AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Asszony! Talán abban az egy dologban egyetértünk, hogy a magyar egészségügy tekintetében szükség van bizonyos reformokra a következõ években. Ha ez így van, akkor nagy valószínûséggel talán még abban is egyetérthetünk, hogy ezeket a reformokat szakmailag bizony megfelelõen elõ kell készíteni. Ha ebben is egyetértünk, akkor tulajdonképpen már nagyon könnyû dolgunk van a továbbiakban. Tudniillik szeretném elmondani, hogy a kormány ebben az ügyben semmiféle döntést nem hozott, elõterjesztést sem tárgyalt, sõt a kormány vagy a kabinet részére a Pénzügyminisztérium semmiféle elõterjesztést be nem nyújtott. Se a pénzügyminiszter, se az államtitkárok ez ügyben valamilyen elõterjesztést - még egyszer aláhúzom - nem írtak alá.
Amirõl itt szó van, az pusztán az, hogy az apparátusok dolgoznak, mert ez a feladatuk, azért tartjuk õket az adófizetõk pénzébõl, hogy szakmailag elõkészítsenek különbözõ késõbbi kormányzati, parlamenti döntéseket. Azt gondolom, egy apparátus eredményes mûködéséhez mindenképpen nagyon fontos, hogy szakmai értelemben gondolatszabadságot biztosítsunk azoknak a szakembereknek, akik ott dolgoznak. Azt nem tudom, hogy volt az MDF-kormány idején, mert abban az idõben nem dolgoztam a Pénzügyminisztériumban, de azt biztosan tudom, hogy még a Kádár-korszak idején is meg volt engedve a pénzügyminisztériumi dolgozóknak, hogy szabadon gondolkodjanak, különbözõ elképzeléseket leírjanak és megvitassanak. (Taps a kormánypárti oldalon.) Azt gondolom, ennek minden demokráciában minimum így kell mûködnie. (Zaj.)
Kétségtelen, hogy a mai magyar demokráciának van egy sajátossága - több sajátossága van, de most egyre szeretném felhívni a figyelmet - ahhoz képest, ami a Kádár-korszakban volt, nevezetesen, hogy itt az információk valamilyen úton-módon kiszivárognak. A Kádár-korszakban is voltak ilyen munkák, de nem nagyon lehetett... (Dr. Kádár Béla: Akkor is kiszivárogtak!) Néha azért akkor is elõfordult, igaza van Kádár képviselõ úrnak (Derültség.), most viszont ezek az információk borzasztó sebességgel megjelennek a sajtóban. Ebbõl kétségkívül keletkezik egy olyan félreérthetõ helyzet - s nyilván ez motiválta az ön felszólalását -, hogy úgy tûnik, mintha ezek az elképzelések a pénzügyminiszter, a kormány, a miniszterelnök elképzeléseit tükröznék. Nem errõl van szó! Nem tudunk mit tenni azzal, ez sajnos realitás, hogy ezek az elképzelések kiszivárognak, de ez nem is feltétlenül baj abban az értelemben, hogy valószínûleg vitákat gerjesztenek, és ezekre a vitákra mindenképpen szükség van.
Szeretném nagyon világossá tenni, természetesen a kormány is úgy gondolja - mint ahogy valószínûleg ön is -, hogy az egészségügyi reform kérdéseirõl nem ebben a ciklusban kell dönteni; eléggé valószínû, hogy ez most már nem is lenne lehetséges technikai értelemben sem. Nyilvánvaló, hogy itt érdemi döntéseket majd az új parlamentnek és a választások után felálló kormánynak kell elõkészíteni. Az is nyilvánvaló, hogy itt bizony széles körû szakmai viták alapján lehet csak döntéseket hozni. A szakma ellenére nem lehet reformot végrehajtani, különösen a további egészségügyi reformok esetében igaz ez.
Tehát az a kérésem, hogy ezeket a felvetéseket - amelyek ezek szerint önhöz is eljutottak - tényleg csak egy mûhelymunka egyik variánsaként kezelje, s miután ez az is, ezért úgy gondolom, hogy sem a miniszterelnök úrnak, sem a pénzügyminiszter úrnak errõl most még nem kellene állást foglalnia, korai lenne megmondania, hogy azok közül, amiket ön idézett, mivel ért egyet és mivel nem. Majd a szakmai viták után kell politikai döntéshozatal szintjén erre visszatérnünk.
Kérem, hogy tájékoztatásomat fogadja el. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)