DÖGEI IMRE (FKGP): Mélyen tisztelt elnök úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Egy olyan törvénytervezet módosítása, jelenléte foglalkoztatja az Országgyûlést, amely végre bekerült, ezt a szót tudom használni. Az állatok védelme valahogy csupán a hagyományokra volt ítélve. Ezt mindenképpen törvényes keretek közé kell tenni.
Szükséges azért, mert ebben a modern, mindent szabad világunkban valahogy túlment az értékhatáron, és ezt mindenképpen meg kell akadályozni. A magyar emberek elõtt, de szerte a világban, számos országban az állatok védelme rendkívüli elõnyt élvezett. Ha csak azt tudom mondani, hogy az embernek szinte segítõtársa tudott lenni az állatok egész tömege, több fajtája. Ha csak annyit mondok a kutyákról, hogy kutyahûség, akkor ez figyelemre méltó akkor is, amikor a gazdája talán dühös és megveri, de a kutya nem hagyja ott. Elkíséri a költõ szerint még a börtön ajtajáig is, és szinte megvárja a szabadulását. Képletesen mondva természetesen a "szabadulását". A juhász ember a mezõn ezelõtt vagy talán még ma is addig nem evett a szalonnából és a kenyerébõl, míg nem adott a kutyájának egy darabot.
Ez mind bizonyítja, hogy akkor az ember tényleg azt az életet élte, hogy tisztelte a természetet, tisztelte az embertársát, tisztelte az állatát, amely neki segítõtársa volt. Mert el nem lehet képzelni egy birkanyájat kutya nélkül. De amikor a gazdája olyan stádiumba kerül esetleg, hogy üti-veri valamiért, talán pont nem a kutyájából származó hibából, hanem a maga szeszélye miatt, akkor azt mindenképpen figyelmeztetni, talán büntetni is kell. Emlékezzünk azokra az idõkre, amikor még a lovak vitték az energiaszerepet Magyarországon! Voltak söröskocsikat húzó fuvaroslovak, és számtalan fuvaros megverte a lovat. A járókelõk megkérdezték, hogy miért üti. Mert lerúgja a spitzbógnit. Ne üsse azt a lovat! Húzzad te! - mondja a fuvaros neki, és dühödten ütötte tovább. Majd egyszer egy pofon csattant, megvédte egyik ember a másik állatát.
Természetesen a mai világban nem így kell ezt elrendezni. De lerendezték akkor is. Természetesen a fuvaroslovak eltûntek, és a házõrzõ kutyák java része is. Ezek szintén szükségesek voltak a tanyavilágban, a mezõgazdaságban is, bármilyen tevékenységgel foglalkozó magánházaknál is. De hála istennek újra jelen vannak, mert egy kutya biztonságot jelent a ház portáján.
Nem véletlenül mondtam egyszer valami hozzászólásomban itt a parlamentben, hogy "magas kerítés, nagy kutya, itt lakik a jó gazda".
(22.50)
Jelezte a tekintélyét annak a parasztembernek a portáján. Jelen volt a kuvasz, jelen volt a komondor, jelen volt a puli. Majd késõbb, alig jó ötven éve bejelentkezett a német juhász. Nem sok volt ezelõtt 50-60 évvel még a német juhász, és micsoda kitûnõ segítõtársa lett az embernek! Milyen kiváló lett a nyomozó kutyák jelenléte a forró nyomon és egyebek! S amikor ezekrõl az állatokról ilyen bensõségesen, szinte együtt érezve beszélünk, mert némelyik szinte úgy nézett a gazdájára, csak éppen meg nem szólal. Emlékezzünk rá, nap mint nap találkozni ilyen tekintetekkel! S meg van döbbenve, csak szûköl, hogy mit csinált a gazdi vele! S ezt nem védjük!
Adóztatjuk a kutyatartókat, de nem gondoskodunk arról, hogy milyen körülmények között tartják. Számtalanszor látjuk, szemünk elõtt vezetik egy egyszerû zsinegen vagy kötéldarabon, forgókarika nélkül kikötik, a kutya szinte önmaga felakasztja magát. Elkóboroltatják, kiebrudalják a portáról, a pórázról, mert adót kell érte fizetni, oltás következik, elmegy. Az ebek harmincadja is errõl szól, errõl az elhagyott állatokról. Mindenképpen oda kellene figyelni, és most azért örülök ennek a törvénytervezetnek, ha még hiányosan is, de már jelen van, hogy igenis azokat a csodálatos állatokat, amik széles skálán vannak jelen, meg kell védeni, a kiszolgáltatottságuk elõl vagy alól.
Mindenképpen örülök annak a tervezetnek, hogy ez végre idekerült. Szólni kell arról a törvényjavaslatról, a 8. §-a kimondja, hogy "az állatokon fájdalommal vagy károsodással járó beavatkozást az állattartók körében szokásos vagy az állat érdekében szükséges azonnali beavatkozások kivételével kizárólag szakirányú végzettséggel vagy gyakorlattal rendelkezõ személy végezhet", azaz orvos. "A beavatkozás érzéstelenítés nélkül akkor végezhetõ el, ha az érzéstelenítés nagyobb fájdalommal járna, mint a beavatkozás". Mindenképpen ezt így kell tenni. Hisz az a kutya nem bír védekezni, ha védekezik, akkor még jobban az fizet rá, tehát egy olyan technikát kell kitalálni, nem kitalálni, bevezetni, mert ez ki van már találva, csak bevezetni, annak érvényt szerezni.
