DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! Mindenekelõtt az elnök úrtól szeretném kérni azt, amirõl már a Házbizottságon is szó volt: szerezzünk érvényt annak a Házszabálynak, hogy az új Házszabály szerint az egyik frakcióvezetõ a másik frakcióvezetõ felszólalására nem reagálhat egy miniszterelnöki expozéra való reakcióban, és ezt tiltsa meg nekem is, mert így legalább idõt spórolok meg azzal, hogy nem kell Szent-Iványi úrnak válaszolnom. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)
Nagyon röviden a sikersztoriról szólnék. A magam részérõl nagyon tudom értékelni, hogy visszafizettünk most egy bizonyos IMF-hitelt. Ez nagyon rendben van, ennek nagyon örülök, hozzá kell azt is tenni, hogy volt más idõszakú megállapodás is. 1993 szeptemberében abból a székbõl - nagyon sokan emlékeznek - 40 perc 40 másodperc idõtartamban beszéltem arról a megállapodásról, ami akkor született; egy 300 millió dolláros hitelrõl, amit egyébként az akkori kormány fel sem vett, így a jelenleginek vissza sem kell fizetni. Ilyen megoldások is vannak a takarékosság tekintetében.
Amit azonban a közbiztonság ügyében szeretnék szólni: majd egy külön napirend elõtti felszólalásomban egy egészen más szempontok szerinti megközelítésére utalnék, de itt számháború folyt.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Mindenekelõtt arra szeretnék reagálni, hogy itt milyen jellegû változások történtek és mikor. Egyetértek azzal a megállapítással, hogy bizony a piacgazdaságra történõ áttérés szükségszerûen hozott magával egy bûnözési többletet is, és ez velejárója volt annak a nagy változásnak, amelyen 1990 óta Magyarország átment. Azonban ha már itt tartunk, el kell azt is mondani ehhez, hogy az ebbõl a fajta rendszerváltozásból szükségszerûen adódó bûnözési hullám, amely a '80-as évek második felétõl növekedve 1992-ben érte el a csúcspontját 447 215 bûncselekménnyel, onnantól kezdve megváltozott, és az akkori intézkedések hatására 1994-ben több mint százezerrel csökkent, és 380 ezer körülire esett vissza a kormányváltozás idõszakára. 1997-re viszont minden korábbit, a rendszerváltozás utáni 1992-es csúcsot is meghaladva 514 403-ra emelkedett. Hol vannak akkor azok a tapasztalatok, amelyekrõl az elõzõekben hallottunk?
Bizony, ennek vannak strukturális okai. Tessék szíves lenni megnézni, hogy a kormány hivatalba lépésekor leállította azt a rendõrõrsprogramot, amely a helyi lakosság biztonságérzetének növelése érdekében elindult 1993-1994-ben.
(16.00)
Leállított egy technikai fejlesztési programot a rendõrség fejlesztése tekintetében. Most újra elõkerül egy olyan hároméves program keretében, amely nyilvánvalóan a következõ kormány elsõ három évére eshet, de semmi esetre sem a hátralevõ három hétre a parlament életébõl.
Emlékeztetni szeretnék arra, hogy éppen itt, a tisztelt parlamentben torpedózta meg félúton, tárgyalás közben ez a kormány a büntetõ törvénykönyvnek azt a módosítását, amelyet a Magyar Demokrata Néppárt képviselõi nyújtottak be, éppen azon súlyos bûncselekmények tartós büntetésére, amelyek igen nagy hatékonysággal tartják börtönben hosszú távon a bûnözõket, és ehelyett a Btk.-módosítás a pitik büntetésnövelését eredményezte. (Dr. Szabad György: Úgy van!) Azt hiszem, ezekben a kérdésekben, ha bûnüldözésrõl van szó, strukturális kérdésekrõl van szó, rendõrségi ellátásról van szó, nem lehet kormányváltozásról kormányváltozásra valamiféle olyan változást hozni, amely felrúgja a menetrendet. Itt folyamatosságra van szükség, mert ennek a megtörése a bûnözés számának '94-tõl '97-ig kereken kétszázezerrel való növekedését hozta magával, ami a '92. évi csúcsnak 50 százalékkal meghaladott mértéke.
