DR. FARKAS GABRIELLA (MDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Úgy döntöttem a múltkoriban, a mai felszólalásom annyi lesz, hogy elmondtam már én a magamét akkor, amikor eredetileg tárgyaltuk ezt a törvényjavaslatot, illetve ennek az elõdjét, és most már fõjön a saját levében a kormányoldal, hogy elõállt egy olyan helyzet, amelyet maga állított elõ.
Így gondoltam, viszont azt hiszem, hogy a Néppárt sem azok közé a parlamenti pártok közé tartozik, amelynek itt és most, ma kell felhívnia a felelõsségtudatára a figyelmét. Úgy gondoltam, hogy ebben a túlhisztériásított helyzetben nem szabad ezt tenni, hanem meg kell kísérelni részt venni úgy ebben a munkában, hogy hátha van esély a megoldásra. Ezzel tartozunk mi is az itt is hallgatóként jelen lévõ kisebbségeknek.
Szeretnék utalni én is a németek vigadóbeli ünnepére, ahol a dörgõ tapssal kísért kormányfõi beszédben a miniszterelnök megígérte, hogy vannak, biztosan vannak alkotmányos aggályok, de ezeket õ úgy megoldja, hogy ne féljen senki. Aztán meg is oldotta azzal, hogy visszavonta a kormány az általános vitán már csaknem túljutott javaslatot, azt a javaslatot, amelynek végigvitelétõl igazán nem kellett félni, mert ellenzéki támogatást is kapott az egyeztetések, a késõn elkezdett egyeztetések során. Itt szeretnék tenni egy helyreigazítást: a múlt év júniusában nem volt hatpárti egyeztetés, vagy ügyesen titkolták, mert mi errõl nem tudtunk, de más ellenzéki pártot is megkérdeztem, õk sem.
Nos, a kormány visszavette ezt a törvényjavaslatot, amelyet végig lehetett volna minden gond nélkül csinálni úgy, hogy májusi választás lehessen. Talán egy-két hetet a téli szünetbõl föl kellett volna hozzá áldozni - de nem is tudom, miért fontos, hogy hat hétig tartson a síszünet a parlamenti képviselõk számára. Nos, visszavonta, átdolgozta, feloldotta az alkotmányos aggályokat. Annyira feloldotta, hogy belevitt néhány olyan változást, amelyekre - tisztelettel bejelentem - készen voltunk a módosító indítványokkal. Tehát igazából nem csinált semmit, csak elvette egy kicsit, és késõbb akarja újrakezdeni, mintha az lenne a cél, hogy hátha akkor nem kell megvalósítani; úgy csinálunk, mintha lázas munkában lennénk, de nem kell az egészet végigvinni.
Mélységesen egyetértettem Árgyelán képviselõtársammal, aki azt mondta, hogy öntsenek már végre tiszta vizet a pohárba, és remélem, õ is úgy gondolta, hogy azok öntsék ezt a vizet, akiket a felelõsség amiatt terhel, hogy itt most mi futunk a pénzünk - vagy a nem tudom, mink - után, és megpróbálunk olyan látszatot kelteni, mintha egységes akarat volna valamiben, amiben elsõsorban a kormányoldalon nincs meg akarat.
Engedjék meg, hogy itt körülnézzünk! Ha a kormány olyan mélységesen átérzi a felelõsséget, mint ahogy azt a miniszterelnök azon az ünnepélyen mondta, vagy mint ahogy kérte mindnyájunktól Tabajdi Csaba, akkor nem ilyen "nagy számban" képviseltetné magát a kormány, és akkor esetleg Kovács László külügyminiszter úr nem Washingtonban lobbyzna... (Földesi Zoltán: Miért, hol kellene lennie, ne haragudjon?) Bocsánat, én beszélek, ne haragudjon, képviselõtársam! (Zaj.) Akkor nem Washingtonban lobbyzna például, hanem itt fejtene ki olyan munkát, amelyben a valóságos külpolitikai érdekeket megjelenítené. Ennek a kormánynak és ennek a külügyi munkának a szégyene volt az, hogy azon kívül, hogy nem is igazán akarják ezt a kérdést megoldani, még olyan taktikai hibát is elkövetnek, hogy a szlovák külügyminiszter asszonnyal való találkozó elõtti napon teszik azt, amit tettek a már tárgyalás alatt lévõ törvényjavaslattal, hogy a szép szõke hölgynek módja legyen két másodperc alatt leiskolázni Kovács Lászlót a tárgyalás során, és odamondani neki, hogy: maguk beszélnek, hát maguk mit csináltak? Azt csinálták, hogy nem akarnak valamit! (Gyimóthy Géza: A nõk leveszik a lábáról!)
