DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Országgyûlés! Pár hónapon belül másodszor fut neki a parlament annak, hogy megteremtse mind az anyagi jogi, mind az eljárásjogi feltételeit annak, hogy a Magyar Országgyûlésben a Magyarországon élõ nemzeti és etnikai kisebbségek képviselõi jelen lehessenek, képviselõi mandátumot szerezhessenek.
Úgy gondolom, a Magyar Országgyûlés döntési helyzetben van. Dönthet úgy, hogy megfelelõ jogszabályokkal biztosítja a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyûlési képviseletét. Dönthet úgy, hogy nem tartja idõszerûnek, nem tartja kivitelezhetõnek vagy a magyar alkotmányos és választási rendszerrel összhangba hozhatónak ezt a képviseleti elvet. És végül alakíthatja úgy a Magyar Országgyûlés, illetve a Magyar Országgyûlésben ülõ pártok alakíthatják úgy a vitát, hogy kifutunk az idõbõl, s nem lesz megoldás ebben az évben sem és akkor ebben a választási ciklusban sem, hanem áttolódik az egész probléma és annak megoldása a következõ parlamenti ciklusra.
Az elmúlt évek vitái során - hiszen hosszú évekre nyúlik vissza ennek az elõzménye, egészen 1989-ig, a '89. október 23-án kihirdetett alkotmányig - megítélésem szerint szinte minden közjogi, alkotmányos vagy a választási rendszerrel kapcsolatos érv és ellenérv elhangzott. Aggályok fogalmazódtak meg egy-egy technikai megoldással kapcsolatban, kiélezõdtek egy-egy választási eljárási megoldás kapcsán a viták, például a két szavazócédulás vagy a három szavazócédulás megoldás tekintetében, vagy a kedvezményes mandátumhoz jutás számát tekintve kiélezõdtek a viták. Úgy tûnik, hogy újabb érveket vagy ellenérveket már nemigen lehet hozni. Nem látok esélyt arra, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyûlési képviseletét támogatók, illetve az azzal szemben állók között esély lenne arra, hogy valamelyik meggyõzi a másikat.
Azt gondolom, egy alkotmányos tényt mindenképpen ki kell jelenteni: nevezetesen azt, hogy ha a Magyar Országgyûlés nem tudja vagy nem akarja megoldani a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyûlési képviseletét, a magyar parlamenti rendszer, a magyar választási rendszer, a magyar képviseleti rendszer akkor is alkotmányos lesz és megfelel az európai standardeknek. Tehát, ha úgy tetszik, nincsen olyan nyomás alatt a magyar parlament, amely nyomás olyan erõvel kényszerítené ki a parlamentbõl ezt a képviseleti rendszert, amely ellenállhatatlan. Tehát a magyar parlamenti rendszer, választójogi és választási rendszer megfelel a nemzetközi standardeknek.
Azt is elõre kell bocsátani vagy a vitákból le kell szûrni, hogy nincs tökéletes megoldás erre a típusú képviseletre. Sõt nemcsak azt, hogy nincs tökéletes megoldás abban az értelemben, hogy a fennálló vagy a létezõ jogszabályokhoz akár alkotmánytörvény szintjén, akár pedig a választójogi törvény vagy a választási eljárási törvény szintjén ne kellene hozzányúlni. Minden esetben, akármilyen megoldást választ a magyar parlament, speciális szabályokra van szükség az általános szabályokon túl vagy azok mellett. Nyilvánvaló, hogy a speciális szabályok mértéke nem lehet olyan, amely a kialakult és az alkotmányban rögzített általános választási rendszert fölrúgja. Hiszen ha olyan lenne vagy olyan megoldást próbálnánk elfogadtatni, akkor megkérdõjelezõdne a magyar választási és parlamenti rendszer demokratizmusa.
Azt gondolom, azt is le lehet szûrni a vitákból, hogy nincs egyetlenegy olyan nemzetközi példa sem vagy megoldás, amit egy az egyben át lehetne venni. Ezek a megoldások - hiszen nagyon sok van azért ezek közül - más körülmények között születtek, más számarányok, más nemzetiségi és többségi nemzeti számarányok mellett jöttek létre, teljesen eltérõ alkotmányos rendszerekbe épülnek bele, és teljesen eltérõ érvrendszereken alapulnak.
