DR. NÁDORI LÁSZLÓ (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A törvénymódosítás révén a törvényalkotók lényeges változásokat tételeznek fel a csapatsportágakban, mindenekelõtt a hazai labdarúgásban. Kevés szó esik arról, hogy a változásnak fontos feltétele a törvényben rejlõ szabályozás társadalmi, szakmai elfogadottsága. Lényeges kérdés az, vajon az érintett sportágak vezetõi, sportolói hogyan viszonyulnak a törvényi szabályozáshoz.
Kérdés továbbá az is, hogy milyen a változtatás társadalmi megítélése. Jóllehet a változtatás idõszerû, a tervezett intézkedések bevezetésének idõtartama azonban rövidnek tûnik ahhoz, hogy az érvek hatása kellõen érvényesüljön. De kimerítettük-e az érvek tárházát? Szélesítettük-e az érvek tartalmi hátterét? Felszólalásomban mindenekelõtt a helyzetelemzés kiegészítésére törekszem, az intézkedések idõszerûségéhez, indokoltságához keresek fogódzókat.
Tisztelt Országgyûlés! Jól érvelünk-e, amikor a csapatsportágak, kiemelten a labdarúgás nemzetközi eredményeinek fontosságát hangsúlyozzuk? Szerintem ez az érvelés egyoldalú. Szerintem az a tény, hogy a testnevelés és a sport széles körû fejlesztése, támogatása nem tudott az elmúlt évtizedekben a kiemelt fejlesztést elnyerõ ágazatok közé kerülni, azért történt, mert a testedzés és az egészségérték közötti szoros kapcsolatot nem tudtuk elfogadtatni a különbözõ kormányzati, parlamenti, döntéshozatali fórumokkal és a közvéleménnyel.
(16.20)
Az is igaz, hogy az elmúlt évtizedek sportvezetésének rövid távú sikerérdekeltsége és a sport távlati céljai között érdekellentétek feszültek. A sportban - benne a legnagyobb létszámot foglalkoztató labdarúgás -, általában a sportban a csapatsportágak foglalkoztatják a lakosságot, a sportoló lakosság 65-70 százalékát, ezen belül a labdarúgás kiemelt helyet kap. Tehát nagyon sokan ûzik ezeket a sportágakat.
Mindenképpen fontos szerepet játszanak a betegségmegelõzés, az egészségmegõrzés területén, mégsem tudtunk fellépni sem az egészségügynél, sem - részben - az egészségbiztosításnál a támogatás területén. Feltehetõen azért nem tudta a mindenkori egészségügyi kormányzat, valamint a sportirányítás megtalálni azokat a felületeket, amelyek erõsítenék kapcsolataikat, mert nem tudtak egymással szakmailag, tartalmilag szót érteni, nem voltak ezen a téren közös nevezõn.
Mivel a magyar fiatalok és felnõttek jelentõs hányada - mint említettem, 65-70 százaléka - a csapatsportágakban, fõként a labdarúgásban sportol, ezért a csapatsportágak életmódszervezõ hatását kell mindenekelõtt kiemelnünk. Azt kell hangsúlyoznunk, hogy az állam azért támogatja a labdarúgást, a kézilabdát, a kosárlabdát, általában a sportot, mert a sportolás elõnyei pótolhatatlanok. Ezért az elõnyért érdemes a sportot támogatni. Feltételezem, a kormány által beterjesztett törvénymódosítás - bár nem irányoz elõ többletforrást - a sportolás hatékonyságát akarja növelni. Azt tételezem fel, hogy ezt a célt szolgálják a szervezeti, jogi, közgazdasági természetû beavatkozások.
Tisztelt Országgyûlés! Ezzel összefüggésben szeretném jelezni, hogy a labdarúgásban jelentkezõ eredménytelenség, valamint a szervezeti, mûködési problémák hátterében - és ezt nagyon szeretném hangsúlyozni - elsõsorban szakmai okok rejlenek. Szakmai hibákból erednek ugyanis elsõsorban a tapasztalható fogyatékosságok, ellentmondások és az eredménytelenség.
A magyar sportban - fõként a labdarúgásban - nyugtalanság, szorongás érzékelhetõ, amit sokan a romló, bizonytalan anyagi forrásokra vezetnek vissza. A szorongás és a vele együtt járó ideiglenességérzés nemcsak egzisztenciális hátterû. A jelenség mögött morális, szakmai okok is meghúzódhatnak. Például abban az esetben, amikor valaki - például egy vezetõ vagy edzõ - nem tud megfelelni környezete elvárásainak, de az önmaga elé tûzött elvárásoknak sem, nem kétséges, hogy a szakosztály mûködési költségei és az adóterhek együttesen erõs szorongást okozhatnak. Ha mindez együtt jár a források kimerülésével, akkor katasztrófaként éli meg a helyzetét a sportvezetõ.
A kormányzati, önkormányzati és a civil szféra mozgásterének, jogosítványainak kialakulatlansága, valamint az ebbõl eredõ mûködési zavarok nagyon mai, nagyon idõszerû és jellemzõ esetei az elbizonytalanodásnak. A sporttörvény egyes rendelkezéseit részben vitatják a vezetõk, részben önkényesen értelmezik - vonatozik ez erre a sporttörvény-módosítási elõterjesztésre is. Ebbõl származik a mûködési zavarok, legitimációs problémák jelentõs hányada. Nem gyõzöm hangsúlyozni, hogy a kormányzati és a nem kormányzati oldal összehangolt mûködése fõként stratégiai kérdésekben - ilyen például a költségvetés és az adótörvények - nagyon jelentõs feltétele az anyagi források bõvítésének.
