BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Magam is részese voltam e társadalmi vitáknak, amelyeket Gyimóthy képviselõ úr kétségbe vont, mint a sporttanács tagja. Csak annyit szeretnék mondani, mintegy az ellentmondásra rávilágítani, hogy õ a sportegyesületek szövetségének fokozott szerepét kívánja ebben a folyamatban. Azt látni kell, hogy ezt az adósságállományt a korábbi törvényi szabályozásnak megfelelõen éppen a sportegyesületek halmozták fel, nem a sportági szakszövetségek. Érthetõen ellenérdekeltek minden olyan mozgás irányában, amely ennek a felhalmozott adósságállománynak az õ terhükre, az õ felelõsségi körükben történõ bármifajta pönalizálására, büntetésére irányulhatna.
Úgy gondolom, hogy a sportegyesületek egyrészt nagyon komoly szakmai munkát végeznek, ugyanakkor azonban az anyagi körben, az anyagi felelõsségvállalásuk tekintetében ugyanezt a szakmai felelõsséget már korántsem lehetett - tisztesség ne essék szólván - fellelni. Éppen errõl szól a törvényjavaslat, hogy amíg a sportegyesületi vezetõk társadalmi egyesületi vezetõkként semmilyen körben semmifajta felelõsséggel nem tartoznak az általános polgári felelõsségen túlmenõen, addig a gazdasági társaságok esetében ettõl sokkal komolyabb felelõsség jelenik meg.
Ugyanakkor hozzá szeretném tenni azt is, hogy elég nehéz volna a szakszövetségek legitimációját kétségbe vonni, hiszen tulajdonképpen ezek mind választott szervezetek. Úgy gondolom, a módosítás lényege pontosan az, hogy teremtsünk tiszta viszonyokat az élsport és a tömegsport között, ha úgy tetszik, a profi és az amatõr sport között. Csak szeretném felhozni azt a példát, hogy ha Németországban csõdbe megy mondjuk a Bundesligában egy labdarúgóklub, egy profi klub, akkor egyszerûen visszasorolják az amatõr ligába, mert a gazdasági törvényeknek megfelelõen olyan döntést hoz a bíróság, amely megfosztja attól a státuszától, amelyet egy gazdasági társaság az egyesülethez képest differenciaként megjelenít.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)