Sajnos azt is ki kell jelenteni, hogy szinte nincsen olyan megoldási javaslat, amelyet mind a hat parlamenti párt támogatni tudna. Vannak a javaslatoknak olyan elemei, amelyeket két, három vagy négy párt támogatni tud, de olyan megoldási javaslatot nem sikerült az elmúlt év során kialakítani, amelyet minden egyes parlamenti párt, minden technikai elemét illetõen is támogatni tudott volna. Tehát nincs tökéletes megoldás, de véleményem szerint van kielégítõ megoldás.
Van olyan kielégítõ megoldás, amely megfelel az eddig kialakult magyar alkotmányos rendszernek, amely megfelel a választásokon alapuló legitim parlamenti képviseletnek, amely megfelel a pártelvû és a területi elven alapuló parlamenti képviseleti rendszernek, és amely elõrelépést jelenthet a pártelvû és a területi elv alapján mûködõ magyar képviseleti rendszerhez képest. Ebben az értelemben gondolom én vagy vélem úgy, hogy a magyar parlament igenis döntési helyzetben van; van olyan keret vagy vannak olyan keret jellegû javaslatok, mintegy javaslatkomplexumként, amelyekrõl nagy eséllyel elmondható, hogy többségi, nemcsak kétharmados és nemcsak kétpárti, hanem többpárti megállapodás születhet.
Vannak természetesen lehetetlen, elfogadhatatlan vagy megoldhatatlan javaslatok: így például a kétkamarás rendszer. Ma nem idõszerû, nincs napirenden. Aki ehhez köti a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletét, az vagy nem akarja, vagy nem tudja megoldani ezt a képviseletet. Hogy a jövõben hogyan alakul a magyar parlament összetétele, azt nem lehet tudni, de ehhez kötni a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyûlési képviseletét, szerintem lehetetlen feltételhez kötést jelent.
Azt gondolom, azt is el kell mondani, hogy tisztességes és védhetõ, alkotmányjogilag és politikailag is tisztességes és védhetõ az az álláspont, ha valaki azt mondja, õ nem ért egyet azzal, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségeknek országgyûlési képviselõjük legyen a magyar parlamentben. Ez nem jelent semmiféle nemzeti vagy etnikai kisebbségellenes beállítottságot, ez a választási rendszerrõl kimondott politikai állásfoglalás, nem pedig a nemzeti és etnikai kisebbségekkel szembeni alapállás.
(17.50)
Ezen álláspont képviselõje nem kerül szembe az európai alkotmányosság eszméivel, követelményeivel vagy megoldásaival, sõt még arra is hivatkozhat, hogy vannak olyan európai alkotmányok, amelyek kifejezetten tiltják az etnikai - és van, amelyik a vallási - alapú párt létesítését, illetve képviselet megteremtését a parlamentben - ilyen a török alkotmány és a bulgár alkotmány is. Az igaz, hogy ha a példák kapcsán belemennénk azok elemzésébe, akkor rögtön megtudnánk, hogy mi az az aktuálpolitikai, vagy történeti, vagy történetszociológiai ok vagy indok, amiért éppen e két ország alkotmányába került bele ez a tilalom.
Sõt, mindezen túl azt is el kell mondani, és be kell vallani, hogy jó néhány érv hozható fel a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyûlési képviselete ellen. Egyrészrõl Magyarországot semmiféle nemzetközi kötelezettség vagy nemzetközi egyezmény nem kötelezi erre a típusú vagy erre a tartalmú képviseletre. Sõt, nemcsak általános nemzetközi egyezmény nincsen, amely erre kötelezné a magyar parlamentet, hanem kétoldalú egyezményt sem kötött a Magyar Országgyûlés vagy a magyar kormány, amelyben e képviselet kötelezõ létrehozása lenne megfogalmazva.
