Bársony András Tartalom Elõzõ Következõ

BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csalóka érzés a nyilvánosság elõtt szereplõ emberek fellépése alapján megítélni a sport általános helyzetét. Annyit szeretnék hozzátenni, hogy a csapatsportágakban a szövetség költségvetése - tehát ami direkt a szakági szövetségeknél megjelenik - messze nem éri el az egyszázad részét sem annak a felhasznált pénzösszegnek, ami gyakorlatilag ugyanazon szakosztályokat foglalkoztató egyesületek kezén megfordul egy év alatt. Ez majdnem minden sportági szakszövetségre, de különösen a csapatsportágakban igaz. Aki tehát az adófizetõk pénzéért aggódik, annak valóban jogos az aggodalma, de még inkább jogos akkor, ha a sportegyesületek gazdálkodását nézi meg.

Nehogy azt higgye bárki, hogy a sportegyesületek szponzorálására költött pénz forrása valahol egészen másutt keresendõ, mint annak az összegnek, amibõl a sportági szövetségek gazdálkodnak. A kettõ között az a különbség, hogy amíg a sportági szövetségek 90 százaléka nem rendelkezik adóssággal, és nem konszolidálandó, addig a sportegyesületeknél pontosan fordított az arány. Ezért tehát úgy gondolom, hogy teljesen jogos a törvényjavaslatnak az a része, amely a sportegyesületek és ezen belül kiemelten a profi szakosztályokat vagy - ha úgy tetszik - a profikat foglalkoztató egyesületek tekintetében kíván tiszta viszonyokat teremteni a magyar sportban.

Végezetül pedig egy megjegyzést tennék, és ígérem, hogy megfogadom elnök úr intelmeit. Úgy gondolom, hogy a szakmai munkát alapvetõen meg kell tisztítani azoktól a vonásoktól, amelyektõl úgy érzik, hogy a korábbi eredmények csalhatatlanságának bûvköre valaki számára is jogosítványt ad az elkövetkezendõ esztendõk sikereire. Csak a balsikerekre ad ilyen jogosítványt, önmagában véve a korábbi profi pályafutás még senkinek nem jelent menlevelet a késõbbi sikerekre. Sajnos, a magyar sport ezen példákban is bõvelkedik. Úgy gondolom, hogy kevés az olyan nagyszerû sportoló, akibõl olyan nagyszerû edzõ is lesz, mint a közelmúltban, napokkal ezelõtt elhunyt Sidó Ferenc. Nem ez az általános példa. A szakmai munka valami egészen más, mint amit ténylegesen egy profi pályafutásból önmagában kikövetkeztetni lehet. Koránt sincs adekvát összefüggés a kettõ között.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Honlap