BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! A törvényjavaslathoz számos módosító indítványt nyújtottunk be Kõszeg Ferenccel, amelyek közül legyen szabad egyetleneggyel foglalkoznom bõvebben, és mindjárt elmondanom azt, hogy az általános vita óta eltelt több mint másfél hónap alatt ebben a kérdésben is komolyan tárgyaltunk az elõterjesztõ szakértõivel, ezen tárgyalás során kapcsolódó módosító indítványt is nyújtottunk be, és errõl is szeretnék beszélni.
Ez a kérdés, amivel foglalkozni kívánok, egyetlenegy pontja az egész törvényjavaslatnak, és ehhez kapcsolódó a módosító javaslat; nevezetesen az útlevelek kiadásával kapcsolatos határidõ kérdése. Errõl hosszas vita folyt valamennyi bizottságban, amely a módosító indítványokkal foglalkozott. A benyújtott törvényjavaslat nagyon egyszerûen intézi el a kérdést. Azt mondja, hogy az államigazgatási törvény határideje érvényes. Az államigazgatási törvény szerint - mind tudjuk - az útlevél kiadására 30 nap áll a hatóság rendelkezésére, amit minden további nélkül meg is hosszabbíthat. Ez így volt akkor is, amikor Magyarországon az útlevélkérelmek elbírálása érdemi döntést jelentett minden egyes útlevélnél, amikor a hatóságnak diszkrecionális joga volt arra, hogy ha kedve van, megadja, ha nincs kedve, nem adja meg az útlevelet.
(17.30)
És ugyanez a 30 napos határidõ van érvényben jelenleg is, amikor a hatóságnak erre nincs joga, hanem csak a jogszabályban nagyon szigorúan meghatározott esetekben van módja elutasítani az útlevélkérelmet.
Mi azt gondoltuk, és ezt már az általános vitában is elmondtam, hogy ezt a 30 napos határidõt nem indokolt a jelenlegi helyzetben fenntartani, nem indokolt fenntartani azt a helyzetet, amikor az állampolgárnak 30 napot kell várnia arra, hogy megkapja az útlevelét. Mi ezért egy olyan módosító indítványt nyújtottunk be, és ez a módosító indítvány szerepel az ajánlásban is, amely azt mondja, hogy a személyesen benyújtott útlevelet azonnal el kell bírálnia a hatóságnak, tehát még aznap döntenie kell, a postán benyújtott útlevélnél pedig, azt hiszem, nyolcnapos határidõt javasoltunk.
A bizottsági vitákban ez a javaslatunk némi rokonszenvet váltott ki a bizottságok tagjai között, és ezért a bizottságokban, azt hiszem, mindenütt megkaptuk az egyharmadot, volt, ahol többséget kapott a javaslatunk. Az elõterjesztõ azonban nem tudta támogatni ezt a javaslatunkat, és arra hivatkozott, hogy ez a javaslat technikailag nem teljesíthetõ, és meghívott bennünket az útlevélhatósághoz, hogy megmutassa nekünk azt, hogyan is történik az útlevelek kezelése, az új útlevelek kiállítása, a kérelmek regisztrálása és az arról folyó döntés. Kiderült számunkra, hogy Magyarországon olyan útlevél- kiállítási rendszer van, hogy az ország minden pontjáról egy központi helyre jutnak el az útlevelek, itt vizsgálják meg, hogy fennállnak-e azok az okok, amelyek miatt az illetõ útlevélkérelem - vagy nem is azt mondanám, hogy "kérelem", ez egy rossz szó -, útlevéligénylés elutasítható volna. És ha kiderül az esetek nagyon nagy többségében, hogy nem utasítható el, akkor kiállítják az útlevelet, majd visszaküldik az illetõnek.
Kénytelenek voltunk szembesülni azzal, hogy az a javaslatunk, hogy bárkinek, aki az országban egy útlevélkiállító-helyen, egy hivatalban, legyen ez polgármesteri hivatal vagy magának a Belügyminisztériumnak a kirendeltsége, benyújtja az útlevéligénylést, technikailag nem oldható meg, hogy aznap megkapja az útlevelét, bármilyen fájdalmas is ez.
Lehetett volna más technológiát választani az útlevélkészítésre. Vannak olyan országok, bár nem sokan a világon, amelyek egy decentralizált technikát választanak, és akkor, mondjuk, az ország sok tucat helyén lehetne azonnal kiadni az útleveleket - "azonnal"-on azt értem, hogy aznap -; de meggyõztek minket a Belügyminisztérium illetékes szakértõi, hogy ez a választott technológia miatt nem járható út.
Ezért mi egy kapcsolódó módosító indítványt készítettünk és nyújtottunk be, amelyik azt mondja ki, hogy amennyiben az állampolgár a központi ügyfélszolgálatnál nyújtja be az útlevéligénylését, akkor kelljen aznap kiadni számára az útlevelet; ha nem a központi ügyfélszolgálatnál, hanem bármely polgármesteri hivatalnál, ahol útlevéligénylést feldolgoznak, nyújtja be az útlevelét, akkor pedig egy ennél hosszabb idõ alatt. Mi nyolcnapos határidõt javasoltunk, mert a nyolcnapos határidõ elég arra, hogy onnan az útlevél eljusson a központba, majd visszajusson, és ez a határidõ legyen egy alkalommal 15 nappal meghosszabbítható; ez a 15 nap pedig elegendõ arra, hogy amennyiben az elsõ vizsgálat során kiderül, hogy az illetõ esetleg rajta van azon listák valamelyikén, akiknek a jogszabály alapján nem adható ki az útlevél, akkor az az államigazgatáson belüli egyeztetés 15 nap alatt megvalósítható, hogy tisztázzák, tényleg így van-e, és a 8 plusz 15 nap alatt a döntés meghozható.
