DÖGEI IMRE (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! "Okul-e a kormány a magyar külkereskedelem sikertörténeteibõl?" címmel interpellálok államtitkár asszonyhoz.
Kormányülésen hangzott el: a gazdaságnak elsõrangú forrása a hajózás. Nagy hiba a hajózási ügyekre vonatkozó adminisztráció bonyolultsága és az idevonatkozó jogszabályok kaotikus állapota. Egyrészt tehát az adminisztráció egyszerûsítése feltétlenül szükséges, másrészt pedig az elavult jogszabályokat újra kell alkotni.
Ezt nem a miniszter úr mondta, államtitkár asszony, nem is a miniszterelnök úr, akirõl tudjuk, hogy tanulmányait a Szovjetunióban végezte (Felzúdulás az MSZP soraiban.), hanem Magyarország egykori államfõje 1933. március 18-án, az akkori kormányülésen.
Egy tiszasülyi tengerhajózási vállalat Háros nevû hajója még 1922. április 17-én, a velencei kikötõben az árbocára felhúzta a magyar lobogót, és ezzel kezdõdött az a sikertörténet, amely húsz magyar tengerhajózási vállalatot eredményezett 66 hajóval. Az ügy igazi lendületet akkor kapott, amikor ebben a Házban az Országgyûlés a mai értékén számítva mintegy 300 millió forintot, azaz 500 ezer pengõt szavazott meg hajóépítésre. A Ház 1934-ben korszerû törvényt alkotott a tengeri kereskedelemrõl, amely sajnos ma nincs hatályban. Az elsõ folyam-tengerjáró hajó, a Budapest második útjának végére megkereste önmaga építési költségét. Ez a hajó szintén mai értéken számítva egy kilogramm magyar árut a Földközi-tenger kikötõibe 2 forint 50 fillér és 3 forint 75 fillér közötti bruttó költségen tudott szállítani.
Kérdezem: okul-e a kormány a magyar külkereskedelem sikertörténeteibõl, tudva, hogy a vízi szállítás a legolcsóbb szállítási eszköz?
Várom államtitkár asszony válaszát. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.)