ÁRGYELÁN GYÖRGY (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselõtársaim! Elöljáróban engedjék meg, hogy elmondjam, miért is nem kértem ma a tolmács segítségét. Eredetileg úgy gondoltam, 1997. december 9-én, hogy az akkor általános vitára alkalmasnak talált törvénytervezetbõl február 17-e magasságában törvény fog születni. Ezt szerettem volna anyanyelvemen üdvözölni, jelképesen a hazai nemzetiségek nevében a magyar parlamentnek megköszönni, hogy túl tudott lépni ezen a látszólag egyszerû kérdésen. Ma már tudom, hogy ez nem így van, és nem ilyen egyszerû, hiszen január 8-a óta sok olyan információt kaptunk a médián keresztül, amely megingatta a hitemet abban, hogy a magyar parlamentben megvan az a konszenzus, amely ezt megoldhatja.
Tisztelt Ház! Mi történik akkor, ha nem születik meg a törvénymódosítás, és sem májusban, sem októberben nem kerülhet sor a kisebbségi képviselõk megválasztására?
1. Nem történik semmi, hiszen 1994-ben sem történt semmi; a parlamenti pártok soraiban ültek nemzetiségi születésû képviselõk, és sajátosan ugyan, de képviselték kisebbségük érdekeit.
2. A kisebbségi szervezetek kényszerpályára kerülve választási szövetségbe tömörülnek, és kísérletet tesznek arra, hogy megoldják ezt a látszólag egyszerû kérdést.
Az elsõ válaszban benne van az, hogy a külföld - Szlovákia, Románia és nem sorolom tovább - továbbra is felveti a nemzetiségi képviselet kérdését, és a magyar diplomácia továbbra is kínosan igyekszik bebizonyítani, hogy ha nem is most, de a következõ választásokra megoldódik ez a kérdéskör.
A második válasz ennél bonyolultabb és összetettebb:
1. Ma már irritálja a magyar közvéleményt - teljesen jogosan -, hogy a kisebbségi képviselet ilyen frekventált helyet kap és foglal el a hazai politikában. A kisebbségek pedig komolyan aggódnak azért, hogy ez ne forduljon ellenük.
2. Ha a kisebbségek választási szövetségbe tömörülnek, bár hitem szerint ez ma még csak a nyomásgyakorlás eszköze lehet, mégis úgy ítélem meg, hogy a magyar politikai struktúrában nehezen elképzelhetõ egy vagy több kisebbségi vagy etnikai párt szerepvállalása a gyõzelem esélyével. Mégis felvet ez a pártosodás néhány olyan aggályt, amin el kellene gondolkodni. Kevés szavazatot kapnak a nemzetiségi szövetségbe tömörültek, és megannyi megválaszolatlan vagy nehezen megválaszolható kérdés merül fel. Ténylegesen mennyi a létszáma a Magyarországon élõ kisebbségeknek? Ha kevés, akkor van-e? Ha nincs, hol van? Bármi legyen is a válasz, felmerül egy újabb kérdés: kinek jó ez? Ha sok szavazatot kap a szövetség, újabb kérdések merülnek fel. Kik vannak többen? Vita lesz a kisebbségek között. Felmerül a támogatási arány helyességének kérdése.
3. Ha a kisebbségek pártként jelennek meg a politika színterén, vajon a pártok retorikájában a nemzetiségi kisebbségek milyen helyet fognak elfoglalni? Persze az erre a kérdésre adandó válasz komoly felvetése a kisebbségek esetében is fokozott felelõsséget feltételez, hiszen hazánkban a kisebbségek együttélése a többségi nemzettel jelen pillanatban jó, illetve példaértékû. Kár lenne ezt elrontani azzal, hogy egy olyan kényszerpályára tereljük a kisebbségi képviselet ügyét, amely az elõbb felvetett kérdésekre lehet, hogy jogilag jó megoldás, hiszen nem kell törvénymódosítás, alkotmánymódosítás, de a gyakorlatban lehet, hogy több kárt okoz, mint amennyi hasznot hoz mindannyiunk javára.
(10.40)
Tisztelt Képviselõtársaim! Nem szólok azokról az érvekrõl, amelyek a parlamenti arányokról, és az abban rejlõ veszélyekrõl értekeznek, mert úgy gondolom, hogy a parlamenten belül ezek a kérdések technikai kérdések, és jól kezelhetõk.
Mi a teendõ? - Azért sietek ennyire, mert félek, hogy nem férek bele az öt percbe. - Az igazság az, hogy a magyar parlament olyan kényszerpályára érkezett ebben a kérdésben, ahol nem látszik a fától az erdõ, és igazából nincs remény arra, hogy megoldódjon ez a többéves alkotmányos mulasztás ebben a ciklusban, hiszen rövid az idõ. Bár - és tudom, hogy ez álom az álomban - mégis elmondom, ha teljes konszenzus lenne ennek a kérdésnek a megoldásában, akkor ma be kellene fejezni az általános vitát, nem kellene benyújtani módosító indítványt, és a jövõ héten meg lehetne szavazni a törvénymódosítást. Van egy egyszerûbb megoldás is: szavazással ki kell venni az alkotmányból ezt a jogosultságot, és nincs alkotmányos mulasztás.
Komolyra fordítva a szót: mit tehet a magyar parlament? Mindenképpen el kellene fogadni a kisebbségek parlamenti képviseletérõl szóló törvényt. Ezután kellene dönteni arról, hogy mikor lépjen hatályba. Ha ez a hatálybalépés '98 májusa, októbere vagy 2002 májusa, akkor ennek megfelelõen kellene (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) átmeneti megoldásban gondolkodni. (Az elnökhöz fordulva:) Húsz másodpercet kérek, elnök asszony. 2002 esetében esetleg egyszeri alkalommal delegálásban lehetne gondolkodni, de természetesen az így bekerülõ képviselõk is csak egyenrangú képviselõk lehetnének.
Tisztelt Képviselõtársaim! Kérem önöket a hazai kisebbségek nevében: öntsenek tiszta vizet a pohárba, kerüljön ez a kérdéskör a jól megoldott problémák polcára, és ne korbácsoljon felesleges indulatokat, hiszen nem olyan frekventált kérdés ez, mint amekkora a hûhó körülötte!
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)