És még egyet, képviselõtársaim: az új változat semmivel sem tartalmaz kevesebb alkotmányos aggályt. Ha jogászkodni akarunk, mindnyájan tudunk szép számmal sorolni, úgyhogy azzal is el lehet még boldogulni idõhúzás céljából, még néhány körben el lehet errõl is beszélgetni. Tehát nem oldja föl az új változat az alkotmányos aggályokat; sem az egyéb ötletek, amelyek nagyon jó szándékúak, nagyon figyelemre méltóak, csak éppen a parlamentáris demokrácia keretei között nem lehet velük élni.
Tehát valóban föl kell tenni azt a kérdést, amit képviselõtársam jogosan feltett a kisebbségiek nevében, hogy valóságosan akarják-e ezt, és ha igen, akkor valóban tisztában vannak-e azokkal a bel- és külpolitikai problémákkal, amelyeket ezzel a huzakodással okoznak.
Én nem kisebbségi létemre szeretnék a kisebbségek érdekében mondani itt valamit figyelmeztetõül mindnyájunk számára.
(11.10)
Nevezetesen azt, hogy leginkább a kisebbségek elleni hangulatkeltésre alkalmas ez a huzavona, ami itt történik, és ez a legsúlyosabb, ami történhet egy ilyen látszatmunka közepette.
A külpolitikai hatásokról nem szeretnék még egyszer beszélni, többen is megtettük már, mindössze egy megjegyzést engedjenek meg. Azt hiszem, hogy ha egy kormány felelõsen politizál, a világ számára jól mutatja meg az ország arcát, akkor nem arról beszél folyton, hogy teli vagyunk mulasztással, de azt aztán majd úgy megoldjuk, és aztán úgy nem csinál semmit, hogy a mulasztás tényleg egyre nagyobbnak tûnjön, hanem ehelyett azt mutatja meg a világnak - amire utaltak már képviselõtársaim is -, hogy melyek azok a törvényhozásbeli, közigazgatásbeli és egyéb eredményeink, amelyekkel mi valóban igyekszünk tenni a kisebbségekért. De ez leginkább velük szemben méltatlan megoldás.
A Magyar Demokrata Néppárt kezdettõl fogva abszolút konstruktív volt, abszolút az eredeti javaslat mellett tette le a voksát, és dolgozott annak módosításain. Most azonban kénytelen vagyok azt mondani a Néppárt nevében: nem látok lehetõséget arra, hogy a következõ ciklusra ebben a törvényhozási munkában eredményre tudjunk jutni, hogy a következõ ciklusban megvalósuljon a kisebbségek parlamenti képviselete. Egyszerûen lehetetlen azt elképzelni, hogy az alkotmánymódosítás megszülessék - ennek egyébként ellene vagyunk, ezt az egyeztetéskor is mondtuk -, és nem tudom elképzelni azt, hogy az Alkotmánybíróság szûrõjén átmenne az a megoldás, hogy a képviselõk egyik csoportja nem ugyanakkor kerül a parlamentbe, mint a többi.
Végezetül szeretném hangsúlyozni, hogy a politikai elit egy részének a felelõsségtudata valóban fel kell most már hogy ébredjen, de nagyon jó volna, ha végre mindenki megértené, hogy a politikai elit egy része - ebben az esetben a kormányzó koalíció - mondja meg: akarják-e. Ha akarják és tényleg akarják, akkor a Magyar Demokrata Néppárt nevében állíthatom, hogy mint eddig, a májusi választásra készek vagyunk arra - ha meg tudja oldani a parlament -, hogy partnerek legyünk ebben a munkában. De ehhez a politikai és közjogi sunyisághoz, ami itt történik (Dr. Csapody Miklós: Errõl van szó!), nem lehet egyetlenegy párt sem partner!
Ezek után sem leszünk akadálya a törvényhozásnak, mint mondtam, de azt kérjük, ne keltsenek hisztériát felelõsségteljes munka helyett, és a saját maguk által ígéretekkel elhalmozott kisebbségek számára végre valódi tevékenységgel mutassák meg partnerségüket. Ebben az esetben valóban jó, valóban egyedülálló eredmény születhet - de csak ebben az esetben! És kérem, hogy a politikai felelõsségét érezze az, akit ez illet.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)