Pokorni Zoltán Tartalom Elõzõ Következõ

POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Hölgyeim és Uraim! Elnök Úr! Bõs-Nagymaros ügye részben a Duna miatt, részben az ügy, a gátrendszer elhúzódó vitája miatt, részben pedig a mérhetetlenül nagy összeg miatt, amelybe ez a beruházás kerülne, joggal van a figyelem középpontjában újból.

Fontosnak tartjuk, hogy a képet három pont erejéig a magunk részérõl tisztítsuk. Az elsõ az akadémiai bizottság, a második a gazdasági számítás, a harmadik a sokat emlegetett keretmegállapodás kérdése.

Az elsõ tehát: van-e, létezik-e akadémiai bizottság, amely jóváhagyta, szentesítette a kormány elképzeléseit, az államtitkár úr elképzeléseit, amelyekrõl aztán Horn Gyula, majd Nemcsók államtitkár, sõt Julius Binder is oly kedvtelve szól - õk nem is tesznek mást gyakorlatilag, csak az Akadémia álláspontjának a végrehajtását. Ki kell hogy mondjuk: nincs ilyen - illetve aki errõl beszél, az nem állít valósat. S ezt nemcsak a magunk nevében jelenthetjük ki, hanem ma délelõtt a frakcióülésen több akadémikus, többek között Balogh János ökológus, Vida Gábor, Berczik Árpád adott elõ a Duna ügyérõl, és õk is kifejezték felháborodásukat a fölött a csúsztatás fölött, aminek itt az Akadémia egyértelmûen vesztese. Politikai tanácsadó testülete van Horn Gyula miniszterelnök úrnak, és az Akadémia ez ügyben hivatalos álláspontot nem foglalt el. Ez jól látszik, hiszen az akadémikusok jelentõs része, többek között az elõbb említettek, akik eljöttek a Fidesz frakcióülésére, kifejtették aggodalmukat azokkal az elképzelésekkel kapcsolatban, amelyeket ma a kormány magáénak vall.

A második a pénzügy, illetve a gazdaságosság kérdése. Nem igaz - és bizonyíthatóan nem igaz - az az állítás, hogy Magyarországnak érdeke most megállapodni egy új duzzasztó megépítésérõl, mert ezzel megszabadulhat több száz milliárd forintos kártérítés-fizetéstõl és elodázhat több száz milliárd forintos kárt magyar részrõl. Az az erõmû, amelyrõl Nemcsók úr tárgyal, jeles közgazdászok szerint - Zsolnai László tanulmányát hadd ajánljam mindenki figyelmébe - közgazdasági abszurdum. Az a bekerülési összeg, amelyrõl a legszûkebben kalkuláló kormányhivatalnokok beszélnek, ez is névértéken ötven év alatt térül meg. Mivel a kormány elképzelése egy koncessziós elképzelés, amely jelentõs, 1,5 milliárd dolláros hitelfelvétellel is számol, ez a megtérülés valójában száz év fölött van. Közgazdasági értelemben tehát nem racionális a Bõs-Nagymaros-építkezés.

Energiaellátás szempontjából a tervezett bevétel az energiabevétel 4 százalékát sem teszi ki, egészen pontosan 3,4 százalékát az összes magyar energiafelhasználásnak, miközben Európában mindenütt energia- túlkínálat van. Ennél csak olcsóbban vásárolhatunk, vehetünk energiát, bárhol Európában!

Végül a harmadik a keretmegállapodás kérdése. Ha hinni lehet - márpedig miért ne lehetne - Kovács külügyminiszter úrnak, egy olyan keretmegállapodás aláírására törekszenek, amely senkit semmire nem kötelez. Nem látjuk értelmét egy ilyen keretmegállapodásnak, hacsak azt nem, amirõl itt Horn Gyula beszélt a minap napirend elõtt, hogy egy keretmegállapodásba foglalt pont lenne az, hogy a felek lemondanak arról az elõzetes alávetési nyilatkozatban vállalt kötelezettségrõl, hogy visszatérnek Hágához, ha nem tudnak megállapodást kötni. Nem állja meg tehát a helyét az, hogy hat hónapos kényszer lenne rajtunk, amely szerint meg kell állapodni. Nincs szükség ilyesfajta keretmegállapodásra, mert ez Magyarország érdekeit rontja.

(16.50)

Ilyen értelemben meg kell állítani Nemcsók Jánost, és erre szólítjuk fel a Szabad Demokraták Szövetségét a kormány ügyrendje szerint, melyet 1994. szeptember 20-án fogadott el, és a 1088/94. számot viseli.

A kormány ügyrendje szerint önöknek vétójoga van, és szavazásra sem bocsátható olyan kérdés nemzetközi szerzõdés tekintetében (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.), melyben az önök megegyezését nem szerezte meg a másik koalíciós fél.

Arra szólítjuk fel önöket, hogy gyakorolják ezt a vétójogukat, mert ez valamennyiünk (Az elnök a csengõ ismételt megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) érdeke.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiból.)

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Honlap