Ellene hozható fel az az érv is, hogy csak speciális megoldással, mégpedig valószínû, hogy Magyarországra - a magyar helyzetre és történelmi helyzetre - szabott megoldással lehet megoldani a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletét. Változtatni kell az általános választási elveken és szabályokon és magas szintû jogszabályokon, törvényeken, illetve az alkotmányon kell változtatni ahhoz, hogy a parlament meg tudja teremteni a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyûlési képviseletét.
Az is igaz és jogos érv a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyûlési képviselete ellen, hogy bizonyos értelemben veszélyes és kiszámíthatatlan helyzetet teremthet a megválasztott parlamenten belül 13 nem pártelv és nem területi képviseleti elv alapján megválasztott képviselõ jelenléte. De nemcsak a parlamenten belül, hanem a választásokon is kiszámíthatatlan, bizonyos értelemben a választási legitimitással kapcsolatban - ha nem is azt megkérdõjelezõ, de - mindenesetre gondokat felvetõ megoldást jelent. Például a három szavazócédulás megoldás, hiszen ebben az esetben kiszámíthatatlanná válik a reprezentativitás, az, hogy a 13, parlamentbe bejutó képviselõ mögött végül is hány fõs támogatottság van, melyik az a kompetens, érdekelt támogató közeg, amely szavazatával támogatja a parlamentbe bejuttatandó 13 országgyûlési képviselõt; hiszen elvileg 8 millió választópolgár vagy az abból elmenõ 4-4,5 millió választópolgár mindegyike valamilyen módon egy szimpátiaszavazás alapján kifejezésre juttathatja valamelyik képviselet melletti támogatottságát anélkül, hogy õ maga ehhez az etnikumhoz tartozna vagy kötõdne akár kultúrája, akár anyanyelve, akár pedig más módon.
Elmondható az is ellenérvként, hogy a környezõ országok egyikében sem kaptak kedvezményes mandátumot a magyar etnikumhoz tartozók, sem Szlovákiában, sem Romániában - bár ott egy minimális bekerülési lehetõség van. De nem az alapján ülnek bent az RMDSZ képviselõi a parlamentben, hanem az RMDSZ az általános, a pártokra vonatkozó szabályok alapján juttatott be a három választáson elõször 29, aztán 27, jelenleg pedig 25 képviselõt a román parlamentbe. Nincs ilyen megoldás Ukrajnában, Jugoszláviában, Horvátországban.
Vitatható a választások eddig felmerült idõpontja. Május túl közel van, alig három és fél hónap van hátra, hogy a májusi választásokon ezen választás alapján a parlamentbe bekerüljenek a nemzeti és etnikai kisebbségek képviselõi. Az októberi választási idõponttal szemben súlyos alkotmányos aggályok hozhatók fel. 2002 túl messze van, tehát ha az anyagi jogi szabályt, a lehetõséget meg is teremtené törvényalkotás szintjén a magyar parlament, de az általánosan elfogadott úzus alapján, ha túl közel vannak a választások, akkor kimondaná ez a törvény, hogy a törvény hatálya csak az elsõ általános választásokat követõ választásokon kerül alkalmazásra. Ez túl hosszú, és valószínû, hogy elfogadhatatlan a nemzeti és etnikai kisebbségek számára is. Az átmeneti megoldás vagy annak elfogadása - tehát például egyszeri és elsõ alkalommal delegálással megoldani a nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletét - nem túl széles támogatottságot nyert, legalábbis az eddigi nyilatkozatok alapján.
Elmondható az is: annak ellenére, hogy a magyar parlamentben jelenleg nincsenek nemzeti és etnikai képviselet alapján, pozitív diszkrimináció alapján megválasztott nemzetiségi képviselõk - vannak nemzetiségi képviselõk, de azok a pártok listáin vagy pedig egyéni választókerületben kerültek be -, ennek ellenére a Magyar Köztársaság rengeteget tett a Magyarország területén élõ nemzeti és etnikai kisebbségek jogaiért.
