BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! Egy igen rövid alkotmánymódosítási javaslat fekszik elõttünk. Én igyekszem ennek megfelelõen rövid lenni, bár nem hiszem, hogy annyira rövid tudok lenni, mint amennyire az elõterjesztõ és a bizottsági elõadók is rövidek voltak.
Elõre kell bocsátanom, hogy ezt az alkotmánymódosítási javaslatot a szabaddemokrata frakció nem támogatja, és a felszólalásom második részében azt fogom kifejteni, hogy miért nem támogatjuk.
Jellemezve ezt az alkotmánymódosítási javaslatot, tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy két baj van vele: az egyik az, hogy túl kevés, a másik az, hogy túl sok.
(17.20)
Abban az értelemben túl kevés az én meggyõzõdésem szerint, hogy több alkotmánymódosításra lenne szükség ahhoz, hogy a kormány által benyújtott, de nem a kormány által kidolgozott törvényjavaslatokat a választási rendszer módosításáról, illetve a választási eljárás módosításáról nyugodt lelkiismerettel el lehessen fogadni. Ahhoz, hogy azt a választójogi módosítást el lehessen fogadni, amirõl a múlt héten már elkezdtünk vitatkozni, és még ma este folyik róla a vita -
és amelyik egyfajta megoldást kíván találni a kisebbségek parlamenti képviseletére, és errõl a továbbiakban ma még fogunk beszélni -, ahhoz valójában a mi alkotmányunkban módosítani kellene a választások alapelveirõl szóló 71. § (1) bekezdését, amely kimondja azt, hogy az országgyûlési képviselõket a választópolgárok általános és egyenlõ választójog alapján közvetlen és titkos szavazással választják. Ugyanis az a törvényjavaslat, amelyet néhány perc múlva tárgyalni fogunk, nem egyeztethetõ össze nyugodt lelkiismerettel a választójog egyenlõségének elvével.
Errõl majd a késõbbiekben fogunk vitatkozni. Azt gondolom, a választójog gyakorlása részben a jelölésben, részben a szavazásban való részvételt jelenti, és az a törvényjavaslat, amelyrõl itt szó van, sem a jelölésben, sem a szavazásban nem biztosítja a polgárok egyenlõ szerepét a választásban, és ezért csak akkor lenne elfogadható, ha az alkotmány 71. §-ának (1) bekezdését módosítanánk - enélkül nem lehet megtenni.
Ilyen értelemben gondolom, hogy a benyújtott alkotmánymódosító javaslat túl kevés. De hozzá szeretném tenni, hogy én viszont nem szeretném, ha ezt módosítanánk, mert hiszen a választójog általános és egyenlõ volta a modern demokráciák választójogának egy egészen fundamentális alapelve a francia forradalom óta, Magyarországon a 150 évvel ezelõtti elsõ népképviseleti választás óta, és én nagyon nem szeretném, ha ettõl eltérnénk. Azt gondolom ezért, nem lenne helyes, ha többet módosítanánk az alkotmányon, de fel kellett hívnom a figyelmet arra, hogy ilyen értelemben ez a javaslat túl kevés.
Más értelemben azonban azt gondolom, tisztelt Országgyûlés - és ez a fõ oka annak, hogy mi nem támogatjuk ezt az alkotmánymódosítási javaslatot -, hogy ez az alkotmánymódosítási javaslat túl sok. Túl sok, magával a létezésével túl sok, mert konkrétan az a megoldás, hogy az országgyûlési képviselõk többségét egy májusi idõpontban és néhány képviselõt egy fél évvel késõbbi idõpontban választanak, ez szerintem helytelen javaslat. Az Országgyûlést egyszerre, egy idõpontban kell megválasztani, ezt így tartalmazza jelenleg a magyar alkotmány, és helyes, hogy így tartalmazza. Sokan fölvetették már, hogy ez a megoldás aggályos, de szeretném felhívni a figyelmet egy olyan összefüggésre, ami az eddigi vitákban mintha figyelmen kívül maradt volna.
Van a mi alkotmányunk 33. §-ában egy nagyon fontos rendelkezés. A 33. § (3) bekezdése azt mondja, hogy a miniszterelnököt - a köztársasági elnök javaslatára - az Országgyûlés tagjai többségének szavazatával választja. Tehát a miniszterelnök megválasztása olyan szavazás az alkotmány szerint - és ez az egyetlen ilyen szavazás a magyar alkotmányban -, amikor az összes képviselõ 50 százalékának plusz egy képviselõnek a szavazatára van szükség.
Miért tartalmazza az alkotmány '89-ben vagy '90-ben - már nem emlékszem pontosan - született rendelkezése ezt a nagyon fontos rendelkezést? Hiszen sehol máshol nincs ilyen szabály az alkotmányban, csak a miniszterelnök megválasztásánál, és ami ezzel összefügg: a kormányprogram elfogadásánál. Azért iktatták az alkotmányba ezt az egészen kivételes rendelkezést, hogy ne állhasson elõ olyan helyzet, ami akkor lenne, ha a jelen levõ képviselõk fele kellene a miniszterelnök megválasztásához, hogy a jelen levõ képviselõk fele az Országgyûlésben megválasztja a miniszterelnököt és bizalmat szavaz neki, majd egy késõbbi idõpontban, amikor a jelenlevõk összetétele ettõl eltér, esetleg kisebbségbe szorul a miniszterelnök, illetve a kormány.
