TABAJDI CSABA (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hónapok óta folyik a vita a nagy nyilvánosság elõtt a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletérõl. Ezt hallja a többségi társadalom, és több kisebbségi vezetõ is jelezte már, hogy ez az elhúzódó vita és ennek a kérdésnek a túlexponálása lehet, hogy bizonyos ellenérzéseket is kivált a többségi társadalomban. Vagyis nem segíti azt, amit mi, valamennyi parlamenti párt, szeretnénk ebben az országban: egy kisebbségbarát környezet megteremtését.
A kisebbségek képviselõi pedig egyre nehezebben és zavarodottabban igazodnak el a nyilatkozatok erdejében, hiszen ugyan még reménykednek, de ez a remény fogyó. Van sok jó szándékú kezdeményezés, vannak jogi köntösbe bújtatott politikai kifogások és nem akarások, és vannak különféle ötletek, jó szándékúak vagy esetleg az ügy megoldását elodázni szándékozóak.
Tisztelt Ház! A december 10-ei vitában kifejtettük mindazokat az alkotmányossági érveket, amelyek e kérdés megoldását elengedhetetlenné és elodázhatatlanná teszik. Azt hiszem, jó lenne, ha a mai vita nem a kölcsönös egymásra mutogatásról szólna, hanem a magyar politikai elit kölcsönös felelõsségérzetét jelenítené meg. Mert nemcsak a kormány, hanem az Országgyûlés is 1992, de 1990 óta mulasztásos alkotmánysértéses állapotban leledzik. És ha ezt nem oldjuk meg most, 1998-ban, félõ, hogy a magyar Országgyûlés bekerül a Guinness-rekordok könyvébe. 1993-ban - és errõl szóltam, méltattam az elõzõ kormány érdemét, sajnálva, hogy nem volt meg a szükséges szavazati szám annak idején - az egy jó javaslat volt, és a mostani javaslat is ezt a logikát követi, vagyis a választójogi rendszerbe beépítve kívánja megoldani a kisebbségek parlamenti képviseletét, nem kérdõjelezve meg a pártelvû szervezõdést, hanem mintegy kiegészítve azt, ahogyan annak idején Bihari képviselõtársam szólt.
Belpolitikai szempontból egyértelmû, hogy alanyi jogon jár a nemzeti és etnikai kisebbségeknek a parlamenti képviselet. A múltkor szóltam a szocialista képviselõcsoport nevében, hogy milyen fontos szimbolikus jelentõsége is van egy kisebbség számára, és azt is részletesen elemeztem, hogy az 1993-as javaslat bukásának egyik oka az volt, hogy ott nem volt maximálva 13 fõben a kisebbségek parlamenti képviselete, és ez a politikai elitben bizonyos jogos vagy jogtalan félelmeket keltett. Ezért is van az, hogy a kormány mind a korábbi, mind a jelenlegi változatban 13 fõben maximálja a kisebbségek parlamenti képviseletét. És ami az elmúlt hetek vitáiban gyakran megfogalmazódott, és mi, szocialisták, nem tudjuk ezt elfogadni: mi van akkor, ha ez a 13 képviselõ a mérleg nyelvét képezi.
(9.40)
Nagy valószínûséggel nem kerül erre sor, de ha sor is kerülne rá: mitõl államalkotó kisebbségek a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek, ha ezt a jogot tõlük megvonjuk? Miért mérünk kettõs mércével? Ha az RMDSZ lehet a mérleg nyelve Romániában... (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Mert politikai párt!) Igen, politikai párt, csak nagy különbség van, mert a magyarországi kisebbségek szétszórtságukból, létszámukból eredõen nem tudnak politikai pártot alakítani - eddig nem tudtak. De az elmúlt hetek eseményei során akaratuk ellenére kénytelenek lesznek pártosodni a magyarországi kisebbségek, és egyáltalán nem biztos, hogy a magyarországi kisebbségek életében erre lenne szükség, sõt, ki merem mondani - õk maguk is így fogalmaznak -, ez egy kényszerû lépés, amelyet szerettek volna elkerülni.
Szólnom kell újra a külpolitikai tényezõkrõl és Magyarország felelõsségérõl. Szólnom kell arról, hogy ez az elem minden sokoldalú nemzetközi fórumon igényként fogalmazódik meg; az EBESZ kisebbségi fõbiztosa, Van Der Stoel úr részérõl éppúgy, mint az Európa Tanácsban, az Európai Unió jelentésében.
Figyelmet érdemel, hogy az elmúlt idõszakban a határon túli magyarság felelõs vezetõi - a felvidéki magyar pártok éppúgy, mint Tokaji miniszter úr - egyre nagyobb aggodalmuknak adtak hangot, mert rendkívüli mértékben megnehezíti helyzetüket, ha újra elodázza a Magyar Országgyûlés a kisebbségek parlamenti képviseletét.
Az idõzavarról: sok és fölös vita folyt errõl. Nyilvánvaló, hogy a kormány tartani kívánta magát ahhoz az alapelvhez, amely alapelv szerintem követendõ és helyes, hogy a választójogi törvényrõl és az eljárási törvényrõl csak olyan javaslatot szeretett volna beterjeszteni, amely élvezi a hat, illetve a hét parlamenti párt egyetértését. Ez a múlt év júniusában azért nem került be a választójogi csomagba, mert nem sikerült a hat-, illetve hétpárti egyeztetés. Nem kívánom azon pártokat megnevezni, amelyek el sem jöttek a hat-, illetve hétpárti egyeztetésre. Azért nem, mert én azt szeretném, hogy ma ne a felelõsségrõl beszéljünk elsõsorban, hanem próbáljuk megteremteni, újrateremteni azt a legalább négypárti egyetértést, amely decemberben megvolt az MSZP, az SZDSZ, a Fidesz és az MDNP között.
