DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vállalkozást érintõ politika sikerének egyik fontos feltétele a nemzetközi tapasztalat szerint is a kockázatitõke-üzletág kifejlesztése.
A társadalmi, gazdasági környezetet akkor tekinthetjük vállalkozásbarátnak, ha az a kezdeményezõkész, alkotó emberek esélyegyenlõségét teremti meg a vállalkozáshoz, és nem csupán a tõkével rendelkezõk érhetnek el sikereket. Ezért is érthetetlen a Fidesz-Magyar Polgári Párt számára, hogy a kormány fennen hirdetett vállalkozásbarát politikájának megvalósításához nélkülözhetetlen tõkebefektetésekrõl szóló törvénytervezet mind ez ideig késett. A kockázatitõke-üzletág kifejlõdésének hiánya ugyanis nagymértékben járult hozzá ahhoz, hogy a jellegzetesen tõkehiánnyal küzdõ magyar vállalkozások nagy része tartós tõkeszükségletét kénytelen hitelekbõl finanszírozni, és a valójában diszfunkcionális tõkepótló hitelek révén adósságcsapdába kerül, amikor is a magas kamatok következtében a magas adósságszolgálati követelményeknek csak újabb és újabb hitelek felvételével tud eleget tenni.
Jól példázza a fentieket az elmúlt években ezrével tönkrement vállalkozások, különösen kisvállalkozások sorsa. A Magyarországon igencsak elmaradt kutatásfejlesztés, innováció létrejöttét nemcsak a költségvetési támogatás hiánya, de a hazai tõkehiány és a tõkét pótló hitelek magas terhe is jelentõsen akadályozza. A kockázati tõke rendszerének idõben történõ megvalósítása gyorsította volna az innovációs folyamatot, segítette volna a vállalkozásélénkítõ politika megvalósítását, és ebben az esetben joggal mondhatta volna a kormány, hogy a gazdaság fejlõdését és fejlesztését kellõen segítette és szolgálta.
Az Országos Mûszaki Fejlesztési Bizottság már 1996-ban közzétette A kockázati tõketársaságok gazdasági szerepe és mûködési feltételei címû anyagát, amely kellõ alapot biztosított volna a törvény idõben történõ megszületésére.
A pénz- és tõkepiacok ugyanis folyamatosan változnak, a fejlett és a fejlõdõ országok az 1990-es években már más módon finanszírozzák a költségvetési hiányt, szabályozzák a kamatlábakat, bocsátják ki az értékpapírokat, mint a '40-es, '60-as vagy a '80-as években tették. Fellendültek a tõzsdék, a tõzsdén kívüli részvény és részesedési kereskedelmi rendszerek új formában vannak jelen ezeken a piacokon a nyugdíjalapok, a biztosítások, a bankok, a nagyvállalatok és a magánszemélyek. A kockázati társadalom megítélése ebben a vállalkozássorozatban igencsak változott. Az országok többsége jogszabályokban elismeri, hogy aki kockáztat, és sikeres vállalkozást hoz létre, vagy abba megfelelõ feltételekkel befektet, az jogosult a hozamok nagyobb részére. Az egyes országok kockázatitõke-ágazata akkor és ott volt képes megerõsödni, amikor és ahol a befektetéseik állományára elszámolt hozama lényegesen nagyobb volt, mint a gazdasági élet átlagprofitja.
A hozamigényeknél is fontosabbak bizonyos alapvetõ környezeti feltételek, amire a kor sajátosságai szerint ösztönözték vagy visszafogták a kockázati tõke befektetéseit a különbözõ nemzetgazdasági ágakban. Például holland vizsgálatok szerint 1986-90 között a kötvények átlagos nettó hozama 2 százalék, a tõzsdén forgalmazott részvényeké 4 százalék, a pénzintézeti betéteké 6 százalék, ugyanakkor a befektetéseké 13 százalék volt. Az USA-ban a csúcstechnika egyes vállalkozásaiban a gazdasági fellendülés viszonyai között - értem alatta a '70-es éveket - elérték a 35 százalékos nettó hozamot is.