Itt csatlakoznom kell ahhoz, amit az elmúlt alkalommal akár Németh Zsolt vagy Sepsey Tamás is elmondott, amikor felidézték azt, hogy 1989 óta - a '89. október 23-i alkotmány elfogadása óta - törvényalkotás szintjén, szervezeti megoldás tekintetében a Magyarországon élõ etnikai kisebbségek rengeteg mindenben láthatják biztosítva, garantálva a saját kultúrájukhoz, saját nemzeti identitásukhoz való ragaszkodást. Hiszen az alkotmány kimondja, hogy a Magyarország területén élõ nemzeti és etnikai kisebbségek államalkotók, részesei a nép hatalmának, biztosítani kell képviseletüket. Az igaz, hogy az alkotmány nem mondja ki, hogy ez a képviselet milyen szintû kell hogy legyen. Viszont a nemzeti és etnikai kisebbségekrõl szóló törvény, amely kétharmados törvény, egyértelmûen fogalmaz, és azt mondja, hogy meg kell teremteni a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletét.
Az Alkotmánybíróság sokat idézett '92-es határozata megállapítja a mulasztásos alkotmánysértés tényét, de ez sem mondja ki azt, hogy a mulasztásos alkotmánysértést úgy kell - vagy úgy lehet csak -
megoldani, hogy a parlament biztosítja a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyûlési képviseletét. Sõt még azt is kimondja ez az alkotmánybírósági határozat, hogy az államalkotó tényezõ kifejezés tartalmának kiteljesítése egy vagy több törvényben is történhet. Ez utal arra, hogy lehet önálló törvény magáról a nemzeti és etnikai kisebbségekrõl, vagy lehet ettõl függetlenül például a választójogi törvényben rendelkezés arról, hogy hogyan vehetnek részt a parlamentben a nemzeti és etnikai kisebbségek képviselõi. Van külön törvény tehát a nemzeti és etnikai kisebbségek jogaira vonatkozóan. Vannak országos önkormányzati szervezeteik - ez nem egy olyan nagy dolog, félreértés ne essék -, vannak helyi nemzetiségi kisebbségi önkormányzatok, és azt gondolom, a kétoldalú szerzõdésekben vállalt kötelezettségeit a Magyar Köztársaság igyekszik a lehetõ legjobban teljesíteni. Tehát sok érv hozható fel a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviselete ellen.
Azt gondolom azonban, hogy több érv hozható fel mellettük, lényegesen több érv hozható fel mellettük. Több igazság van az én véleményem szerint azokban az elvekben, illetve azok mögött az érvek mögött, amelyek azt mondják, vagy abban summázhatók, hogy meg kell oldani, mégpedig itt és most úgy, hogy az 1998 májusi választásokon a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyûlési képviselõket küldhessenek a magyar parlamentbe.
Az egyik érv egy szociológiai tény: Magyarországon mintegy 1 millió nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó lakos van. Az általános szociológiai szabályok szerint ez körülbelül 750 ezer választójogosultat jelent. Hogy ebbõl hány megy el, azt természetesen nem lehet tudni. Az általános - az 50 százalék körüli - részvételi arányok alapján mintegy 300-350 ezer szavazót tesz ki a nemzeti és etnikai képviselõkhöz tartozókon belül azok aránya, akik feltehetõen egy országos választáson részt vesznek. Az is igaz, hogy ez az 1 millió fõ heterogén fõ.
(18.00)
Egyetlen csoportképzõ ismérvük van, hogy az õ anyanyelvük és alapvetõ identitásuk és kultúrájuk nem magyar, hanem van egy elsõdleges, anyanyelvhez kötõdõ és nemzeti-etnikai kisebbségi kultúrához kötõdõ azonosságuk, identitásuk: ez a cigány, a román, a horvát, az örmény, a szlovák vagy más etnikai kultúrához köti õket.
Az is igaz, hogy a nemzetközi standardek szerint azokat az országokat, amelyekben a nemzeti és etnikai kisebbségek aránya nem éri el a 10 százalékot, erõsen homogén országoknak szokták nevezni. Azokat az országokat nevezik soknemzetiségû vagy jelentõsen soknemzetiségû országoknak, ahol az etnikai és nemzeti kisebbségek aránya jóval meghaladja a 10 százalékot.
