DR. KARL IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! A bizottsági elõadók és az államtitkár asszony is elmondta, hogy elég nagy a támogatottsága ennek a törvénynek, ami megítélésem szerint elsõsorban azt jelenti, hogy a törvény szükségességét - illetve azokat a problémákat, amelyeket a távhõszolgáltatás ma Magyarországon jelent, fõként a lakosság számára -
a parlamenti képviselõk nagy többsége látja, és mindnyájan úgy gondoljuk, hogy ebben a kérdésben szükséges egy gyors és lényeges intézkedést meghozni.
Ez az elsõ és nagyon lényeges intézkedés lehet ennek a benyújtott T/5304. számot viselõ, távhõszolgáltatásról szóló törvényjavaslatnak a megvitatása és elfogadása. Úgy gondolom, a törvényjavaslat elõkészítése során, ami viszonylag hosszú idõt vett igénybe, volt arra mód, hogy a civil szervezetek, a szakmai szervezetek - és itt kiemelném fõként az önkormányzatokat és ezek szövetségeit - véleményét meg lehessen ismerni. Ez alapján úgy ítélem meg, hogy ma a parlament asztalára egy olyan törvényjavaslat került, amely - ezeket az egyeztetéseket tartalmazva - viszonylag logikusan, érthetõen és átfogóan rendezi törvényi szinten a korábban már különbözõ módon megfogalmazott kérdéseket, és ezt megfelelõ módon tovább is fejleszti.
Természetesen nem hiszem azt, hogy a távhõszolgáltatással kapcsolatos neuralgikus kérdéseket ezzel az egy törvénnyel meg lehetne oldani. Azt gondolom, maga a törvényjavaslat megfogalmazása és elfogadása az elsõ lépés lesz azon az úton, ami a távhõszolgáltatás problémáit megoldja; és itt természetesen nemcsak a fogyasztókra, hanem a szolgáltatókra és a termelõkre is kell gondolni, hiszen mind a három félnek - ha úgy tetszik - megvannak a saját problémái. Errõl Szalay képviselõ úr is a szolgáltatók, a termelõk szempontjából az elõbb beszélt.
Nos, azt gondolom, a történeti áttekintése ennek az ügynek azért lényeges, mert nem lehet megkerülni itt, a parlamentben azokat a kérdéseket, amelyek a távhõszolgáltatással kapcsolatosan ma felvetõdnek. Nyilvánvalóan errõl a pártok egy része beszélni is fog, s azt gondolom, a Szocialista Párt és a szocialista frakció ezeket a kérdéseket szintén el kell hogy mondja, elsõsorban azzal a megközelítéssel, hogy milyen megoldási lehetõséget lát a jövõre nézve.
Ahogy elhangzott ma már itt, az ülésteremben, a távfûtés 650 ezer lakást és így 650 ezer háztartást érint ma Magyarországon. Ez egy rendkívül magas szám. A becslések szerint a lakosság mintegy egynegyedét, közel két és félmillió embert jelent ez. Nos, ha ez így van, akkor azt lehet mondani, hogy ez egy olyan átfogó, széles körû társadalmi kérdés, amely a környezetünket, majdnem mindnyájunkat érint.
Ebbõl a 650 ezer lakásból - a statisztikák szerint - 500 ezer a panellakás. Azt gondolom, a fõ probléma pontosan ezen a területen van, hiszen a panellakásokkal kapcsolatosan sok gond jelent meg az elmúlt idõszakban. Ennek egyik legnagyobb, jelenleg meglevõ problémája pontosan a távfûtés. Ez egy torz fejlesztés és fejlõdés végeredménye -
ezt belátjuk -, ahol nagyon komoly mûszaki problémák jelennek meg, a lakások hõszigetelése, a mérési és szabályozási lehetõségek a korábbi idõszakban elmaradtak. Ezeknek a hiánya nem teszi lehetõvé azt, hogy a lakásokban élõ családok, háztartások bármilyen módon befolyásolják ennek a szolgáltatásnak az igénybevételét.
Emiatt egy rendkívül pazarló megoldás alakult ki, amit viszonylag hosszú idõn keresztül állami támogatás segítségével fenn lehetett tartani, de ez a helyzet gyakorlatilag 1991 után lényegesen megváltozott: megszûnt az állami támogatás, megváltoztak a tulajdonviszonyok. Nyilván egyik részrõl a közcélú erõmûveknek a privatizációja játszott itt közre; másik oldalról pedig ezeknek a lakásoknak, illetve nagy részüknek - több mint 90 százaléknak - a magántulajdonba kerülése, illetve a távhõszolgáltató vállalatoknak az önkormányzati tulajdonba kerülése.
Ez a törvény - elfogadása esetén - lehetõséget biztosíthat arra, hogy ez a magánosítási folyamat tovább folytatódjék, illetve a privatizáció ezen a területen is megjelenhessen.
(11.50)
Ezt rendkívül fontos dolognak tartom, hiszen a távhõszolgáltató vállalatok helyzetét többek között ez a változás oldhatja meg. Nagyon sok esetben gond van itt jelen pillanatban is. Változtak a hatósági jogkörök, ez sok vitát okozott, errõl beszélni kell. Vitát okozott az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium és az önkormányzatok között, amelyek a helyi távhõ-szolgáltatási díjakat alakítják ki, és az árhatóság között, amely a közcélú erõmûvekbõl kiadott hõenergia-mennyiség árát határozza meg. Úgy gondolom, elsõsorban ezeket a kérdéseket kell ebben a törvényben rendezni. De természetesen a helyi önkormányzatok képviselõ-testületeinek az irányító szerepérõl is szó van.
