg ezáltal olcsóbban fogják tudni a települések, a kistelepülések is megoldani ezt a gondot. Drágábban tudták értékesíteni a gázrészvényeket az összefogás következményeként. Az összefogásnak mindig komoly elõnye van.
Azonban olyan mérhetetlenül elmaradott infrastruktúra-helyzet van ezen a vidéken, ami fel kell hogy hívja a kormányzat figyelmét arra, hogy ezt itt fejleszteni kell. Az autópálya Kecskemét felé megy. Jó, hogy Bács-Kiskun megyét keresztülszeli az autópálya, de a másik oldalon szinte nincs út - a "szinté"-t hangsúlyozom. Szinte nincs vasút, és szinte nincs közút. A közút olyan minõségû, hogy nyáron, amikor a kamionok haladnak - mert azért jelentõs kamionforgalom van, ugye, tudjuk azt, hogy ez az út kötné össze Nyugat-Európát egészen Athénnal, tehát egy jelentõs nemzetközi útvonal -, tehát a kamionforgalom borzasztó erõs, ugyanakkor nyáron, amikor a bitumen megmelegszik, felforrósodik, akkor balesetveszélyes árkok keletkeznek az úton, olyan minõségû.
A vasútról jobb lenne nem beszélni, de most tulajdonképpen a területfejlesztésrõl van szó, tehát beszélek róla. A budapest-kelebiai vasútról van szó. Beszélünk róla sokat, hogy megpróbál a kormányzat ezen a helyzeten változtatni, ami elõállt, és az állt elõ, hogy a személyforgalomban közel három óra alatt teszi meg a vonat az utat 120 kilométeren, mondjuk, Budapest és Kiskõrös között, és ez 1998-ban is így van, holott ezelõtt húsz évvel ez másfél óra volt. Ma a fejlesztés azt irányozza elõ, hogy hat éven belül próbáljuk elérni azt, ami ezelõtt húsz évvel volt. Az országos területfejlesztési koncepcióban az szerepel, hogy azt érjük el, amit ezelõtt húsz évvel teljesítettünk. Ez számomra, és azt hiszem, ennek a térségnek a számára elfogadhatatlan.
Beszéltem arról, hogy ugyan lehet, hogy nincsenek meg a pénzügyi feltételek, de egy ilyen elképzelésben kell tudnunk álmodni a jövõre nézve. Nem igaz, hogy sok tízezer ember, százezernél több ember nem érdemli azt meg, hogy vagy egy rendes közútja, vagy egy rendes vasútja legyen! És itt most szándékosan nem mondtam azt, hogy "és" közútja "és" vasútja - legalább az egyik!
Vasútügyben én több lehetõséget látok. Tudniillik vannak olyan információim, hogy az Európai Unió követeli meg Magyarországtól, hogy ez a budapest-kelebiai vasútvonal valamilyen szinten rendben legyen, hogy lehessen rajta árut fuvarozni és személyt fuvarozni tisztességes, mai körülmények között. Ez a térség abban bízik, hogy az Európai Unióval karöltve talán sikerül olyan nyomást gyakorolni a kormányra és a jövendõbeli kormányokra, hogy itt egy jó minõségû, célnak megfelelõ, nagy forgalomnak megfelelõ, két nyomtávú vasutat létre lehet majd hozni a jövõben. Nem olyat, ami az 1970-es években volt, vagy a hatvanas években, hanem olyat, ami két nyomtávú. Egy koncepcióba belefér ez!
Ehelyett azt hallom, hogy el akarják kerültetni a teherfuvarozás során ezt a vidéket. Ha ez megvalósul, ha ez valóban igaz, amit egyszerûen elhinni se akarok, hogy kikerülnek egy ilyen hatalmas térséget az árufuvarozással, kikerülnek egy nagy kanyarral Kecskemét felé, ha ez megvalósul, akkor ennek a régiónak a gazdaságáról, gazdaságfejlesztésérõl gyakorlatilag nem gondolkodik senki. Ez elképzelhetetlen számomra is, és mindenkinek, aki ott él, és nemcsak a lakosságnak, hanem ezen belül azoknak a vállalkozóknak, vállalkozásoknak, akik és amelyek szeretnének vasúton fuvarozni, és szeretnék, hogyha ez a régió benne lenne az ország gazdasági vérkeringésében.
A másik kérdés az autópálya kérdése. A déli autópályáról régóta sok szó esik. Nagyon jó lenne, hogyha ez az autópálya megépülne, és nagyon jó, hogy a koncepcióban benne van. Akkor is benne van, hogyha tudjuk azt, hogy rövid távon ez nem valósulhat meg. De nagyon fontosnak tartanám, ha a kormány gondolkodna az autópálya nyomvonalán, és még lehetõség lenne a lerajzolttól eltérni. Én ugyanis fontosnak tartom azt, hogy egy déli autópálya ne a szomszéd országnak jelentsen húzóerõt, hanem az ország belsõ térségeinek. Tehát mindenképpen följebb kellene vinni azt a részt legalább, amely Bács-Kiskun megyén megy keresztül. Nem hiszem, hogy a szerbiai régiókra kellene nekünk gondolni elsõsorban, hanem elsõsorban Bács-Kiskun megye jövendõ lehetõségeire kellene gondolnunk.
És még egy dolog, amit szeretnék megemlíteni, a távközlés kérdése. Hál'istennek telefonügyben tényleg nagyon sok minden változott az elmúlt években, jó irányban. A falvak és a városok telefonhálózata sûrûvé vált, sokan kaptak telefonkészüléket. Egy dolgot azonban mindenképpen meg kell említenem, és ez a jelenlegi probléma, a tanyasi telefonok fölszerelése. Szinte botrány, hogy elõállt az a helyzet, hogy tanyákon gyakorlatilag lehetetlen telefonvonalhoz jutni.