Viszont tény az, hogy ennek az egymilliós lakosságnak intézményesített és direkt, közvetlen képviselete a Magyar Országgyûlésben nincs. Erre lehet azt mondani, hogy ne is legyen, és lehet azt mondani, hogy meg kell oldani. Én úgy gondolom, hogy számarányukra tekintettel indokolt az országgyûlési képviseletük megoldása a pártelvû és a területi képviseleti elvet biztosító parlamenti képviseleti rendszerben. Úgy gondolom, az etnikai tagoltság egy olyan tagoltság Magyarországon, amely gazdagítaná azt az érdektagoltságot, aminek a képviseletére az Országgyûlésben sor kerülhet, nevezetesen a pártelvû és a területi elv alapján kialakított, illetve meglévõ képviseleti tagoltságot. Az etnikai alapú és jellegû tagoltság ezt gazdagítaná, nem borítaná fel. Végül is a magyar parlamentben, ha a nemzeti és etnikai kisebbségek képviselõi betöltenék a 13 helyet, 399 képviselõ lenne, és a 13 képviselõ az Országgyûlés 3,2 százalékát tenné ki. Tehát azt mondani, hogy ez az arány felborítja akár a pártelvû képviseletet, akár az egyéni választókörzetekbõl bekerült területi elv alapú képviseletet, azt gondolom, túlzás.
A Magyarországon élõ nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletét támasztja alá az az érv is, hogy ha a Magyar Országgyûlésnek sikerül megoldania ezt a képviseletet, az jelentõsen növeli, növelheti a környezõ országokban élõ magyar kisebbségek tárgyalási pozícióit. Nem közvetlenül a jogaikat, de a tárgyalási pozícióikat abban az országban, ahol élnek, megítélésem szerint növelné. De növelhetné és növelheti a Magyar Köztársaság tárgyalási pozícióit is a szomszéd országokkal kötött kétoldalú tárgyalások során.
A nemzetközi példákhoz egy rövid idõre visszatérve: az igaz, hogy ha áttekintjük a nemzetközi megoldásokat, nincsen két egyforma megoldás a nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletét illetõen. Nincs két egyforma megoldás, de mindenhol van valamilyen megoldás, ahol ezt igazán meg akarták oldani. Tehát Magyarországon is lehet megoldást találni - nem biztos, hogy át lehet venni valamelyiket egy az egyben. Akár Finnországban, ahol például a 24 ezer lakost kitevõ kisebbségnek, amelynek a 95 százaléka svéd, land-szigetén önálló tartományi parlamentjük van, és a finn parlamentben képviselettel rendelkeznek. Igaz, hogy itt egy területi autonómiához kötõdik a nemzetiségi képviselet. Az is igaz, hogy szintén Finnországban az 5700 fõnyi lapp lakosnak 1921 óta képviselete van a finn parlamentben, sõt egy nemrég elfogadott alkotmánymódosítás szerint az 5700 fõnyi lappnak saját parlamentje van Finnországon belül. Ez az egyetlen olyan kisebbségi képviselet egyébként, amelyet nemzetközi egyezmény, még egy 1921-es népszövetségi egyezmény ír elõ. Más nemzetközi egyezménybõl fakadó, nemzeti-etnikai képviseletet kötelezõen elõíró szabály vagy egyezmény nincs.
Ismeretes a schleswig-holsteini eset, ahol is a tartományi gyûlésben az 50 ezres dán kisebbségnek két kisebbségi képviselõje van. Ott úgy oldották meg, hogy a dán képviselõket mentesítették az 5 százalékos bekerülési küszöb alól. Az is igaz, hogy a német alkotmánybíróság kimondta, hogy ez a megoldás nem alapul nemzetközi egyezményen, nem nemzetközi kötelezettségbõl fakad, vagyis ezt a megoldást fenntarthatja Schleswig-Holstein parlamentje, megszüntetheti, átalakíthatja, és nem minta és nem kötelezõ Németország más tartományára nézve.
Ismeretes a szlovén helyzet, ahol is a 8500 fõs magyar kisebbségnek és a Szlovéniában élõ 3000 fõs olasz kisebbségnek egy-egy képviselõje van a szlovén parlamentben; delegálás alapján kerül a parlamentbe ez az egy-egy, illetve összesen két képviselõ.