Új rekordokra vezetett a befektetésekben, hogy a jogszabályok lehetõvé tették a kockázati tõkét befektetõk korábbiaknál nagyobb mértékû együttmûködését, vagyis szélesebb körre lehetett teríteni az elkerülhetetlen kockázatokat például az intézményi befektetõk - ilyenek a nyugdíj- és biztosítóintézetek - szerepvállalásával. Ahol kedvezõen alakulnak a kockázati tõke hozamai, az ezzel foglalkozó társaságok eredményei, ott a lakossági tõkebefektetések is növekednek.
A kockázati tõke közel 50 évnyi fejlõdési folyamata kijelöli a kormányzatok elsõdleges feladatát, a vállalkozási klíma és kultúra átfogó feltételrendszerének megteremtését. Egy OECD-tanulmány részletesen kifejti a kormányzási feladatokat, a kockázati tõkealapok alapítását, mûködtetését szabályozó törvények és ösztönzõ feltételek kialakítását. Ezekbõl csak címszavakban felsorolva: az adózás áttekinthetõsége, a tõkeszaporulatra kivetett adó és egyéb elvonás szabályozása, közvetlen tõkejuttatás például kisvállalkozások meghatározott tevékenységéhez és így tovább. A beterjesztett törvénytervezet nagyjából igyekszik ezeknek a feltételeknek megfelelni, azonban az önmagában is ellentmondó rendszerekre nem ad feloldást gondolok itt a magyar adózási rendszer áttekinthetetlenségére, a kutatásfejlesztés és a közvetlen kisvállalkozói támogatások hiányára.
Fel kell hívnom az elõterjesztõk figyelmét arra, hogy a kormányzatok az adókedvezmények mellett más eszközökkel is támogatják a kockázati tõke útján történõ finanszírozás fejlõdését, például az USA-ban közvetlen és olcsó kölcsönökkel támogatta a központi költségvetés a kisvállalati befektetési társaságokat. A magyar vállalkozási kultúra sajátosságai miatt, különös tekintettel a kisvállalkozások nagy számára, indokolt ennek a kérdéskörnek a végiggondolása.
Képviselõtársaim! Mint látható, a kockázati tõke az utóbbi évtizedek során jelentõs pénzügyi üzletággá fejlõdött az egész világon. A kockázati tõketársaságok befektetõ, finanszírozó tevékenységükkel közvetítõ szerepet látnak el a pénz- és tõkepiacon a pénztulajdonosok és a kockázati finanszírozást igénybe vevõ vállalkozások között. A pénztulajdonosok széles sorából megtakarításokat gyûjtenek, az így mozgósított forrásokat vállalkozásfinanszírozásokba forgatják. Alapvetõ jelentõségû tényezõ, hogy a pénztulajdonosok számára megteremtik a portfolióbefektetés kockázatmérséklõ hatását, és ezzel teszik az utóbbiak számára elfogadhatóvá, hogy tõkéjüket vállalkozások kockázatmegoldására történõ finanszírozásának céljára rendelkezésre bocsássák. Végsõ soron ez teszi lehetõvé, hogy a megtakarítások számottevõ hányada a kockázati befektetések útján mûködõ tõkévé váljék.
A kockázati tõketársaságok az üzleti életben más minõséget képviselnek, mint a pénz- és tõkepiac többi szereplõje. Közös bennük, hogy a magánkézben lévõ kockázati tõkének is a profitszerzés az alapvetõ, egyben természetes célja.
(18.50)
Ennek megfelelõen végzik tevékenységüket, a kockázati finanszírozást.
