DR. BOROSS PÉTER (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Folyik a vita, peregnek a mondatok, elhangzott már minden képes és képtelen állítás a tárgykörben, amit én a Magyar Demokrata Fórum nevében szóvá kívántam tenni: nevezetesen a közbiztonság kérdésében.
Mindenekelõtt tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy a Magyar Demokrata Fórum politikai vitanapot kíván kezdeményezni a közbiztonság kérdéseirõl, azon egyszerû oknál fogva, hogy végre egyszer érdemi vita bontakozzon ki, és a Házszabállyal élve, esetenként visszaélve ne teremtõdjön olyan helyzet, mint ma. Mert itt több ellenzéki frakció kívánt szólni a közbiztonság kérdésérõl, amire korlátozott idõben válasz születhetett volna a kormány részérõl. Ezzel szemben - vagy feltehetõen ezt tudván - a kormányfõ itt elmondott huszon-egynéhány percben valamilyen beszédet, amire korlátozott idõben a frakciók válaszolhattak, majd a válasz jogát természetesen a kormány tagjai, illetve a miniszterelnök megkapták.
Nos, itt most számtalan mindenrõl esett szó. Ennek egy elemét szeretném kiemelni: a közbiztonsággal összefüggõ kérdés minõsítését - ez az örökös visszahivatkozás. Csak annyi megjegyzéssel, hogy gyenge dolog ez! Én úgy hiszem, egy önmagára adó politikus spórolna közel négyévi kormányzás után olyan visszahivatkozásokkal, amelyek már nem igazolnak semmit.
Hogy a rendõrség elbizonytalanodott, az köztudomású, és ennek egyik okozója az ellenzék lenne - úgy hiszem, hogy ez a feltételezés enyhén szólva nem állja meg a helyét. Volt egy nagyon ügyetlen rendõri akció, rossz helyen és rosszul idõzítve, rossz eszközökkel végrehajtott; tulajdonképpen az utóbbi idõben már nem nagyon esett róla szó. Kár ezt ismét feleleveníteni, hisz azóta sokkal súlyosabb események terhelik a közéletünket.
A kormány részérõl valóban észrevehetõ volt közbiztonsági ügyben egy olyan miniszterelnöki törekvés, hogy a Miniszterelnöki Hivatal kapjon különbözõ funkciókat. Így merült fel a Központi Bûnüldözési Igazgatóság áthelyezése, ha jól értem, norvég példa alapján. Nagy a világ, számtalan ország van, ezek remek illusztrációk, mindig lehet valamely országból - Dél-Amerikában is sok ország van - valamilyen példát hozni és azzal illusztrálni egy kedvezõbbnek vélt vagy javasolt helyzetet.
Tisztelt Ház! Ez egy nevetséges kezdeményezés volt, de elég volt ahhoz, hogy megbontsa a rendõrség magabiztosságát. Elég volt arra, hogy a rendõrségen belül spekulációk szülessenek. Nagyon hiszem azt, hogy azért, hogy mindezt sikerült megakadályozni, talán az is megakadályoztatott, hogy bizony, a nemzetbiztonsági szervezetekhez hasonló állapotok ne alakuljanak ki legalább a rendõrség körében. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Így van!)
A határátlépés egy nagyon fontos kérdés, teljes mértékben egyetértek vele. Ezt nem szeretem mondani, mert személyes vonatkozású - a belügyminiszter úr jól tudja -, még én rendeltem el bizonyos belépési feltételek szigorítását, amirõl idõnként ma is számot ad a televízió, hány személyt utasítottak vissza a belépési feltételek hiánya miatt. Lehet, hogy az alkalmazásban vannak bizonyos hibák, hisz a határõrség is azt mondta, hogy neki is minimum 10 milliárd kellene, hogy egyáltalán helyrejöjjön, és tételezzük fel, hogy ez tényleg így van.
De amikor közbiztonságról beszélünk, nagyon kérem még egyszer és ismételten: a vízumüggyel bánjunk okosabban, bölcsebben, megfontoltabban; ne dobjuk be ezt a szót a köztudatba, a jószomszédi viszony ápolói különösen ne tegyék ezt! Valaminek a vége lehet majd hat év múlva, ha a schengeni kötelezettség elõáll, vagy öt év múlva, de e pillanatban csak akkor kerülhet sor ilyen megfontolásokra, ha a határon túli magyarok különleges közjogi státusa megteremtõdik ebben az országban.
Tekintettel arra, hogy lejárt az idõ, köszönöm, hogy nem csöngetett, elnök úr. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
(16.40)