A kormány a következõ indokokkal hozta ide a mostani változatot. A legfõbb indok: az alkotmányossági aggályok. A december 10-ei vitában számos képviselõtársunk - elsõsorban ellenzéki oldalról, de kormányoldalról is - bizonyos alkotmányossági aggályokat fogalmazott meg. Ezek döntõen arra vonatkoztak, hogyan kapják meg a szavazólapot az állampolgárok. És ezért is javasolja a kormány a mostani változatában azt, hogy kapja meg mindenki a szavazólapot, tehát ne lehessen az az aggály, hogy akár burkolt regisztráció történik - amely aggályt személy szerint soha nem tartottam komolynak -, illetõleg ne sérüljön az alkotmányos egyenlõség elve, ami a választójogban nagyon fontos alapelv.
A másik indok pedig az, hogy a májusi választásokat semmi ne veszélyeztesse alkotmányossági szempontból. Tehát a kormány azért javasolja erre az egy alkalomra - és kizárólag erre az egy alkalomra, õszre - a kisebbségi parlamenti képviselõk megválasztását, hogy legyen idõ egy alkotmánybírósági normakontrollra, nehogy egy esetleges alkotmánybírósági beadvány a májusi általános választásokat megkérdõjelezze. Azt hiszem, ebben a jelen levõ hét parlamenti párt mindegyike érdekelt, és ez volt az egyik fõ motívum a mostani új javaslat megfogalmazásánál.
A mostani új javaslatban figyelembe vettük az MSZP, az SZDSZ, a Fidesz, az MDNP közötti egyeztetésnek azt a két nagyon fontos elemét is, amelyeket elfogadhatónak tartott a Szocialista Párt. Itt egyrészt a 7500-as küszöb szerepel, ez méltányos is, hiszen ha mindenki megkapja a szavazólapot, akkor ez a küszöbemelés méltányos a kisebbségekkel kapcsolatosan.
Szeretném képviselõtársaim számára az 1994. és '95. évi Tnkormányzati választások néhány adatát elmondani. Ugyanis ekörül nagyon sok félreértés van, mert a kislistás szavazatokat szokták fölsorolni, holott nem azt kell fölsorolni, hanem a választási szakértõk szerint azt körülbelül néggyel kell osztani. És ha néggyel osztjuk, akkor ezek a szavazatszámok '94-95-ben a következõképpen néztek ki: cigány 250 ezer, német 180 ezer, szlovák 38 ezer, horvát 32 ezer, örmény 11 ezer - majdnem 12 ezer -, szerb majdnem 10 ezer, román 8 ezer, lengyel 3 ezer, görög 3 ezer, bolgár 2 ezer, szlovén 1500 és ruszin közel 500.
Ezt azért kellett elmondani képviselõtársaim, mert itt folyik egy számháború is - nem a parlamenti pártok között -, mert a kisebbségi szervezetek nagyon sokszor az össz-szavazatukat mondják el. Én nagyon fontosnak tartottam az önök tájékoztatását és a küszöbérték meghatározásánál ezeknek az adatoknak az ismertetését is a tisztelt Házzal, mert ez egy nagyon fontos orientációs pont lehet az önök számára.
Tisztelt Ház! A jelenlegi változattal kapcsolatosan is merültek föl bizonyos jogi aggályok; a múltkor is elmondtam, most is elmondom. Senki nem találta 1993 óta - keresték nagyon sokan ebbõl a Házból is, az elõzõ és a mostani kormányból is - a megoldást. Egykamarás parlament esetében valamennyi javaslatnál, valamennyi változatnál fölmerülnek bizonyos jogi aggályok. Azt kell mérlegelni önöknek, tisztelt Ház, hogy elodázzuk-e a döntést és a megoldást, melyik a nagyobbik rossz, vagy meghozza a parlament a döntését, majd azt a Alkotmánybíróság megnézi, eldönti alkotmányossági szempontból. És ha kell, bizonyos korrekcióra még az új parlamentnek is van lehetõsége, és ezt követõen ez év õszén elõször megválaszthatják a kisebbségek a maguk parlamenti képviselõit.
Szeretném jelezni, hogy az Magyar Szocialista Párt kész a kérdés megoldására, és nyitott minden más alkotmányos javaslat iránt, ami elõreviszi az ügyet. De további idõhúzásra, a kérdés elodázására már nincs lehetõség, és részünkrõl nincs is szándék.
Azt kérjük ellenzéki képviselõtársainktól és azoktól, akik hezitálnak ebben a kérdésben, hogy mérlegeljék: olyan nemzeti kérdésrõl van szó, amelyben ha a parlamenti pártok - mint pártok - nem is tudnak felsorakozni az elõterjesztés minden eleme mellett, megengedõ pozitív tartózkodásukkal, és a képviselõik egyéni döntéseire bízva a szavazást, elõsegíthetik e fontos kérdés megoldását. Ehhez kérem az önök támogatását, még egyszer apellálva az önök nemzeti felelõsségérzetére.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)