DR. SZABÓ ZOLTÁN mûvelõdési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Azt már Pelikán elvtárstól tudtuk, hogy a nemzetközi helyzet fokozódik, most Dobos Krisztinától azt is megtudtuk, hogy a tankönyvhelyzet fokozódik.
Én azt gondolom, hogy a tankönyvárak emelkedésével kapcsolatban van egy olyan közkeletû tévedés vagy elõítélet, hogy a tankönyvárak a rendszerváltás óta képtelen mértékben elkezdtek emelkedni.
Szeretném ezt a félreértést eloszlatni, ez nem így van, ez egy optikai csalódás. A tankönyvárak attól kezdve kezdtek rendkívüli mértékben emelkedni, hogy a korábban rajta meglévõ igen magas állami támogatást levették róla. Ezt egyébként még az elõzõ kormány idején tették meg, amióta a tankönyv piaci termék és piaci áron kell megvásárolni.
Amióta a tankönyvek elõállításán nincs állami támogatás - 1994 óta - , a tankönyvárak átlagos emelkedése - elég nehéz pontos számot mondani, mert többféle tankönyvcsomagból lehet tanulni, és különbözõ mértékben emelkedtek ezek árai - alatta maradt az infláció emelkedésének, tehát a tankönyvek relatíve olcsóbbakká váltak 1994 óta. (Derültség az MDF padsoraiban.) A korábbi idõszakban természetesen drágultak, hiszen az elõállításukra szánt állami támogatást levették róla.
Ugyanakkor a tankönyvrendelet, amelyre képviselõ asszony rosszallólag hivatkozott, két szempontból is igyekszik gátat vetni a tankönyvárak további emelkedésének vagy legalábbis annak, hogy a tankönyvárak emelkedése a szülõk pénztárcáját az eddigi mértékben sújtsa.
Az egyik az úgynevezett tankönyvlista, tehát az az eszköz, amellyel a minisztérium az egyébként tankönyvvé nyilvánított, tehát szakmailag megfelelõ kiadványokról egy listát állít össze, amelyek mintegy ajánlottak, amelyekbõl az iskolák választhatnak kötelezõen bevezetendõ tankönyvet. Ettõl eltérõ tankönyveket csak meglehetõsen bonyolult egyeztetési eljárással lehet használni az iskolában. A tankönyvlistára való felkerülés komoly kritériuma a tankönyvár.
(8.40)
A másik éppen a tartós tankönyv, amelyrõl képviselõ asszony szintén - mármint a tankönyvrendelet erre vonatkozó részérõl - helytelenítõleg nyilatkozott. Szeretném felhívni a figyelmét, hogy a tankönyvrendelet nemcsak arról szól, hogy lehet tartós tankönyvet készíteni. Végül is a jogállamnak azzal az alapelvével, hogy ami nem tilos, azt lehet, ezzel a minisztérium is tisztában van, hanem különbözõ támogatásokat, különbözõ pénzügyi támogatásokat kötelezõen hozzárendel a tartós tankönyvekhez. Hogy mást ne mondjak, például az iskolák számára elõírja, hogy a kiutalt és megcímzett könyvtári támogatás meghatározott részét tartós tankönyv vásárlására kell fordítani; ami tehát azt jelenti, hogy a tartóstankönyvprogram eredeti elképzelésével összhangban fokozatosan feltöltõdnek az iskolai könyvtárak tartós tankönyvekkel, és a tanulóknak nem kell megvásárolniuk a könyvet, hanem az iskolai könyvtárból kölcsönözhetik egy tanévre - minthogy tartós tankönyvrõl van szó, ezt több éven keresztül lehet használni -, és csak akkor kell kifizetniük, ha megrongálják vagy elveszítik.
Végezetül, ami a tankönyvkiadó privatizációját illeti:
Valóban nincs olyan értelemben sürgetõ kényszer, hogy bárki pisztollyal állna a hátunk mögött, hogy ha nem privatizáljuk a tankönyvkiadót, akkor lövünk. Ugyanakkor azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a tankönyvpiacon egyre élesedik a verseny. Különbözõ külföldi kiadóvállalkozások kis magyar tankönyvkiadókat felvásároltak, azokat feltõkésítették, és a magyar tankönyvpiacon olyan piaci erejû versenytársak jelentek meg, amelyekkel szemben a tankönyvkiadó csak nehezen tudja állni a versenyt.
Ezt a helyzetet kétféleképpen lehet megoldani: egyrészt tõkeemeléssel, tehát magyarán, állami tõkét lehet ebbe beletenni - a kormány egyébként megpróbálkozott egy 300 milliós tõkejuttatással a Nemzeti Tankönyvkiadónak. Tekintettel azonban arra, hogy a költségvetés véges, az igazi megoldást, a többlettõke bevonását csak privatizáció útján, egy kisebbségi résztulajdon privatizációja útján lehet elérni. Ez valóban nem sürgetõ abban az értelemben, hogy holnap meg kellene tenni, de belátható idõn belül feltétlenül szükség lesz rá, mert különben a Nemzeti Tankönyvkiadó nem tud talpon maradni a piacon.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Zaj az ellenzéknél.)