KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnöknõ! Tisztelt Képviselõtársaim! A Torgyán József képviselõ úr által imént tartott felszólalás kapcsán a megfogalmazott célokkal egyetértek, egyébként pedig az elhangzottakat szakmailag is megalapozatlannak és a tényeknek ellentmondónak tartom. Hiszen mit mutatnak a tények? A stabilizációs intézkedések következményeként 1995-ben egy 28 százalékos inflációval kellett számolnunk. Az 1996-os intézkedések ezt 23 százalékosra vitték le. 1997-ben egyébként - mindig a terveknek megfelelõen - 18,3 százalékos volt az infláció, az 1998-ra tervezett infláció pedig, nem feltétlenül a képviselõ úr felszólítása alapján, hogy 5 százalékos csökkenés, de 13 százalékra tervezett.
Ezek, azt gondolom, egy csökkenõ inflációt mutatnak, amelyet egyébként megalapozott a gazdaságpolitika is, megalapoztak mindazon kormányzati intézkedések, amelyek éppen az infláció visszaszorítása érdekében születtek.
Többek között, tisztelt képviselõ úr, a forint csúszó leértékelése - szemben az ön állításával - igenis inflációfékezõ hatású, hiszen emlékezzünk vissza mindazokra a leértékelési várakozásokra és ezek következményeire, amelyek 1995 elején még jellemezték a gazdaságot. Miközben ugyanakkor másrészt ne tévesszük szem elõl azt a szempontot sem, hogy éppen ezzel a csúszó leértékeléssel, az azt megelõzõ nagyarányú leértékeléssel tettük lehetõvé egyáltalán a magyar gazdaság szereplõi számára, hogy a külpiacon versenyképes terméket állítsanak elõ, illetve bizonyos mértékben az import megdrágulása miatt itthon piaci (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) lehetõségekhez jussanak.
A kormány tehát nem inflációemelõ, hanem inflációcsökkentõ (Az elnök a csengõ ismételt megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) politikát folytat, amelynek az eredményei kézzelfoghatóak.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)