A példákat azért hoztam föl, hogy ahol volt vagy van valami indokoltsága, helyi, területi, történeti vagy szociológiai indokoltsága, ott meg lehetett találni és megtalálták a megoldást a nemzetiségek parlamenti képviseletére. Sehol nincsen két egyforma megoldás. Megítélésem szerint Magyarország egyik megoldást sem veheti át egy az egyben, hanem Magyarországnak meg kell találnia azt a megoldást, amely a magyar nemzetközi helyzetnek, a Magyarországon belüli nemzetiségi tagoltságnak, a magyar parlamentarizmus és képviseleti rendszer történeti, gyakorlati tapasztalatainak is megfelel. Tehát amely országban igazán meg akarták oldani a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletét, ott megtalálták a megoldási módot. Ez ad reményt arra, hogy Magyarországon is meg lehet találni.
Nem kívánok visszatérni azokra a történeti elõzményekre, hogy hányszor és milyen módon vetõdött föl a nemzeti és etnikai képviselet megoldása 1989 óta, a '89. október 23-ai alkotmány óta. Vagy az MDF és az SZDSZ 1990. április 29-ei megállapodása is kifejezetten szól arról, hogy meg kell oldani a Magyarország területén élõ nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletét, oly módon, hogy a pártok területi listája helyett nemzeti és etnikai kisebbségek listáira szavazhassanak. Vagy az említett alkotmánybírósági határozat, a '93. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól; vagy a Boross Péter által elõterjesztett javaslat, amely 1993. december 21-én végül is nem kapta meg a kétharmados többséget, mert akkor az SZDSZ és a Fidesz nem támogatta ezt a javaslatot, ez is pár hónappal, alig hat hónappal a választások elõtt került elõterjesztésre - nem akarok tehát ezekre most kitérni.
Én úgy gondolom, hogy a benyújtott törvényjavaslat alapján meghatározhatók, meghúzhatók a keretei annak a megállapodásnak, amely mögé a magyar parlament pártjai és képviselõi ha felsorakoznak, biztosítani lehet a nemzeti és etnikai képviselõk májusi választását. Melyek ezek a pontok?
Egykamarás rendszerben kell megoldani jelenleg, plusz 13 képviselõi hellyel kiegészítve kell megoldani a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletét, és ez maximum csak 3,2 százaléknyi képviselõség vagy csoport, sajátos identitású és legitimációjú csoport beépítését jelenti a magyar parlamentbe.
El kell dönteni, meg kell állapodni a kettõ vagy három szavazócédulás rendszerben, ez egy tárgyalási alap. Én magam a két szavazócédulás megoldásnak vagyok a híve.
El kell dönteni a kedvezményes mandátum eléréséhez szükséges 5000 vagy 7500-as szavazati számot. Volt, amikor 3000 vetõdött föl, például az MDF javaslatában 1993-ban. A magam részérõl, amennyiben a két szavazócédulás megoldás felé megyünk el, az 5000 fõt tudnám elfogadni; amennyiben a három szavazócédulás megoldást fogadnák el a pártok, akkor a 7500 szavazatos kedvezményes mandátumhoz jutás feltételét tudnám támogatni.
Ezekben az esetekben, amelyeken belül tulajdonképpen két mozgó vagy nyitott elem van - a két vagy három szavazócédulás és a kedvezményes mandátumhoz jutás alsó határa -, az ebben való megállapodás esetén megítélésem szerint, még akkor is, ha túl közel van - mert valóban túl közel van a májusi választás -, megoldható májusi választási idõponttal, e tárgyra vonatkozó alkotmánymódosítás nélkül, a nemzeti és etnikai képviselõk parlamenti, országgyûlési képviselete.
(18.10)
Azt kérem képviselõtársaimtól, hogy a hátralevõ, maximum másfél-két hétben próbáljuk meg még egyszer ezen feltételek keretein belül vagy ezen tárgyalási pozíciókat alapul véve megoldani a Magyarországon élõ nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletét.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)