A hõszolgáltatás díjai a piaci árkialakítás miatt többszörösen emelkedtek, ez mindnyájunk elõtt ismeretes. Az árakkal kapcsolatos viták az utóbbi egy-másfél évben erõsödtek fel. Szembe kell nézni azzal a ténnyel - és erre kell megoldást találni -, hogy ma a legdrágább megoldások egyike a távfûtés, ennek a díjai legalább 30 százalékkal magasabbak, mint például a gázfûtés díjai, költségei. A költségek fizetése rendkívül komoly nehézségekbe ütközik. Különbözõ felmérések és kutatások alapján - többek között a fõvárosban is történt ilyen - az a tapasztalat, hogy a távfûtéses lakásokban lakók 37 százalékánál a lakhatással kapcsolatos kiadások legalább az ötven százalékuk esetében meghaladják az összes kiadásnak több mint a felét.
Nagyon nagy problémát okoz a díjhátralék kérdése. A kimutatások szerint jelenleg több mint 5 milliárd forint díjhátralék van, ami azt jelenti, hogy a távfûtéses árbevételnek mintegy 12 százalékát teszi ki ma már ez az évek óta felhalmozódó összeg. Erre jelen pillanatban még nincs kidolgozott megoldás. Folyik ugyan az elõkészítõ munka, de ez a feladat végeredményben még hátra van.
Úgy gondoljuk, hogy egy ilyen ügyben, ahol ilyen nagy mértékû az érintett háztartások száma, egységes, jól átgondolt törvényi szabályozásra van szükség. Az MSZP-frakció abban érdekelt, hogy ez a szabályozás még ebben a parlamenti ciklusban elfogadásra kerüljön, és természetesen mindent el fog követni annak érdekében, hogy a parlamenti vita a hátralévõ idõben lezajlódjék, és ez a törvényjavaslat elfogadásra kerülhessen.
Úgy ítéljük meg, hogy a törvényjavaslat szakmailag megfelelõ módon elõkészített, egyik oldalról illeszkedik az Országgyûlés által 1993- ban elfogadott energiapolitikai irányelvekhez, harmadik tagként kiegészíti a villamosenergia-termelésrõl és -szolgáltatásról, illetve a gázszolgáltatásról szóló törvényt. Gyakorlatilag a felépítése, az abban megfogalmazott feladatok egységesen jelennek így majd meg. Az is lényeges vonatkozása a benyújtott törvényjavaslatnak, hogy egy pontján illeszkedik az Országgyûlés által nemrég elfogadott társasházi törvényhez, ahol az egyetemes felelõsséget zárja ki.
A törvény választ ad azokra a korábban felvetett hiányokra és kérdésekre, hogy ki a fogyasztó, mi a szolgáltatás, mi a fogyasztás tárgya, mi az elszámolás alapja, hogyan alakul a díjrendszer, hogyan valósítja meg a szolgáltatás tárgyának és a díjfizetés módjának az összhangját, milyen viszony van a fogyasztó és a szolgáltató között. A törvény rendezi, szabályozza a szolgáltató és a fogyasztó kapcsolatrendszerét, tisztázza a feladat- és hatáskörmegosztást, az állami feladatokat, amelyek az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériumban, illetve a Magyar Energia Hivatalban jelennek meg, és rendezi az önkormányzatok ilyen irányú jogosítványát, azt kibõvíti, hangsúlyozva annak a felelõsségét, hogy helyi önkormányzati ügyrõl van szó, és ehhez a megfelelõ eszközrendszert megadja.
Nagyon lényeges elemnek tartom, hogy a törvény a fogyasztó védelmét hangsúlyosan emeli ki, hiszen egy ilyen természetes monopólium esetében, ahol nincs módja a fogyasztónak arra, hogy választhasson, törvényi szinten kell gondoskodni arról, hogy a megfelelõ fogyasztóvédelem megvalósulhasson, és ebben a Magyar Energia Hivatal is fontos szerepet játszik.
A törvényben van néhány nagyon fontos rész, amit támogatunk. Támogatjuk azt, hogy az engedélykötelezettség szigorú elõírásokkal legyen a törvényben megfogalmazva. Ennek a szigorítását egy-két módosító indítvánnyal valószínûleg el fogjuk érni még. Támogatjuk azt, hogy a mérés, az elszámolás és a díjfizetés kérdései pontosan és precízen legyenek leírva. Azt gondoljuk, helyes, hogy ez a kérdéskör így került megfogalmazásra. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.)
Összességében azt mondjuk, hogy a törvényjavaslat az energiatörvényekben már korábban megjelenõ legkisebb költség elvére, a szolgáltatási kötelezettség hangsúlyozására építve jól foglalja össze azokat a problémákat, amiket ebben a kérdésben össze kellett foglalni. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával ismét jelzi az idõ leteltét.) Ezért a Magyar Szocialista Párt frakciója támogatni fogja a törvényjavaslatot, és a szükséges módosító indítványokat benyújtja majd.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)