A másik kérdés: nagyon nem örülünk annak, hogy itt miniszterelnöki szájból olyan tévtanok hangzanak el, amelyek a társadalom félretájékoztatására is alkalmasak. (Dr. Torgyán József: Igaz!) Szó szerint szeretnék idézni a február 12-ei sajtótájékoztatóból, ahol a következõ hangzott el: "Miközben a Budapesti Rendõr-fõkapitányság harcot folytat a gépkocsilopások ellen, az elfogott gépkocsitolvajok döntõ többségét szabadlábra helyezik, szinte azonnal." Óriási, kemény kormánykritika!. Közben itt ülünk a parlamentben, tárgyaljuk a büntetõeljárásról szóló törvénymódosítást, amely tovább szûkíti a fogdában való tartás lehetõségét, tovább csökkenti azok számát, akiket bent lehet tartani. Hát akkor most tessék elmondani, mit akar a kormány: hosszabbítani akarja, és több embert akar, vagy kifogásolja, hogy elbocsátják õket? Egyszerre nem lehet hideget és meleget ugyanabból a szájból fújni! (Dr. Torgyán József közbeszól.)
A kormány munkájáért a miniszterelnök felelõs. A törvényt az igazságügy-miniszter nyújtotta be, de vele szemben nincs bizalmatlansági indítványunk, ezért a miniszterelnök úrtól várjuk, hogy ha ezzel a törvényjavaslattal nem ért egyet, akkor vonassa vissza a miniszterével, és boldogok leszünk, ha egy szigorított eljárásról fogunk ebben az ügyben tájékoztatást kapni. (Dr. Szabad György: Felelõtlen kormány!)
A másik kérdés: tényleg nem tartjuk szerencsésnek, fõleg egy európai uniós csatlakozás esetében, hogy az idegenekre mutassunk akkor, amikor az idegeneknek nagyjából majdnem semmi köze az ügyhöz. Én most nem szeretnék számháborút folytatni - és hogy ki mit mondott - , de azért mégiscsak elhangzott ez a 80 százalék, sõt, erre ráerõsítés történt. (Dr. Torgyán József: Rasszista megnyilatkozás!) Ismét szeretnék felolvasni a február 12-ei hivatalos kormányszóvivõi tájékoztatón elhangzottakból, ahol Petõ Sándor, a Reuter újságírója rá is kérdezett, hogy ez a 80 százalék, amit külföldiek követnek el, kicsit túlzottnak hangzik. Hogyan van ez? - kérdezte. Mire a miniszterelnök úr a következõt mondta: "Lehet vitatkozni a 80 százalékkal, nem én találtam ki, ezt a rendõrség vezetõi fogalmazták meg a mai délutáni megbeszéléseken." Hát várhatjuk mi a bûnügyek felderítését, ha a rendõrség vezetõi ilyen tájékozottságról tesznek tanúbizonyságot, és így félrevezetik az ország miniszterelnökét! (Közbeszólások. - Dr. Torgyán József: Szegény Jánosi...!)
Abban viszont teljesen biztos vagyok - mondta a miniszterelnök úr - , hogy szinte nincs olyan elkövetett bûn, nagyobb súlyú rablások meg egyebek, amelyeknek valamilyen külföldi vonatkozása ne lenne. Kérem, akkor, amikor a gyilkosságok és az emberélet ellen elkövetett bûncselekmények száma 447 volt egy évvel ezelõtt, és ebbõl mindössze 13-nak van külföldi vonatkozása! Hát kérem, nem lehet az Európai Unióba úgy menni, hogy megrágalmazzuk egész Európát és a környezõ államokat, és nem (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) egy-két számmal, hanem nagyságrendekkel tévedünk!
Miniszterelnök Úr! Nagyon nagy korrekciókra van szükség, nem most, a következõ három hétben, hanem a következõ négy évben. Ezt próbáljuk elintézni. (Taps az ellenzéki padsorokban.)