Azt tapasztaltam az elmúlt két ciklus alatt, hogy akkor van esélye a parlamenti képviselõnek sikerre a vitában a szavazáskor, ha megfelelõ társadalmi támogatottság áll mögötte. E társadalmi támogatottság megszerzése a fõ feltétele a jelenlegi módosítás sikerének.
Térjünk vissza a gondolatmenetünk kiindulópontjához, ahhoz, amely szerint a labdarúgás hanyatlásában szakmai okokat kell elsõsorban keresni. Tudniillik a megoldás is elsõsorban szakmai természetû, miközben nem vitatom a jogi, közgazdasági és az egyéb környezet befolyását.
Tisztelt Országgyûlés! Az elmúlt évben német sportkutatók figyelmeztették a német klubok szakvezetõit, hogy a csapatsportokban, kiemelten a labdarúgásban szereplõ játékosok állóképessége általában elmarad az elvárható szinttõl. Az orvoskutatók ezért bátrabb terhelésre ösztönözték õket, mert az edzéseken, mérkõzéseken messze nem merítik ki a német csapatsportolók erõtartalékaikat. Hangsúlyozom, mindez Németországban hangzott el, miközben a német klubcsapatok és a német válogatott színvonala fényévnyi távolságra van a magyar válogatott és a magyar klubok színvonalától. Mégis fontosnak, a német labdarúgás kulcskérdésének tartják az edzések színvonalának emelését. Nem kell tehát csak szervezeti, jogi területeken keresnünk a labdarúgásunkban a szakmai és teljesítményelmaradás okait. Az ok nyilvánvaló: alacsony szintû a játékosok edzésterhelése. Lassú és mérsékelt iramú a magyar mérkõzések többsége. Bizonyítás nélkül is elfogadható az az állítás, hogy a magyar labdarúgók edzéseinek színvonala és a labdarúgó válogatott világranglistán elfoglalt helye között közvetlen összefüggés van.
Merjük remélni, hogy a törvénymódosításból fakadó intézkedések kényszerpályára viszik a labdarúgást, a labdarúgók felkészülését, és megteremtik a felemelkedés feltételeit. Reméljük, hogy a megváltozott jogi keretek és a szakmai törekvések együtt teremtik meg a várt színvonal-emelkedést valamennyi csapatsportágban.
Nem lehet szó nélkül elmenni a szokatlan kormányzati közbelépés mellett. Tény, hogy az európai gyakorlatban ritkán fordul elõ az állam közvetlen beavatkozása egy civil, nem kormányzati szervezet életébe. Ritkán elõforduló, de nem egyedülálló az állami beavatkozás. A brit parlament az elmúlt évben például - fõleg az atlantai rossz szereplés miatt, a briteknek Atlanta ugyanaz volt, mint nekünk a jugoszlávok elleni kettõs vereség - döntést hozott a versenysport színvonalának emelése, tehát egy jobb olimpiai szereplés érdekében. Miközben a brit parlament közvetlenül nem módosította az autonóm civil szervezetek mûködésének szabályait, pozitív diszkriminációval azonban erõsen befolyásolta a klubok és a szövetségek mûködését, mert versenyt teremtett a szövetségek között a hatékonyabb sportfelkészítés terén. Az állam ugyanis 176 millió fontos beruházással sportakadémiát hozott létre edzõtábori, edzõképzési és sportkutatási feladatok ellátására. A vállalkozás nyomán várhatóan - így a britek - jelentõs verseny alakul ki az állam által felkínált elõnyös feltételek elnyeréséért. Ez a lehetõség alakító hatással van a szövetségek és a klubok mûködésére.
Néhány szót befejezésül olyan tisztázatlan kérdésekrõl, amelyek elsõsorban majd a módosító indítványok hatáskörébe tartoznak, azonban koncepcionális jellegûek ezek a megjegyzések.
A törvényjavaslat nem tesz említést a folyamatban lévõ érvényes szerzõdések - nagyon sokfajta szerzõdés van - sorsáról. Nem mindegyik egyesület tud vagy akar ugyanis átalakulni, de nekik is vannak folyó, érvényes szerzõdéseik.
A következõ: a 2. § (1) bekezdés g) pontjában szereplõ vagyon értékû jog hasznosítása a tervezett vétójog beépítésével kezelhetetlenné teszi a jog hasznosítását.
(16.30)
Például egy atlétikai országos bajnokságon egy tucat egyesület hozzájárulása kellene ahhoz, hogy a versenyt közvetíteni lehessen. Ha ugyanis egy egyesület megtagadja a hozzájárulást a közvetítéshez, akkor nem lesz közvetítés. Figyelmébe ajánlom a kormánynak ennek a passzusnak a tartalmát és a jogharmonizációt.
A következõ: a törvényjavaslat szerkezeti elemei, szövegezése, némi korrekcióra szorulna, amihez majd a módosító indítványokat benyújtjuk.
Végül, körültekintõen kell eljárnunk az adótartozásokat rendesen fizetõkkel szemben, azt sugallva, hogy érdemes becsületesnek lenni. Ami az adósság visszafizetését illeti, én is sokadmagammal szkeptikus vagyok, sajnos, rosszak a tapasztalataim. Remélem, tévedek.
Tisztelt Országgyûlés! A törvény jobbá tételéhez, elfogadtatásához frakciónk és személy szerint én is megadunk minden segítséget. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)