T. ASZTALOS ILDIKÓ ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont elõadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A magyar energiapolitikát az Országgyûlés 1993 márciusában hatpárti konszenzus alapján egyhangúlag elfogadta.
Az Országgyûlés megalkotta az energetika egyes részterületeit szabályozó új törvényeket. Ezek közül is szeretném kiemelni az energiagazdaság területén mûködõ, természetes monopolhelyzetben levõ közszolgáltató rendszerek szabályozását. Ilyenek a villamosenergia- termelésrõl és -szolgáltatásról, valamint a gázszolgáltatásról szóló törvények. A helyi közszolgáltatás jellegû és részben természetes monopolhelyzetben levõ távhõszolgáltatás jogviszonyait ez idáig törvény nem szabályozta.
Tisztelt Országgyûlés! A távhõellátás közel 650 ezer lakást, családot érint. Hasonló problémákkal találkozhatunk Miskolcon vagy Pécsett a távfûtött lakásokban. Ezek a lakások a lakásállomány 17 százalékát jelentik. A bekapcsolt lakásokból több mint 500 ezer panel építésû, így a távhõellátás elsõsorban a nagyobb településekre, fõleg a nagyvárosokra jellemzõ. Itt a távfûtött lakások aránya meghaladja a 30 százalékot.
A számszerû adatok jelzik, hogy a törvényjavaslat több mint 2 millió állampolgárt közvetlenül érint. Ugyanakkor a távhõszolgáltatást igénybe vevõ lakásokban azonos komfortfokozatú más hõellátási mód nem vagy csak jelentõs költséggel járó mûszaki átalakítással valósítható meg. Ezért az e szolgáltatást igénybe vevõ fogyasztók a szolgáltatóval olyan kényszerkapcsolatban vannak, ahol a szolgáltató jelentõs erõfölényben van.
A távhõszolgáltató rendszerek helyi jellegûek, nincsenek és fizikailag nem is lehetnek országosan egységes rendszerbe kapcsolva. Jelentõs eltérések vannak a felhasznált tüzelõanyag fajtáiban és a hõforrásokban. Nagyon különbözõek a szolgáltatás mûszaki feltételei, településenként eltérõek a szolgáltatás díjai is. A távfûtési rendszerek megvalósításakor jellemzõek voltak a legegyszerûbb és legkevésbé szabályozható, energiapazarló mûszaki megoldások.
A távhõszolgáltatás díjai 1991-ig nem fedezték a szolgáltatás tényleges költségeit. Jelentõs volt az állami támogatás mértéke. A távhõtermelõk, a távhõszolgáltatók és a lakások számottevõ részénél az állam, illetve a tanácsok voltak a tulajdonosok.
Tisztelt Országgyûlés! 1991-tõl kezdõdõen a távhõ piaci szereplõinek kapcsolata rendszerében lényeges változás történt. Megszûnt a távhõszolgáltatás korábbi díjainak mintegy kétharmadát kitevõ évi több milliárd forintos állami támogatás. A háztartási költségek egyre nagyobb hányada a lakásfenntartással kapcsolatos. Így érthetõ a költségek növekedésével, a díjmegállapítással kapcsolatos társadalmi érzékenység. Ez a díjfizetési fegyelem romlásához és a távhõszolgáltató társaságok kintlevõségeinek emelkedéséhez vezetett.
Mint a gazdaság egész területén, a távhõszolgáltatásban is megváltoztak a tulajdoni viszonyok. A távhõt jelentõs részben termelõ közcélú erõmûvi társaságok privatizációja gyakorlatilag befejezõdött. A távhõszolgáltató vállalatok önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok lettek. A korábban állami, illetve tanácsi bérlakások zöme magántulajdonba került, nagyrészt társasházakká alakult át. A tulajdoni változások következtében a mûszakilag egységes távhõrendszerek vagyontárgyai több tulajdonos között oszlottak meg.
A távhõszolgáltatás indokolt költségeinek, díjainak átláthatóságát és ellenõrzését is kritika illetheti. A fogyasztóvédelem is rendezetlen, nem alakult ki annak intézményrendszere. A távhõszolgáltatást igénybe vevõ fogyasztóknak egyrészt nem volt módjuk jogaik érvényesítésére, másrészt mindezek mellett a távhõellátó rendszerek felújítási, korszerûsítési dolgai is elmaradtak a kívánatostól. E megváltozott körülmények vezettek oda, hogy a távfûtés a korábbi olcsó szolgáltatásból mára az egyik legdrágább fûtési mód lett.
Tisztelt Országgyûlés! A távhõellátó rendszerek korszerûsítésének egyik akadálya a jelenlegi szabályozatlanság és az áttekinthetetlenség. A jogviszonyok és feltételek nincsenek egységes rendszerbe foglalva. Több törvény, kormány- és önkormányzati rendelet együttes alkalmazása révén van lehetõség jogértelmezésre, illetve jogalkalmazásra.
(11.20)
Ez az érintett jogalanyoknak sok esetben nem ad egyértelmû eligazítást. A bonyolult és sokrétû kapcsolati rendszer szükségessé teszi az egységes és áttekinthetõ jogi szabályozást.
