DR. BAJA FERENC környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter: Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy mégiscsak érdemes lenne megfontolnunk az ókori bölcsek szavait: nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... (Pokorni Zoltán: Az MSZP-nek sikerült! - Zaj.), és úgy látom, hogy most újra ezt meg fogjuk próbálni. (Zaj.)
Tisztelt Ház! Szomorúan látom azt, hogy az a kérdés, ami a Duna ügye és ami elsõsorban szakmai kérdés kellene hogy legyen, az ma Magyarországon újra politikai kérdés. (Zaj.) Jelentõs hibának tartom, olyan hibának, amelyet a magyar parlament és a magyar kormányok ebben az ügyben már többször elkövettek, és most nem lenne szerencsés újra elkövetni. Már csak azért sem, mert nemcsak Magyarországról van szó - nemzetközi szerzõdésrõl van szó, hágai ítéletrõl van szó, a Duna ügyében Magyarország is vizsgázik demokráciából is és abból a szempontból is, hogy képes-e betartani a nemzetközi jog által meghatározott feltételrendszerek között a szerzõdéseit. (Közbeszólás: Nemzeti érdek!)
Sajnos, az a helyzet, hogy e tekintetben sem nem a mostani kormány, sem nem az elõzõ kormány, hanem nagyon hosszú ideje kényszerpályák elõtt áll a magyar Duna-politika és a magyar környezetpolitika is. Sok illúzió volt ezen a területen, és azt kell mondanom, a hágai ítélet nemhogy gyõzelem, de sajnos környezetvédelmi szempontból az illúziók trónfosztása. Szomorú, de tény. Olyan tény, amelyet Magyarországon figyelembe kell vennünk, mert a magyar kormány - és nem a mostani, hanem az elõzõ - egy alávetési nyilatkozatot adott. Egy olyan alávetési nyilatkozatot, amely például azt tartalmazza - és még egyszer mondom, nem a mostani kormány, hanem az elõzõ -, hogy hat hónapon belül a felek valamilyen megállapodásra jutnak. (Zaj.) Nem mi szabtuk tehát ezt a határidõt, hanem az elõzõ kormány szabta ezt a határidõt. Ezt fontos tudni.
Nézzük meg azt, hogy hogyan készítette elõ a kormányzat a tárgyalások menetét! (Dr. Torgyán József: Rosszul!) Nos, szeptember 26-án egy hatpárti tárgyalás keretében tett arra kísérletet a kormányzat, hogy ezen a területen elsõsorban a szakmai kérdések prioritása mellett folyjék a tárgyalás, és ne kerüljön ez a pártpolitika mozgásterébe és küzdõterébe. Azóta is el kell azonban mondani, hogy a környezetvédelmi bizottság immáron kilenc alkalommal, de a külügyi bizottság is több alkalommal foglalkozott ezzel a kérdéssel, és nagyon sok alkalommal mind a helyszínen, mind egyéb helyeken igyekeztünk a szakmai kérdések tekintetében konszenzusra jutni. Hozzátartozik ehhez természetesen az akadémiai bizottság mûködése és véleményformálása is.
Nagyon szomorúan látom azt, hogy kevéssé esik figyelem arra vonatkozóan, hogy az eddigi tárgyalások nagyon jelentõs és komoly eredményeket hoztak például a környezetvédelmi területeken. Például a tekintetben, hogy sikerült egy közös monitoringegyezmény körvonalait megállapítani, amelyek természetesen vissza fognak hatni a mû egészének mûködtetésére.
Szeretném azt is elmondani, hogy itt a kormány is több fordulóban tárgyalt errõl a kérdésrõl, és azok az aggályok, amelyek az elmúlt kormányülésen élesebben merültek föl, megítélésem szerint nem olyanok, amelyek ne lennének orvosolhatók. Rendkívül fontosnak tartom azt, hogy a kormány nem végleges döntést hozott, a kormány erre a kérdésre még vissza fog térni, miközben a hágai döntéshez kötõdõ delegációk a mai napon is tárgyalnak. Indokolatlan tehát ezt a vitát jelen pillanatban mindenáron és minden körülmények között túlpolitizálni, sõt túl-pártpolitizálni. Már csak azért is indokolatlan, mert ennek eredményeként a magyar pozíció megosztott és ezáltal kevés erõsségû. Figyelemre méltó, hogy míg a szlovák oldalon sikerült nemzeti egységfrontot kialakítani, addig a magyar oldalon rendkívül megosztott a magyar álláspont, és elsõsorban azért, mert a szakmai kérdéseket állandóan újra és újra átpolitizáljuk.
Úgy ítélem meg, hogy a kormányzaton belül Lotz miniszter úrral rendkívül sokat tettünk az elmúlt idõszakban azért közösen, hogy a hágai pozícióhoz kötõdõ magyar álláspont és a tárgyalások sikeresen zárulhassanak.
(15.40)
Rendkívül sokra értékelem azt a szakértelmet, amely ebben megnyilvánult, és azt remélem, hogy a kormány ülésén, a második forduló alkalmával (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) már az SZDSZ-es miniszterek is támogatni fogják ezt.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban. - Dr. Torgyán József: Még jobb lenne, ha semmit nem tettetek volna!)