Tehát ez a kapcsolódó módosító indítványunk figyelembe veszi azt, amit a magyarországi útlevél-készítési és -kiadási technológia megkövetel, de azoknak az állampolgároknak a számára, akiknek sürgõs az útlevél, akik számára fontos az, hogy a külföldi utazáshoz való jogukkal korlátozás nélkül élhessenek, azok számára - kis országban élünk -, ha fölkeresik a Budapesten levõ központi ügyfélszolgálatot, akkor érvényesíteni tudják azt a jogukat, hogy aznap megkapják az útlevelet.
Én arra kérem képviselõtársaimat, akik a holnapi bizottsági üléseken foglalnak majd állást ennek a módosító indítványnak a kérdésében, és arra kérem az elõterjesztõt is, aki szintén a holnapi bizottsági üléseken fog majd állást foglalni a módosító indítványunk kérdésében, hogy ezt a módosító indítványunkat támogassák.
Azt is elmondom még, miután ezt a módosító indítványt lezártam a magam részérõl, hogy azokkal a további kérdésekkel kapcsolatban, ahol módosító indítványt nyújtottunk be az útlevelek kezelésével, diplomata útlevelekkel kapcsolatban, és amelyekkel kapcsolatban a bizottságok szintén támogatták a javaslatainkat - a bizottságok többsége támogatta ezeket a javaslatokat, bár az elõterjesztõnek ehhez nem volt nagy kedve, hogy ezzel egyetértsen -, ott szintén az elõterjesztõvel való egyeztetés alapján olyan kapcsolódó módosító indítványokat készítettünk, hál'istennek erre volt másfél hónap nyugodt idõnk, hogy szerintem olyan kapcsolódó módosító indítványokat sikerült készítenünk, amelyek figyelembe veszik az elõterjesztõ igényeit, és mégis érvényesítik azokat a szempontokat, amelyeket a mi eredeti módosító indítványaink próbáltak érvényesíteni, és amelyek a bizottságokban támogatásra találtak.
Úgyhogy azt hiszem, hogy ezekben a kérdésekben - tehát az útlevelek õrzése, kezelése, diplomata útlevelek köre - sikerült megtalálnunk ez alatt a másfél hónap alatt azokat a kompromisszumos megoldásokat, amelyek az elõterjesztõ számára is talán emészthetõk és a bizottságokban is elfogadhatók. Ennek fejében reménykedem abban, hogy ebben a határidõkérdésben is az elõterjesztõ el fogja tudni fogadni azt a kompromisszumos megoldást, amit mi javasoltunk; már csak azért is, mert ez a módosító javaslatunk azt is tartalmazza, hogy ez a kikötés csak '99-ben lépne hatályba, tehát amikor a jelenlegi csúcs lejárt.
Még egy utolsó megjegyzést szeretnék tenni ebben a vitában, és ez is bizonyos értelemben összefügg a határidõvel, bár nem azonos azzal. Ugye, ezekben a napokban élik meg az állampolgárok, és a következõ hónapokban fogják megélni azt, hogy egy útlevélcsúcs miatt nagyon megnehezül az útlevelek kiadása, és a határidõ teljesítése is gondot fog okozni a tavaszi hónapokban a hatóságnak. Most ezt mindenki tudomásul veszi, mi is tudomásul vesszük, és ezért is javasoljuk, hogy javaslatunk csak jövõre lépjen hatályba. De el kéne gondolkoznunk azon, hogy ha a törvényjavaslat abban a formában kerül elfogadásra, ahogy most be van nyújtva, vagyis az útlevelek érvényességével kapcsolatban továbbra is a mechanikus szabály érvényesül, hogy öt, illetve tíz évig érvényesek az útlevelek, akkor öt-, illetve tízévenként ez a kellemetlen hullám megismétlõdik, és ismét bajba fog kerülni a hatóság.
Tehát javaslom az elõterjesztõnek megfontolásra, hogy nem kellene-e valami rugalmas megoldás lehetõségét kialakítani az útlevelek érvényességével kapcsolatban, egy egyszeri felhatalmazást adni ebben az évben a hatóságnak, hogy ne csak öt- és tízéves határidõkkel, hanem, mondjuk, egy évvel hosszabbal is kiadhasson útlevelet, hogy öt és tíz év múlva ne ismétlõdjék meg ez a cirkusz.
Mi ezt nem tudtuk kidolgozni, nyilván itt bizottsági módosító indítványt kell majd elõállítani, de itt a plenáris ülésen is nagyon javaslom az elõterjesztõnek, hogy fontolja ezt meg. Mi készek vagyunk, akár mi magunk, akár valamelyik bizottság egy ilyen módosító indítványt elkészíteni, de el kéne ezt kerülni. Én annak idején a gazdasági ciklusokkal foglalkoztam, azon most már mintha túl lennénk, talán az útlevélciklusokat is ki kéne küszöbölni a magyar társadalomból. Próbáljunk meg a következõ napokban erre valamilyen megoldást kitalálni - mi már felvetettük ezt szûk körû konzultáción is -, mert arra is kell gondolnunk, hogy mi lesz öt év és tíz év múlva Magyarországon az útlevélkiadásban.
És még egy apróság: lehet, hogy ehhez a Pénzügyminisztérium hozzájárulására is szükség lesz, mert esetleg egy illetékkedvezményt kell adni valakinek, ha elfogad egy négy évre meghosszabbított útlevelet. Próbáljunk meg együtt kidolgozni erre a következõ napokban egy megoldást, hogy ne ismétlõdjék meg ez a jelenlegi hullám öt, illetve tíz év múlva.
Köszönöm szépen a türelmet. (Szórványos taps a bal oldalon.)