Megfelelõ szintû jogszabályban kell meghatározni a fogyasztók, a távhõtermelõk és távhõszolgáltatók, valamint az érintett települési önkormányzatok jogait és kötelezettségeit. Ilyen átfogó, magánszemélyekre, gazdálkodó szervezetekre és önkormányzatokra egyaránt kiterjedõ jogszabály csak törvény lehet. A kormány törvényjavaslata az elõzõekben vázolt hiányosságok felszámolását célozza.
Tisztelt Országgyûlés! A törvényjavaslat megalkotása során több alapvetõ követelmény együttesen érvényesült. Így többek között - mivel a távhõszolgáltatás helyi közüzemi szolgáltatás - a polgári törvénykönyvben rögzített szabályokat is figyelembe kellett venni. Emellett a törvényjavaslatnak összhangban kell állnia a hatályos, a vezetékes energiaszolgáltatás más területeit szabályozó törvényekkel. Ugyanakkor tekintettel kellett lenni a távhõellátó rendszerek sokszínûségére, valamint arra, hogy az említett törvények hatályba lépése óta is fejlõdött a jogalkotás.
A törvényjavaslat szerint a távhõtermelés és távhõszolgáltatás engedélyköteles, a koncessziós törvény fogalma szerint úgynevezett liberalizált tevékenység.
A javaslat nagy súlyt helyez a fogyasztói érdekvédelemre. Kellõ részletességgel tartalmazza a fogyasztók jogait és az érdekérvényesítés lehetõségeit, intézményesíti azokat.
A törvényjavaslat részletesen foglalkozik a távhõszolgáltatás mérés szerinti elszámolásával. A jogos elvárás az, hogy a fogyasztást minden esetben mérjék, és a díjfizetés alapja a tényleges fogyasztás legyen. Ez ma még csak ott valósul meg, ahol a szolgáltató és a fogyasztók ebben meg tudtak állapodni.
A mérés a fogyasztói rendszerek sajátosságai miatt nagyrészt a hõközpontokban történik. A jelenlegi fûtési rendszerek általában nem vagy csak jelentõs átalakítással és többletköltséggel tennék lehetõvé a lakásonkénti mérést.
A hõközponti mérés alapján történõ elszámolásra a törvényjavaslat elõírása szerint három éven belül át kell térni. Ez nem zárja ki azt, hogy a mérés és az elszámolás épületrészenként, lakásonként történjen, amennyiben a feltételek adottak.
A törvényjavaslat rendelkezik a díjfizetéssel kapcsolatos jogokról és kötelezettségekrõl. Az átalánydíjas és a mérés alapján történõ elszámolás esetén egyaránt a díj megfizetése annak a kötelezettsége, aki a szolgáltatóval szerzõdéses jogviszonyban áll.
Átalánydíjas szolgáltatás esetén a jelenlegi díjfizetési rend nem változik. Mérés szerinti elszámolás esetén lehetõség van arra, hogy a díjfizetés - a tulajdonosi közösség elhatározása szerint - lakásonként külön vagy együttesen történjen.
Lakásonkénti díjfizetés esetén a hõközpontban mért fogyasztásnak a tulajdonosközösség által meghatározott elvek szerinti, lakásonkénti szétosztása, valamint a számlázás a szolgáltató feladata.
A díjfizetés elõzõekben vázolt módja összhangban van az Országgyûlés által a közelmúltban elfogadott új társasházi törvénnyel, vagyis a sokat vitatott egyetemleges felelõsség a távhõszolgáltatás területén is megszûnik.
A törvényjavaslat figyelemmel van arra is, hogy nem változtatja meg a már kialakult vagy más törvények által meghatározott tulajdonviszonyokat, nem érinti a szerzett tulajdonosi vagy kezelõi jogokat és az ezzel járó kötelezettségeket sem.
Tisztelt Országgyûlés! A javasolt törvényi szabályozás rendezni kívánja a termelõ-szolgáltató-fogyasztó közötti kapcsolatokat. A korszerû, új szabályozás révén világossá válnak a távhõpiac szereplõinek érdekeltségi viszonyai. Ezáltal egyértelmûbbé válik az, hogy a rendszer korszerûsítéséhez, a költségek mérsékléséhez kinek milyen és mekkora érdeke fûzõdik.
Szeretném kiemelni, hogy a törvényjavaslat nem foglalkozik a központos hõellátás másik területével a központi fûtési rendszerekkel, ugyanis ezeknél a rendszereknél a fûtõberendezéseknek és azok tartozékainak, valamint a fûtött ingatlannak a tulajdonosa azonos. Ez azt jelenti, hogy a központi fûtés esetében nincs üzleti tevékenység, és nincs közüzemi szolgáltatás sem.
Tisztelt Országgyûlés! Az önök elõtt lévõ T/5304. számú, távhõszolgáltatásról szóló törvényjavaslat több mint kétéves törvényalkotó és egyeztetési munka eredménye. A szabályozni kívánt terület heterogenitása, az érdekek sokszínûsége megkövetelte a szakmai, fogyasztóvédelmi és az érintett civil szervezetekkel a többszöri egyeztetést.
E munka elismerését látom abban, hogy az Országgyûlés gazdasági, környezetvédelmi és önkormányzati bizottságai a törvényjavaslatot egyhangúlag alkalmasnak találták az általános vitára. Ezért köszönetemet fejezem ki a bizottságok tagjainak.
Kérem a tisztelt Országgyûlést, hogy a törvényjavaslatot elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)