DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ), a napirendi pont elõadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! A mostani vita után egy sokkal kisebb terjedelmû, tulajdonképpen egy szó beillesztésével foglalkozó törvényjavaslatot kívánok elõterjeszteni, amely azonban a nagy hagyományokkal rendelkezõ magyar sakksport élete, mûködése szempontjából meghatározóan fontos lehet.
Annak idején, amikor a sportról szóló 1996. évi LXIV. törvényt meghozta az Országgyûlés, a sportszövetségek fogalmának meghatározása keretében nem gondoltak egy olyan összefüggésre, amely gyakorlatilag a magyar sakksport tevékenységét rendkívüli módon megnehezíti, és akár a költségvetési hozzájárulásból is kizárhatja. Konkrétan arról van szó, hogy miközben maga a sporttörvény a sporttevékenység meghatározása keretében világosan foglalkozik azzal, hogy a versenyszerûen végzett szellemi gyakorlat is - ebbe a fogalomba pedig a sakk belefér - a törvény hatálya alá esik, ugyanakkor a szakszövetségek fogalmának meghatározásakor két olyan feltételt állított, amelynek a magyar sakksport rajta kívül álló okokból nem felelhet meg. Ez a két feltétel az, hogy önkormányzati elven alapuló köztestületté országos sportági szakszövetség akkor alakulhat, ha megfelel többek között annak a követelmények, hogy a sportág nemzeti szövetsége a Nemzetközi Sportszövetségek Szövetségének, az AGFIS-nak tagja legyen, illetõleg a NOB által elismert sportágak között szerepeljen. Nos, ebbõl a két fogalomból a sakksport kiesett, tehát miközben a törvény egészében a sakksportot is szabályozta, nem tette lehetõvé, hogy a nagy hagyományokkal rendelkezõ Magyar Sakkszövetség is átalakulhasson köztestületté, és az ezzel járó különbözõ kedvezõ következményekben részesülhessen.
Ennek az ellentmondásnak, tehát a törvény általános hatályának, illetõleg az egyik legnagyobb taglétszámú magyar sportszövetség új feltételek szerinti sportági szakszövetségként való mûködésének az összhangba hozatala érdekében terjesztettünk elõ egy törvényjavaslatot még március elején Nádori László és Veér Miklós képviselõtársaimmal együtt.
A kérésünk az, hogy ezt a feltehetõen félreértésen alapuló, negatív megkülönböztetést a magyar sakksporttal szemben szüntessük meg, és a magyar sakksport is részesülhessen azokban a kedvezményekben, amelyekben egyébként az AGFIS-tagok, illetõleg a NOB által elismert sportágak szövetségei részesülhetnek.
Nem akarok belemenni olyan kérdésekbe, hogy a magyar sakksportnak a nagy hagyományai mellett férfi és nõi olimpiai bajnok csapata, nõi egyéni sakkvilágbajnoka van, nagyon nagy létszámú az igazolt versenyzõk száma, a magyar versenyzõk a nemzetközi küzdõtéren nagyon fontos sikereket értek el - ezeknek a késõbbi folytatása szempontjából nagyon hátrányos lehet az, ha ez a törvényjavaslat nem kerülne a törvények közé. Többek között a közelmúltban is már értesítést kapott a Magyar Sakkszövetség arról, hogy például a kiemelkedõ nemzetközi eredményeket elért versenyzõik nem kaphatnak támogatást a költségvetésen keresztül.
Úgy gondolom, hogy ennek az ellentmondásnak a megoldása ellen érdemi ellenvetése aligha lehet bárkinek, illetve nem lehet. Éppen ezért kérem, hogy az Országgyûlés támogassa a törvényjavaslatunkat.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)