DR. AVARKESZI DEZSÕ igazságügy-minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Két alapvetõ ok tette szükségessé a halaszthatatlan törvénymódosítást. Egyrészt a sporttörvény megteremtette ugyan a rendszerváltozással összefüggõ reformfolyamatok megvalósulásának a jogi és szervezeti kereteit a sport területén, de a törvény adta lehetõségekkel a sportszervezetek nem éltek maradéktalanul. Ennek oka, hogy a törvény közvetlenül nem kényszerítette õket azokra a szükségszerû változtatásokra, amelyek egyben a sportszervezetek vezetõinek vélt vagy valós egyéni, illetve csoportérdekeit sértették.
Elsõsorban az élsportban, különös tekintettel a labdarúgásra, fennmaradt az álprofizmus, a teljesítményekkel arányban nem álló juttatások rendszere. A sportszervezetek a sport állami támogatásának csökkenésével kialakult forráshiányukat sokszor a sportba beáramló feketepénzekbõl, az amatõrsport rovására átcsoportosított támogatásokból, illetõleg a köztartozások meg nem fizetésébõl fedezték.
A sportban egyszerre volt jelen a pénz hiánya és a pazarlás, és jogosan merült fel a kérdés, hogy milyen forrásokból tudnak szegény és eladósodott egyesületek többmilliós nagyságrendû összegekért sportolókat vásárolni, miközben a nemzetközileg elismert sportemberek, világbajnokok és olimpiai bajnokok jogos igényeinek kielégítésére nem jut elegendõ pénz. Mindenki hivatásos sportról beszélt, de ennek sem szervezeti, sem gazdálkodási feltételei nem kerültek meghatározásra. A profizmus csak a jövedelmekben, és nem a teljesítményekben jelent meg.
Mindez nyilvánvalóvá tette, hogy a törvény jelenlegi szabályozása nem kielégítõ. Olyan rendelkezésekre van szükség, amelyek a sportszervezetek önkormányzati elven alapuló mûködését nem sértve mégis kikényszerítik az álprofizmus felszámolását, a sportnak a piacgazdasági viszonyokhoz történõ igazodását.
Ennek érdekében a javaslat pontosan meghatározza a hivatásos, illetve az amatõr sportoló fogalmát, egyértelmûen elválasztja az amatõr és a hivatásos sporttevékenységet. Ezzel összefüggésben kimondja továbbá, hogy hivatásos sportolót foglalkoztató sportszervezet sporttevékenységet csak jogi személyiségû gazdasági társaság formájában végezhet. Ez a megoldás azért lehet hatékony, mert a jelenleg egyesületi formában mûködõ sportszervezetek gazdálkodásában fellelhetõ rendezetlen viszonyok kiküszöbölését is szolgálja egy lényegesen átláthatóbb gazdálkodást lehetõvé tevõ szervezettípus elõírásával.
A másik azonnali törvényi beavatkozást igénylõ ok az elõzõekkel összefüggésben már említett sportszervezeti köztartozások felhalmozódása. A sportszervezetek bírságokkal, pótlékokkal, kamatokkal növelt adósságállománya megközelíti a bruttó tízmilliárd forintot.
Megoldási módként felmerült a felelõsségre vonás és a tartozások szigorú behajtása. A kormány álláspontja szerint azonban ez az eljárás nem volna célravezetõ. Az eltávolított vezetõk helyére hiába lépnének újak, a tartozást a sportszervezetek önerõbõl nem volnának képesek megfizetni, végrehajtható vagyonnal pedig nem rendelkeznek, ezért megállapítható, hogy ez az eljárás a sport teljes ellehetetlenüléséhez vezetne. Ezért döntött úgy - a törvény-elõkészítõ munkacsoport javaslatát elfogadva - a kormány, hogy megfelelõ garanciális feltételek meghatározása mellett az állam segítséget nyújt a tartozások megfizetésére.
Ennek alapvetõ feltételeit is meg kívánja teremteni a törvényjavaslat, elõírva, hogy a köztartozások rendezésére a sportszervezeteknek pályázatot kell benyújtaniuk az OTSH-hoz, és annak alapján a hivatallal szerzõdést kell kötniük. Ennek megvalósulása esetén a sportszervezetek az 1997. december 31-én fennálló személyijövedelemadó- és járuléktartozásaikra 1998. december 31-ig fizetési halasztást és az azt követõ öt év idõtartamra részletfizetési kedvezményt kapnak.
(16.10)
Az adókezelés egyébként olyan komplex csomag, amelynek további részelemeit a kormány vonatkozó határozatai tartalmazzák.
Mint már említettem, elsõsorban a labdarúgásra jellemzõ, hogy fennmaradt az álprofizmus, a teljesítményekkel arányban nem álló juttatások rendszere. Emellett a sportág népszerûsége, szponzorálási lehetõségei és a néhány egyesületnél már megindult pozitív folyamatok miatt, itt lehetséges viszonylag hamar megvalósítani az áttérést az új rendszerre. A többi csapatsportágban, amelyekben vélhetõen hosszabb felkészülési idõre van szükség, csak 2001. december 31-éig kell megvalósítani a törvényjavaslatban foglaltakat.
Tisztelt Országgyûlés! A törvényjavaslat széles körû egyeztetés eredményeként került a kormány, majd az Országgyûlés elé. A sport szakmai és érdekképviseleti szervei is hozzájárulhattak javaslataikkal az eredményes kodifikációhoz. Az elõkészítés során számos javaslat elfogadásra és a törvényjavaslatba beépítésre került.
Kérem, hogy a kifejtettek alapján támogassák a törvényjavaslatot benyújtott formájában, hozzájárulva ezzel ahhoz, hogy a társadalom e mindannyiunk számára fontos területén mihamarabb egyértelmûbb és tiszta viszonyok alakulhassak ki. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)