DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Õszintén megmondom, belsõ szomorúsággal, rezignáltsággal készültem a mai vezérszónoklatra, és ez a hangulatom fokozódott néhány felszólalás kapcsán.
Rezignáltságomnak, szomorúságomnak az volt az oka, hogy a tavalyi év decemberében, amikor a Magyar Demokrata Fórum képviselõjeként mondtam a vezérszónoklatot az ehhez hasonló tárgyú törvényjavaslat vitája kapcsán, óva intettem fõleg kormánypárti képviselõtársaimat, a minisztereket és a miniszterelnök urat is, hogy a kisebbségi képviseletet ne tegye a napi politikai kampány középpontjába. A '98-as választási kampány ne arról szóljon, hogy melyik párt akarja biztosítani a képviseletet, és melyik párt nem akarja. Óva intettem képviselõtársaimat, és nagyon szomorú vagyok, hogy beigazolódott minden rossz sejtésem.
(Az elnöki széket dr. Kávássy Sándor, az Országgyûlés alelnöke
foglalja el.)
December óta, ahogy Árgyelán képviselõtársam mondta, a sajtó valóban másról sem szól, csak arról, hogy a miniszterelnök úr éppen hol, mit mond a kisebbségi képviselettel kapcsolatban, a külügyminiszter úr hogyan és miként nyilatkozik, és melyik párt a bûnös, hogy a képviseletrõl még nem született jogszabály. Ehhez képest a Magyar Szocialista Pártnak a szónokai a mai nap elhallgatták azt a tényt, hogy volt egy benyújtott kormányjavaslat, amihez elkészítettünk módosító javaslatokat, csak nem lehetett benyújtani, mert a miniszterelnök úr hirtelenjében visszavonta azt, úgynevezett alkotmánysértõ jellege miatt.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a korábbi és a most benyújtott törvényjavaslat között két különbség van. Az egyik a küszöbszám emelése 5000-rõl 7500-ra, a másik pedig, hogy mindegyik állampolgár megkapná a szavazólapot. Ezt a két pontatlanságot módosító javaslattal is ki lehetett volna egészíteni, nem kellett volna visszavonni a javaslatot, és egy olyat beterjeszteni, amely alkotmánymódosítást igényel. Az alkotmánymódosításhoz pedig köztudottan kétharmados többség kell, hiszen a kormány októberre javasolja, az önkormányzati választásokkal egyidõben a képviseletnek a megválasztását.
Ehhez képest, amikor Tabajdi államtitkár úr az ellenzéket kéri arra, hogy végre vegyen erõt magán, és próbálja segíteni ennek a törvénynek a meghozatalát, azt hiszem, nyelvbotlást követett el, mert valójában a miniszterelnök urat kellene erre fölszólítani, és azokat a kormánypárti képviselõket, akik kifelé azt mondják, hogy támogatják a kisebbségi képviseletet, a frakciójukon belül pedig minden eszközt megragadnak arra, hogy ne lehessen kisebbségi képviselet Magyarországon. Ezért szól, képviselõtársaim, a kisebbségi képviseletrõl szóló törvény a '98-as kampányról, hogyan és miként gondolják a Magyar Szocialista Pártnak a politikusai a kisebbségi képviselet ürügyén a szavazóbázisukat növelni.
Ebben a vitában a Magyar Demokrata Fórumnak nagyon nyugodt volt a hangja. Halk volt a hangja, hisz egy kétharmados parlamentet nem lehet túlkiabálni, mint ezt sokszor bizonyítja az interpellációs idõszak is, amikor nem lehet hallani az interpellációt, mert a kormánypárti képviselõk zsibonganak. Ez a hang nyugodt volt, tiszta volt és következetes.
Tisztelt Országgyûlés! A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint májusban ezt a kérdést rendezni kell. Az a fajta megoldás, hogy októberre próbálja a kormányfõ eltolni a döntést, nevetséges. Nevetséges, de körülbelül azért jelzi azt a tárgyi tudást, ami Horn Gyulát alkotmányjogi szempontból megilleti, hogy a miniszterelnök úr még alkotmányossági kontrollról szól külön ötven képviselõ esetében, bizottság esetében akkor, amikor az Alkotmánybíróság már megsemmisítette ezt a részt, illetõleg jóváhagyta azt a törvénymódosítást, és meg is szavaztuk, hogy nincs már ilyen kontroll, sem ötven képviselõnek, sem országgyûlési bizottságnak. Jó lenne, ha azért a miniszterelnök úr nyomon követné a Magyar Országgyûlésnek az alkotmányossági fejlõdését.