Megkülönböztetõ jellemzõjük, ami a gazdasági szereplõket elválasztja a hagyományos finanszírozástól, hogy üzleti tevékenységük lényegeként olyan kockázatokkal foglalkoznak, amelyek mértéke és természete a hagyományos finanszírozás gyakorlatában többnyire már elfogadhatatlan. Ezeknek a kezelése éppen az, hogy méretükbõl és természetükbõl adódóan igen sajátos ismereteket Bs tapasztalatokat igényelnek, valamint teljesen más üzletpolitikát, üzleti filozófiát és szemléletmódot, mint a hagyományos kereskedelmi banki tevékenység. A banki gyakorlatban ez megmutatkozik abban is, hogy a kereskedelmi bankok rendszerint leválasztják magukról ezt az üzletágat.
A törvénytervezet igyekszik az Európai Unió tagországainak a kockázati tõketársaságokra vonatkozó szabályozásában egyértelmûen mutatkozó tendenciákat átvenni. Így többek között kizárja az ingatlanba történõ befektetések lehetõségét, korlátozza a hitelezési tevékenységet és tõzsdei jegyzett vagy forgalmazott részvények vásárlását ugyanakkor lehetõvé teszi, hogy egy alapkezelõ egymástól elkülönítetten több kockázati tõkealapot is létrehozhasson és kezelhessen.
A kockázati tõke mûködési módjának alapvetõ eleme, így lényegében elsõrangú létfeltétele, hogy sikeres ügyleteinek hasznát az õ közremûködésével és fõleg a pénzével létrehozott vállalkozásokban birtokolt tulajdonrészek eladásával realizálja.
Mindebbõl egyértelmûen következik, hogy a befektetési döntései számára az egyik alapvetõ és megkerülhetetlen kérdés, hogyan tud majd a késõbbiekben kivonulni az ügyletbõl, hogyan tudja abból kivonni a tõkéjét, mint azt az államtitkár úr is említette, természetesen azzal a többlettel együtt, amely annak az eredményeként áll elõ, hogy a vállalkozás sikerével felértékelõdik az abban birtokolt tulajdoni részesedése. A kockázati tõke is csak akkor hajlandó egy vállalkozásba pénzt befektetni, ha ésszerû mértékben biztosítottnak látja, hogy szükség esetén rendelkezésre állnak olyan csatornák, illetve mechanizmusok, amelyek útján a szóban forgó vállalkozásokból ki tudja venni az oda befektetett tõkéjét és annak hozadékát, és ennek eszközeként el tudja adni a vállalkozást keretbe foglaló vállalatban a befektetése ellenében szerzett tulajdonrészt. Úgy érzem, ez a kérdés nem kellõen kidolgozott az elõterjesztett törvénytervezetben, ezért indokolt ennek ismételt áttekintése.
Szeretném ugyanakkor az elõterjesztõ figyelmét felhívni arra is, hogy a kockázatitõke-üzletág mûködéséhez szükséges intézményi keretek kialakulásának elengedhetetlenül szükséges eleme, hogy valóban megerõsödjék és a gazdasági berendezkedés integráns részévé váljék a jól mûködõ értékpapírpiac és ennek koncentrált eleme, a tõzsde, illetve az értékpapírok szervezett kereskedelme. Az általam elmondottakból következik, hogy a jól mûködõ értékpapírpiac, ezen belül elsõsorban a részvénypiac mindenféleképpen nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a kockázati tõke ki tudja szabadítani pénzét a vállalkozásból, ahova azt befektette, és így technikailag is lehetõvé váljék számára a tõkenyereség realizálása.
Hölgyeim és Uraim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt, mint azt már számtalanszor tanúsította, a kormány-elõterjesztéseket kritikával és bírálattal fogadja ugyan, de ami a magyar társadalom, illetve a magyar gazdaság javát szolgálja, azt minden esetben megszavazza. Így fogunk tenni a most tárgyalt törvénnyel is, mert az általam indokoltnak tartott módosítások megtétele után alkalmasnak tartjuk arra, hogy elõsegítse a magyar gazdaság fejlõdését és a piacgazdaság teljes körû kialakulását.
Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps.)