(12.00)
Tudniillik több millió forintos szerelési díjat kérne, kér a távközlés a lakosoktól. Ez nyilván nem egy távlati koncepció, hanem ez a jelen pillanat. De ha ez hosszú távon így marad, akkor nem tudom, hogy emögött milyen koncepció áll. Mindannyian tudjuk, hogy ezt a több milliós díjat jól prosperáló, gazdag vállalkozások sem tudják kifizetni, nemhogy azok a többnyire mezõgazdasági vállalkozók vagy egyéni gazdálkodók, akik igényelnék a telefont. Nagyon remélem, hogy sürgõs kormányzati intézkedés fog történni az ügyben, hogy ez így ne lehessen, hogy megváltozzon, hogy a tanyasi lakosság is valóban hozzájuthasson a telefonkészülékekhez.
Volt egy kis vita az infrastruktúra-fejlesztés és a gazdaságfejlesztés prioritása kapcsán. Erre szeretnék még visszautalni. Azt hiszem, Puha Sándor képviselõtársam végül is tisztázta a helyzetet, én csak megerõsíteni szeretném, hogy az infrastruktúra eszköz, és miután eszköz, valamilyen cél érdekében - gazdasági cél érdekében vagy a turizmus fejlesztése érdekében, ami végül is szintén gazdasági kérdés is - kell használnunk. Ez számomra azt jelenti, hogy az infrastrukturális fejlesztések - tehát a telefon, a közúthálózat, a vasúthálózat - mindenképpen megelõzik, meg kell hogy elõzzék azt, hogy a gazdaság beindulhasson, hogy koncepciókat dolgozhassunk ki az infrastrukturális fejlesztésre, koncepciókat dolgozhassunk ki arra vonatkozóan, hogy a gazdasági élet hogyan fog alakulni a kistérségben, kisebb vagy nagyobb térségekben, illetve milyen turizmust akar az a vidék. Ha én vagy ebben a térségben sokan mások abban gondolkodunk, hogy a turizmust fejleszteni kell, csak akkor lehet egy hatékony turisztikai koncepciót létrehozni, ha közben tudjuk azt, hogy a régió megközelíthetõ vasúton, közúton, hidakon; össze lehet kötni a Balatonnal például, hogy keresztirányban is lehet közlekedni az országban. Mert ha nem lehet, akkor úgysem jön a turista! Tehát a kettõ nagyon szorosan összefügg, és igenis állítom továbbra is, hogy elõször az infrastruktúrára kell helyezni a hangsúlyt, de ezt az "elõször"-t bátortalanul mondom, mert hiszen a kettõ, a gazdaságfejlesztés, a turizmus fejlõdése és az infrastruktúra együtt kell hogy haladjon. De koncepcionálisan az infrastruktúrának mindenképpen meg kell elõznie a másik kettõt!
Arról a térségrõl beszéltem, amelynek vonatkozásában az országos településfejlesztési koncepció szerintem kevés jót ígér. Pedig azért lenne fontos, hogy sokkal többet ígérjen, mert ez a vidék mezõgazdasági jellegû, és ha kimondjuk, ha nem, ha kimondja a kormány vagy ellenzék, ha nem, mindannyian tudjuk, hogy az uniós csatlakozás felé haladva a mezõgazdaság létszámbeli eltartó képessége csökkenni fog. Tudjuk mindannyian - és ezt ki is kell mondani! Ki kell mondani, mert õszintén kell beszélni a lakossággal! És ha ez így van - márpedig így van, mert ez a vidék földminõség szempontjából is rossz, kedvezõtlen adottságú vidék -, akkor kell hogy legyen egy elképzelés arra vonatkozóan, hogy mi fogja eltartani a lakosságnak azt a részét, amely nem tud megélni a földmûvelésbõl, a mezõgazdaságból.
Annál inkább fontos ez, mert mindannyian tudjuk, hogy a borágazat, amely ennek a régiónak a legfontosabb ágazata, pillanatnyilag mintha... Nem akarok súlyos szavakat használni és nem akarok élesen fogalmazni, azért gondolkodom, de nem tudom megkerülni... A borágazat pillanatnyilag bizonyos erõk kezében megy tönkre. Ezek az erõk láthatatlanok, utolérhetetlenek, és nem történnek lépések az ügyben, hogy a helyzet változzon. Szerintem szükség lenne arra, hogy ezeket a lépéseket megtegye a kormányzat. De ha valamilyen oknál fogva mégsem lehet, akkor legalább gondolkozzunk azon, hogy a kapacitásában csökkenõ borágazat helyett mit tudunk ajánlani ennek a régiónak. Ez a másik variáció, és a kormánynak ebben is felelõssége van.
Sok mindent mondtam, amik véleményem szerint is - meg úgy gondolom, így érzik tisztelt képviselõtársaim is - súlyos dolgok voltak. Mindezek ellenére azzal szeretném befejezni a mondandómat, hogy örülök ennek a koncepciónak. Örülök, mert van mivel vitatkozni, örülök, mert van mihez javaslatokat benyújtani. Én remélem, hogy amit elmondtam, azt talán többek meghallgatják azok közül, akik olyan pozícióban, olyan helyen vannak, ahol tenni lehet valamit, és segíteni fognak nekem, nekünk abban, hogy több minden megvalósuljon ebben a nagy térségben, mint amit ez a koncepció tartalmaz.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiból.)