Egyetlenegy szó még a külpolitikai vonatkozásokról: Kovács László külügyminiszter úr valóban hamut szórt a fejére, és ezáltal a magyar nemzet számára igen helytelen külpolitikai megítélést adott. Magyarországnak nem kell szégyenkezni a kisebbségi politikája miatt. Magyarországon vannak helyi kisebbségi önkormányzatok, vannak olyan települések, ahol csak kisebbségi képviselõbõl áll az önkormányzat, és vannak országos önkormányzatok. Van kisebbségi ombudsmanunk, és van egy országos hivatal, amely csak a kisebbségek ügyeit intézi. Majd ha a Nyugat-Európai Unió országai vagy a határokon túl levõ országok föl tudnak mutatni ilyen mûködõ kisebbségi intézményrendszert, akkor Kovács László külügyminiszter úr szégyenkezhetne.
De mindaddig, ameddig erre nem kerül sor, addig Magyarországnak külpolitikailag egyetlenegy dolgot kell hangsúlyozni, ami tény és való: a kisebbségijog-védelem Magyarországon intézményesen biztosítva van. És meg lehet kérdezni a nyugat-európai országokat, hogy hol van Bretagne-ban breton kisebbségi önkormányzat. Angol képviselõkkel beszélgettem a múlt héten, õk azt mondják, csodálkoznának, ha az angol alsóházban skótok nemzetiségi jogon lennének képviselõk, vagy akár Bszak-írek és a többiek. Számukra idegen ez a fogalom. Nyugat-Európa nem azt kéri tõlünk számon, hogy országgyûlési képviselõk legyenek a kisebbségekbõl alanyi jogon, hanem van egy magyar törvény, amely arról szól, hogy biztosítani kell a kisebbségeknek az országgyûlési képviseletet.
A vita, igen tisztelt képviselõtársaim, az alkotmányjogászok között évek óta arról szól, hogy hogyan kell ezt az egyetlenegy paragrafust értelmezni, hogy kell azt értelmezni, hogy biztosítani kell az országgyûlési képviseletet. E téren a korábbi vitában kifejtettem, és most megerõsítem: lehetséges olyan értelmezés, hogy minden törvényesen elismert kisebbségnek Magyarországon alanyi jogon jár az országgyûlési képviselet. Ez az egyik megoldási lehetõség. Ha a többség erre az álláspontra jut, a Magyar Demokrata Fórum ezt tudja támogatni.
Ha alanyi jogon illeti meg a 13 kisebbséget az országgyûlési képviselet, abban az esetben viszont teljesen fölösleges választási eljárással összekapcsolni ezt. Ha alanyi jog, akkor ez illessen meg minden egyes kisebbséget, és minden egyes kisebbség egyetlenegy képviselõt küldjön a Magyar Országgyûlésbe. Ebben az esetben viszont át kell gondolni, hogy ennek a személynek milyen képviseleti jogosítványai lehetnek.
(10.50)
Miután egy kisebbséget képvisel, véleményünk szerint nem szentségtörés ebben az esetben kimondani, hogy az illetõ visszahívható legyen. Elképzelhetõ ugyanis, hogy az az önkormányzat, amely a lista élére tette ezt a személyt, illetõleg az a kisebbség, amely rendelkezett arról, hogy érdekeit az illetõ képviselje, a négyéves ciklus alatt rádöbben arra, hogy az illetõ nem képviseli az õ érdekeit, nem megfelelõen politizál az Országgyûlésben. Ha a kisebbségeket alanyi jogon megilleti a képviselet, akkor az Országgyûlésnek rendelkeznie kellene arról, hogy ez valóban egyfajta utasításadásos képviselet legyen, nem olyan, mint a politikai pártok által a választásokon nyert, négy évre szóló felhatalmazás a képviseletre. Lehet, hogy ez szentségtörésnek tûnik, lehet, hogy furán hangzik, de képzeljük el, hogy bejut valaki kisebbségi képviselõként a Magyar Országgyûlésbe, a következõ nap pedig bejelenti, hogy õ valamelyik frakció tagjaként kíván mûködni, és nem tekinti magát kisebbségi képviselõnek. Az a kisebbség, amely úgy gondolta, hogy négy évre lesz egy személy, aki képviseli az érdekeit, képviselõ nélkül marad.
Ez egy delegálási elv lenne. Nem tagadom, hogy a jelenlegi alkotmányos keretek között ez biztosan furán hangzik. De önmagában fura az is, ha egy egykamarás parlamentben korporatív testületi érdeket kívánunk megjeleníteni. A Magyar Demokrata Fórum hosszú távon kétkamarás parlamentet képvisel, és a második kamarába szakszervezeteknek is kellene képviselõket küldeniük, nem pedig pártok soraiba beülni és elárulni a munkavállalók érdekeit, mint ahogy ezt az elmúlt négy év politikája bizonyította. De miután nincs második kamara, egykamarás parlamentben kell megoldani ezt a jogi lehetetlenséget. Ezért egyetértünk azzal a korábbi álláspontunkkal - és ez körülbelül 500 millió forintos megtakarítást jelentene az országnak -, hogy elsõsorban a 13 kisebbség delegáljon egy személyt. Ennek a személynek korlátozott jogosítványai lehetnének, éppen azért, hogy ne ülhessen át frakciókba, ne léphessen ki azokból a jogi kötöttségekbõl, amelyek miatt õ kisebbségi képviselõ a Magyar Országgyûlésben.
