DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Én nem kívánok a vita valamennyi fontos elemére visszatérni, hiszen természetesen nem akarok most zárszót mondani. Néhány rövid észrevételt szeretnék tenni a vita eddigi menetéhez. Lassan tényleg az általános vita utolsó pillanataiban vagyunk, és újra és újra azok az érvek hangoznak el, amelyek az általános vita legelsõ pillanataiban mindenki által hallhatóak és ismertek voltak. A tényeket vegyük elsõsorban alapul.
1991 óta folyik ennek a törvénynek az elõkészítése, különbözõ intenzitással. 1994 óta ismeri mindenki ennek a törvénynek az elvi kereteit, amelyben lényegi módosulás 1994 óta nem történt. Tehát én nem hiszem, hogy a szakma számára bármilyen revelációszerû új megoldás szerepelne ebben a törvényben! Én megértem a szakmai ellenvéleményeket, amelyek korántsem olyan homogének, mint ahogy azt a képviselõ úr említette.
Tizenhét megyei bíróság támogató szakmai véleménye van nálunk is. Nem tartom valószínûnek, hogy különbözõ helyekre különbözõ tartalmú véleményeket küldenének a megyei bíróságok szakemberei. Felelõs igazságügyi vezetõk nyilatkoztak a legszélesebb nyilvánosság elõtt arról, hogy igenis szükség van az új törvényre, mert a magyar büntetõ- igazságszolgáltatásban kell alapvetõ változtatásokat elérni. És ez a törvényhozási kényszer, nem más! Ebben valóban van kényszer, de nem a törvény tartalmára megnyilvánuló kényszer, hanem a helyzet megváltoztatásának szükségessége következik elsõsorban a törvényjavaslatból.
Még egyszer a feltételekrõl:
Szeretném kiemelni, és itt a parlament nyilvánossága és a közvélemény elõtt is elmondani, hogy az igazságszolgáltatási reform végrehajtásához az eddigiekben a kormány minden feltételt biztosított: a pénzügyi, a szervezeti, a személyi feltételeket is. Minden eddigi lépés, ami az igazságszolgáltatási reform nyomán megvalósult, kellõ fedezettel bírt, és ez így lesz a jövõben is a büntetõeljárási törvény kapcsán is.
És hogy itt eltérõek a vélemények a tényleges szükségletekrõl, azt sem tartom természetellenesnek, mert egy ilyen léptékû változásnál minden szervezet szeretné a saját érdekeit a legjobban pozicionálni. És ha azt mondom, képviselõ úr, hogy a vita a mai 1200-as ügyészi szervezet vezetésével 1100 ügyészi helyrõl és 73 gépkocsivezetõrõl indult - s külön érdekes, hogy hogyan lehetett kiszámítani a Be. bevezetéséhez szükséges pontos gépkocsi-vezetõi létszámot -, akkor a 200 és az adott esetben 300 fõ, azt hiszem, hogy reálisnak minõsíthetõ. Ha csak az a számítás alapelve, hogy milyen plusz terhekkel kell számolni a kódex egészének hatásaként, és azt nem vesszük figyelembe, hogy azért feladatcsökkenésre is sor kerül, s a kettõ kiegyenlíti egymást, azt hiszem, hogy ezek a számok - bár ezt elsõsorban Zwack képviselõ úr vetette fel - reálisak.
Nem tartom ebbõl a szempontból lényeges eltérésnek a hatálybalépésnél megmutatkozó különbségeket, hiszen a törvényjavaslat '99. szeptember 1-jét tartalmazza. Én azt hiszem, hogy lehet mérlegelni a hatálybalépésnek egy késõbbi idõpontját, mint ahogy általában a módosító indítványok és javaslatok - bár még nem ismerjük a módosító indítványok egészét - pozitív megközelítésére a kormányzat, illetõleg a tárca eddig is a legnagyobb készséget mutatta. Azért azt is el kell mondanom, hogy az egyeztetések folyamán azoknál a szervezeteknél, ahol rengeteg vitánk és egyeztetni való pontunk volt, lényegében nagyon leszûkült vagy két olyan elvi kérdésre, amiben nyilván nem találtunk közös nevezõt és eltérõ az álláspontunk, vagy a legtöbb esetben tulajdonképpen a törvény és a kódex egészéhez viszonyítottan partikuláris kérdésekben maradt fenn különbség. Ezt végig tudom vezetni, erre megfelelõ dokumentáció áll rendelkezésünkre.
Tehát tisztelettel azt szeretném még egyszer elmondani, hogy mi mindent megtettünk annak érdekében, hogy errõl a törvényjavaslatról a jogalkalmazók széles köre megfelelõ információkkal rendelkezzék. Magam küldtem el közel kétezer ügyésznek, bírónak a törvényjavaslat szövegét, hogy legyen idõ ismerkedniük vele, hogy ne akkor kezdõdjön a kódexszel történõ elsõ találkozás, amikor az Országgyûlés ráteszi a javaslatra a pecsétet. Tehát én azt hiszem, hogy minden feltételt igyekeztünk biztosítani.
Én megszívlelendõnek tartom azokat a véleményeket is, amelyek a kódex érdekében, védelmében hangzottak el. A kodifikációs bizottság egyik szakmabeli, ügyvéd tagja mondta, hogy a felkészülésnél azt azért figyelembe kell venni, hogy itt a büntetõeljárási jogot jól ismerõ és abban járatos emberekrõl van szó, és nem laikusokról, akiknél a felkészülés egészen mást jelent, mint mondjuk, más esetben.
Tehát én biztos vagyok abban, hogy az Országgyûlés kellõ korrekciókkal, módosító indítványokkal olyan büntetõeljárási törvényt tud elfogadni, amely ezt a fordulatot a büntetõ-igazságszolgáltatásban valóban eredményezni tudja majd.
Köszönöm szépen. (Taps.)