AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Valóban a magyar gazdaság és a magyar társadalom elmúlt évtizedi fejlõdésében, életében nagyon fontos esemény volt a '68-as gazdasági reform, az új gazdasági mechanizmus bevezetése. Ennek hatásai a mai napokig jelentkeznek. Kétségkívül igaz, hogy a '68-as reform néhány év után megtört, a politika elfordult ettõl, és ami utána következett, az az események meglehetõsen felemás elõrehaladása és visszalépése volt.
De ezzel együtt is az a Magyarország, amelyik 1989-ben a rendszerváltást politikai értelemben végrehajtotta, a gazdaság állapotát tekintve egészen másképpen nézhetett ki, mint ahogy más országok ebben a régióban. Azt gondolom, ez döntõen és alapvetõen a '68-as reformnak tudható be. Nem véletlen, hogy akkor - '89 körül - mindenki minket ítélt meg azon országnak, azon gazdaságnak, amelyik valószínûleg a leggyorsabban, a legkisebb veszteségekkel, feszültségekkel tudja majd a rendszerváltást végrehajtani. Sajnos ez nem egészen így sikerült. Mindannyian tudjuk, hogy a '90-es évek elején, közepéig - a nagyon jól induló helyzet ellenére - hátrább szorultunk, más országok megelõztek bennünket, elhúzódó gazdasági válság következett be, súlyos egyensúlyi feszültségek jelentkeztek.
(9.10)
De ezt követõen, részben a gazdaságpolitika korrekciója révén, részben a folytatódó reformok következtében mostanra valóban ismét egy viszonylag kiegyensúlyozott helyzethez érkezhettünk. A magyar gazdaság '97-es fejlõdése tulajdonképpen sok szempontból hasonlítható azoknak az éveknek a fejlõdéséhez, amelyek a gazdasági mechanizmus bevezetését, a '68-as reformot követték, hiszen az elmúlt évben volt érzékelhetõ gazdasági növekedés.
Szeretném csendesen megjegyezni, hogy akár bruttó hazai termékben, akár bruttó nemzeti termékben mérünk - ahogy egyes felvetések szerint figyelnünk kellene mind a kettõ mutatóra -, egyformán igaz az, hogy az elmúlt évben valószínûleg körülbelül 4 százalék körüli volt a növekedés, és ez úgy következett be, hogy közben az egyensúlyi viszonyaink nem romlottak, sõt javultak. Nem régen került napvilágra a fizetési mérleg elõzetes száma '97-re, ami 1 milliárd dollár alatti fizetésimérleg-hiányt jelzett mindössze. Csendesen emlékeztetnék arra, hogy '94-ben még közel 4 milliárd dollárnál jártunk.
Tehát azzal kapcsolatban, hogy ma a magyar gazdaság helyzete javulóban van, és ami ennél még sokkal fontosabb, hogy láthatólag a kilátások pozitívak, most már valóban esélyünk van arra, hogy a régióban elért élhelyzetünket megõrizzük, és az európai uniós tagság is belátható közelségbe került, ebben még egyszer szeretném aláhúzni: igenis nagyon nagy szerepe van annak, amit 1968-ban ebben az országban a reformerek el tudtak kezdeni.
Még egy analógia kínálkozik talán a '68-as fejleményekhez. Nevezetesen úgy érzem, hogy az európai uniós csatlakozás sok szempontból hasonló feltételrendszert jelent, mint az új gazdasági mechanizmus bevezetése. Akkoriban valóban széles, azt gondolom, nemzeti egységgel - vagy legalábbis a szakértõk nagyon széles körének a munkájával - sikerült több év alatt elõkészíteni az új gazdasági mechanizmus '68. január 1-jei bevezetését. Most ugyanerre lenne szükség, a szakértõk nagyon széles körének közös munkájával kellene elõkészítenünk vélelmezhetõen azt a 2002. január 1-jét, amikor Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagja lehet. Azt gondolom, hogy a feladat szakmai értelemben legalább akkora; ha csak arra gondolunk, hogy 70-80 ezer oldal az az acquis, amit át kellene vennünk, és amivel együtt kellene élniük, mondjuk, még a magyar bíróságoknak is, amelyeknek ennek alapján kellene határozatokat, döntéseket hozniuk. Tehát nagyon nagy a feladat, és azt gondolom, hogy talán ennek a feladatnak az elõkészítése, elvégzése során ebben az értelemben is építenünk kellene azokra a tapasztalatokra, amit a magyar társadalom, a magyar közgazdász szakma a hatvanas évek végén elért.
Még egyszer köszönöm a képviselõ úrnak, hogy felvetette ezt a témát. Azt gondolom, hogy ami az aktualitásokat illeti, arról talán nem itt és most kellene beszélnünk (Dr. Surján László: Tévéidõ van!), az talán inkább a választási kampány környezetébe való.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)