Nyilvánvaló, hogy ehhez a pártok közötti konszenzusra lenne szükség. Úgy tûnik, hogy erre kevés remény van. Ezért a második javaslatunk az, igen tisztelt Országgyûlés, hogy ha választani akarjuk a kisebbségi képviselõket, akkor valóban a hatályos alkotmányjogi, választójogi rendszer keretei között gondolkodjunk. E tekintetben elképzelhetetlen számunkra, hogy három szavazólapot kapjanak meg a választópolgárok. Ez nem az identitástudatot, nem a kisebbségi kötõdést erõsíti, ez nem kisebbségi képviselethez juttatná az adott személyeket a Magyar Országgyûlésben, hanem éppen ezzel ellenkezõleg, olyan személyek lennének képviselõk, akikre nem egy adott kisebbséghez tartozók szavaztak.
A két szavazólapos rendszer mellett elég hosszan érveltem a korábbi felszólalásom kapcsán. Itt csak hangsúlyozni szeretném: ez a fajta megoldás azt az arányossági elvet is kielégíti, hogy párhuzamosan a kétszavazatos rendszer mellett a kisebbségi listák esetében el kell törölni azt a küszöbszámot, nevezetesen a pártlisták esetében meghatározott 5 százalékot, amely megnehezíti az úgynevezett kis pártok parlamentbe jutását. Amennyiben ezt eltöröltük, akkor eleget tettünk a pozitív diszkrimináció egyik elõfeltételének, könnyítettük a kisebbségek számára a parlamentbe jutást, de egyben figyelembe vettük azt is, hogy minimális legitimáció szükségeltetik ahhoz, hogy valaki országgyûlési képviselõ legyen.
A korábbi vitában én elég rossz szájízzel hallgattam azokat az érveket, hogy az ötezres küszöbszám azért lett ötezer, mert a '94-es parlamentben ez volt a legkisebb szavazatszám, amivel egy egyéni választókerületbõl be lehetett kerülni; egyébként nem ötezer volt, hanem annál valamivel több. Csak egy egyéni választókerületben, ugye, 60-70 ezer fõ lakik; a kisebbségi szavazás esetében pedig körülbelül 7 millió 800 ezer ember alkot egy választókerületet. Ha a kettõt egymáshoz arányosítom, akkor, azt hiszem, igen gyengékké válnak azok az érvek, hogy miért kellett 5 százalékban meghatározni a minimumot. Javaslatunk a két szavazólap mellett nem vitásan választás elé fogja állítani a magyar állampolgárokat: vagy pártokra szavaznak, vagy kisebbségi listára. De ez nem alkotmányellenes választási lehetõség, képviselõtársaim! Ez a választás feltételezi, hogy annak a kisebbségi állampolgárnak van kisebbségi öntudata, és nem pártérdekekkel akar részt venni az Országgyûlés munkájában, nem egy pártra kíván szavazni, hanem a saját kisebbségére. Ez tiszta, világos és - hozzá kell tennem -
olcsó rendszer, hisz nem kell külön szavazólapokat kiosztani, és nem kell októberben választást tartani, hanem májusban ez a kérdés egyszer s mindenkorra megoldható lesz.
Egyetlenegy gondolat még a végén, képviselõtársaim, a választási kampány és a kisebbségi képviselet összefüggéseirõl. Én minden évben részt veszek egy kisebbségi önkormányzatnak az évadnyitó gálaestjén. Ebben az évben elõször találkoztam ott Horn Gyula miniszterelnök úrral. Éppen a választások elõtti évben, azt hiszem, miniszterelnök úr úgy érezte, hogy ott kell lennie. A kisebbségi önkormányzat elnöke felsorolta a jelen levõ kormánypárti képviselõket, akik az adott kisebbséghez tartoznak, egyedül engem - aki ellenzéki képviselõként vallom részben kisebbségnek magamat - nem említett. Ez, és miniszterelnök úr frenetikus hatású beszéde, hogy õ majd biztosítja a kisebbségek képviseletét, ismételten meggyõzött arról, hogy jó lenne, ha a Magyar Országgyûlés felelõsségének teljes tudatában májusban lehetõséget adna egy kétszavazatos rendszerben, könnyített listás feltételekkel arra, hogy a kisebbségek megmérettethessék magukat, és ilyen módon legyenek jelen a Magyar Országgyûlésben. Ezt kívánja a Magyar Demokrata Fórum, és ezt kívánom én is.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék és az SZDSZ padsoraiból.)