GELLÉRT KIS GÁBOR, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elõadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Bizottságunk nem elõször és tartok tõle, nem utoljára foglalkozott múlt héten a benyújtott törvényjavaslattal. Természetszerûleg mi kezdettõl fogva azon az állásponton voltunk - ez megbízatásunkból természetesen ered - , hogy a kisebbségi képviselet dolgát mindenképpen meg kell oldani.
A bizottság ülésén a vitában szó esett a törvényjavaslat múltjáról, hányatott sorsáról, amelynek következtében most új változatban kerül a parlament elé a kisebbségek képviseletérõl szóló két törvényjavaslat: a választójogi és a választási eljárásról szóló.
Elhangzott az, hogy akkor, amikor ez az Országgyûlés elkezdte munkáját, a frakciók nagyjában-egészében egyetértettek azzal, hogy az új alkotmány keretében kell gondoskodni a kisebbségi képviseletrõl. Erre megvolt a szándék, de végül is az új alkotmány nem született meg, és múlt szeptemberben vált nyilvánvalóvá valamennyiünk számára, hogy a szándék csupán illúzió volt, és hogy más megoldással kell kísérletezni, olyannal, amely törvények módosításával teszi lehetõvé, hogy a Magyarországon élõ nemzeti és etnikai kisebbségek az Országgyûlésben velünk együtt vagy a következõ ciklusban helyet foglalhassanak.
Miután a törvény viszonylag késõn került elénk és alkotmányossági kétségek fogalmazódtak meg vele kapcsolatban - tekintettel arra, hogy most már hosszú-hosszú évek óta mulasztásos alkotmánysértést követ el az Országgyûlés akkor, amikor nem tesz pontot ennek a nyitott kérdésnek, nyitott politikai problémának a megoldására -, szükségessé vált ez az új változat, és mindenképpen megoldandó ez a helyzet.
(9.30)
Bizottságunk nagy többséggel, szinte pártállásra való tekintet nélkül, egy kivétellel azon az állásponton volt, hogy akár ilyen formában is - de teljesen mindegy, hogy milyen formában, valamilyen formában - az Országgyûlés tegyen pontot ennek a hosszú históriának a végére. Ennek belpolitikai okai ismertek - a mulasztásos alkotmánysértés, mint kiindulópont. Van azonban ezen túlmutató - ez is elhangzott a bizottság ülésén - vonatkozása is: nemzetközi. Az, amikor a brüsszeli jelentés felhívja a magyar törvényalkotók figyelmét arra, hogy a magyar törvényeknek megfelelõen oldják meg a kisebbség képviseletét. Tekintettel arra, hogy a magyar törvények az alkotmányból és a kisebbségi törvénybõl következõen arról szólnak, hogy itt, az Országgyûlésben foglaljanak helyet, ilyen módon kell a megoldást keresni. Lehetne másképpen - ez a vitában, illetve más vitákban kiderült -, hogy a vonatkozó törvényeket módosítsuk. Ez azonban visszalépés lenne, mi magunk nem látjuk ennek a lehetõségét.
Végül is a legfõbb kétségek akörül fogalmazódtak meg, hogy ez a törvény is, mint sok más javaslat, alkotmánymódosítást kíván. Az alkotmánymódosítás tárgyalása azonban késõbb kezdõdik meg, mint a törvényeké, holott az alkotmánymódosítás elfogadása feltétele annak, hogy a két törvény egyáltalán hatályba lépjen. De éppen attól a szándéktól vezéreltetve, hogy a kisebbségi képviselõk itt helyet foglalhassanak, bizottságunk úgy vélte, hogy támogatja a javaslatot -
méghozzá meglehetõsen nagy arányban, 12:2 arányban, 12 igennel és 2 nemmel -, és javasolja az Országgyûlésnek a két törvényjavaslat elfogadását, hogy ezt a mulasztásos alkotmánysértést végre fölszámolhassuk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)