Én a baromfiipartól mentem el nyugdíjba, ott dolgoztam 27 évet. Ott is valahogy az emberi humánum oda lépett, hogy ezelõtt 40-50 évvel még nem érzéstelenítették a baromfit, egyszerûen vágták el a nyakát, kész. Ma már érzéstelenítéssel végzik ezt, tehát elkábítják, mert keserves volt hallani is, ahogy azok a szerencsétlen állatok ki voltak szolgáltatva az emberi önkénynek. Ezt mindenképpen meg kell akadályozni, és most már bevezették. De ugyanakkor pontosan a baromfitenyésztésnél, a libatépésnél, a kacsatépésnél még jelen van ez. Jelen van még mindig a libatömésnél, a kacsatömésnél.
Nagy örömmel vettem azt, amikor a közelmúltban, három-négy hete egy kacsatömõ termelõ eljött hozzám, és segítséget kért arról, hogy hogyan lehetne az õ elképzelését - találmányi szinten van már, kipróbált helyzetet teremtett, hogy tömés nélkül hizlaljon kacsát és libát. Erre kísérletek folytak már, de a májliba fontossága, egy libamáj értéke fedezi az összes költséget, és a húsa, tolla mind ingyenben van, azaz haszonnal. Természetesen ennek a libamájnak az elõállítása duzzasztással történik, tehát májbeteg lesz a liba, ami jelenleg, pillanatnyilag az emberre nem ártalmas, olyan beavatkozást csinálnak, de a libának biztos, hogy fájdalmat okoz. Nem beszélve a tömésre vonatkoztatva, kellemetlen érzés.
Ugyanez vonatkozik a kacsára. És itt felhívnám - sajnos, nincs itt a mezõgazdasági tárca, illetve van, elnézést kérek -, ennek a finanszírozása elsõ és elengedhetetlen feladat, mert tudniillik a baromfitartás, a libatartás, a májliba, a hízott kacsa termelését nem lehet visszaszorítani, hisz valamikor egy létszükségletet jelentõ baromfiágazat volt, amikor a háztáji gazdaságokban, magángazdaságokban ezt termeltek. Nem hizlalt minden gazdaság ilyen nagy tömegben, hanem a baromfi volt a fõ cél, és az volt az egészséges életmód. Ugyanúgy, mint a tejtermék fogyasztása. Ma ez elmaradt, valamiért elmaradt. Bizonyára tudjuk, itt most nem akarok kitérni arra.
De ennek a felkarolása egy ilyen módon, hogy tömés nélkül meg tudjuk oldani a hízott liba és a hízott kacsa elõállítását, még ha reszkír van is benne, de azt mondja az illetõ, nem árulja el természetesen az õ elképzeléseit, de kipróbált állapotban van. Rendkívüli korszakalkotó volna a következõ évszázad, évezredre is. Már folynak kísérletek zabos liba és egyebek, nem kell mondani, akik ezekkel foglalkoznak, hogy jó kísérletek vannak, de valami még abbamaradt, mert finanszírozni kell. Ebben az országban van pénz sok mindenre, akkor mindenképpen legyen erre is. Ez is az állatok védelmérõl szól.
Tehát én ismételten csak örömmel tudom ezt a törvénytervezetet üdvözölni, hogy végre oda jutottunk, hogy valami megindult az állatok védelmében.
Természetesen más kategóriába tartozik véleményem szerint az a hobby által tartott állatok különbözõsége, itt a különbözõ kutyafajták, a vérebek és egyebek kategóriája - ez egy más dolog. Más dolog az is, hogy egy oroszlánkölyköt tartanak vagy egy kígyót tartanak vagy egyéb veszélyes ragadozót. Az állatkertben is problémát okoz az õrzése s a többi. Ezt nagyon szigorú keretek között kell tartani. Az elfogadhatatlan, hogy egy járókelõ megy az úton, és akkor olyan véreb kiszabadul a portáról, hogy megöli. Hát kérem, hol élünk?! És ez csupán hobby, és egy kézlegyintéssel vagy egy "ejnye, ejnye, ezt nem így kellene" - ez így nem megy. Az emberek védelme is nagyon fontos, az állatok védelme is nagyon fontos. Az egy oktalan állat, talán úgy van betanítva, hogy azt végezze el, és a legkisebb rést megtalálja, ha úgy van képezve. Ugyanolyan ez, mint amikor a tolvaj figyel, a tolvaj tudja, hogy ki a tulajdonos, a tulajdonos nem tudja, ki a tolvaj. Tehát itt résen kell lenni a rendelkezéseknek, hogy a részletekben nehogy elvesszen valami.
Üdvözölni tudom ezt mindenképpen, és a magam részérõl is és a Kisgazdapárt részérõl is ezt a törvényt nagy érdeklõdéssel figyeljük, hogy hogyan valósul meg, hogyan lesz valóban, tényleg az állat az ember szolgálatában, és az ember hogyan figyeli azt a házõrzõ ebjét vagy azt a haszonállatát, hogy anélkül hogy valami károsodást szenvedjen, partnere legyen, kisegítõje legyen valóban, mint ahogy évszázadokon keresztül is volt.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)