Ez egy nagyon fontos stabilizáló, garanciális rendelkezése a mi alkotmányunknak. Nem mindenütt van ez így, például a cseh alkotmány nem tartalmaz ilyen rendelkezést, és ott mód volt arra, amikor kisebbségben volt a kormány, hogy az ellenzéki képviselõk egy része ne legyen jelen, így megválasztották Klaus miniszterelnököt két évvel ezelõtt miniszterelnöknek, és aztán meg lehetett volna buktatni, és többször borotvaélen táncolt a parlamenti többsége.
A mi alkotmányunk ezt nem teszi lehetõvé, nagyon bölcsen azt mondja, hogy a miniszterelnök megválasztásakor a megválasztott képviselõk, tehát az összes képviselõ 50 százalékának plusz egynek jelen kell lenni. Ez tehát egy nagyon fontos stabilizáló elve a magyar alkotmánynak, és az az ötlet, hogy a képviselõk egy részét utólag választják hozzá az egyszer megválasztott képviselõkhöz, ezzel az alkotmányos alapelvünkkel ellentétes. Mert ha elfogadnánk azt, amit az alkotmánymódosítás tartalmaz, akkor fél év múlva új összetételû Országgyûlés jönne létre, és elõállhatna olyan helyzet - és ezt már sokszor, sokan megfogalmazták -, hogy a megválasztásakor 51 százalékos vagy 52 százalékos többséggel rendelkezõ kormánytöbbség a 13 kisebbségi képviselõ megválasztása után elveszti a többségét.
Az a válasz, hogy a kisebbségi képviselõk majd lesznek olyan bölcsek, hogy nem élnek ezzel a lehetõséggel, nem válasz. Jogszabályt, alkotmányt, választójogi törvényt, parlamenti szabályozást nem úgy kell kialakítani, hogy bízunk benne, nem élnek a benne levõ jogokkal azok, akik élhetnek vele, hanem bizony a szélsõséges esetekre is kell építeni. Ezért az egész alkotmányunk, az egész választójogi rendszerünk úgy van megalkotva, hogy az ilyen szélsõséges lehetõségekkel is számoljon.
Azt gondolom tehát, hogy ez az októberi halasztásos ötlet rossz ötlet, nem fér össze a magyar alkotmánnyal. Igyekeztem bemutatni, hogy mennyiben nem fér össze a mi alkotmányos struktúránkkal, és ezért nem támogatjuk.
De van még egy ok, amiért én túl soknak tartom ezt az alkotmánymódosítást, és ezért nem javasolom. Ez nem a konkrét tartalma, hanem a ténye. Azt hiszem, volt ennek az Országgyûlésnek egy nagyon bölcs döntése valamikor 1995 elején, amikor az alkotmányozási moratóriumban megállapodott. Ugyanis az elõzõ ciklusra jellemzõ volt, hogy rendszeresen fúrta-farigcsálta az elõzõ Országgyûlés az alkotmányt; ha volt egy törvény, ami nem fért bele az alkotmányba, akkor hozzáigazították az alkotmányt; nem sokszor, de azért a szükségesnél sokkal többször elõfordult. Hála istennek, volt nekünk egy alkotmányozási moratórium nevû megállapodásunk, ami ezt lényegében több mint két éven keresztül lehetetlenné tette.
Azt gondolom, addig beszélhetünk alkotmányról, amíg a törvényeket igazítják az alkotmányhoz, és nem az alkotmányt a törvényekhez.
(17.30)
Az a divat, hogy elõször kitalálunk egy törvényhozási szándékot, aztán megnézzük, hogy stimmel, passzol-e ez az alkotmányhoz, és ha nem passzol, akkor az alkotmányt igazítjuk hozzá a törvényhozási szándékhoz, ez szerintem nem helyes szándék. Az az alkotmány, amelyet hetente módosítanak hozzá a pillanatnyi, rövid távú politikai szándékhoz szabott törvényekhez, nem alkotmány. Az, hogy egy héten két alkotmánymódosítási javaslatot kapnak kézbe a képviselõk, abszurd helyzet!
Ezért azt gondolom, tisztelt képviselõtársaim, hogy az a leghelyesebb, ha nem módosítjuk az alkotmányt, és ha a kisebbségek országgyûlési képviseletérõl próbálunk valamilyen megoldást törvénybe iktatni, akkor olyan megoldást keressünk, amely összeegyeztethetõ a hatályos alkotmánnyal, amely egy jó alkotmány. Keressük ezt a lehetõséget, létezik ilyen lehetõség, próbáljuk ezt megtalálni! De ez már a következõ napirendi pont kérdése.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)