GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Televízióközvetítés már nincsen, csak rádióközvetítés van, s ha most beleképzelem magam egy olyan hallgató helyzetébe, aki folyamatosan hallgatja a parlamenti közvetítéseket - már amikor egy-egy tárgyról, meghatározott törvényjavaslatról vitatkozunk -, akkor nem tudna másra gondolni, hogy kérem szépen, én ezt már hallottam. Minden felszólalást hallottam!
S igazán attól vagyok elképedve, tisztelt képviselõtársaim, akik a kisebbségi képviselet ügyében itt már hosszabb ideje gyúrjuk egymást, hogy nem unjuk magunkat. Egész egyszerûen elképesztõ! Hogy minden, a korábbi viták során is itt már minden elhangzott: politikai érvek, alkotmányos érvek, jogiak, nemzetköziek, szociológiaiak, oda-vissza. Kit akarnak meggyõzni?
Egy kérdés azért nem hangzott el: hogy van-e ennek a parlamentnek erkölcsi kötelezettsége akkor, amikor a kisebbségek képviseletét vitatja, és nem megoldja? Úgy gondolom, hogy van. S pártállásra tekintet nélkül, mindazok nevében, akik komolyan gondolják ezt a dolgot, némiképpen szégyellem is magam, hogy csak éppenséggel ez a szempont hiányzott - no meg az a politikai akarat, amelyrõl Szabó Lajos Mátyás beszélt. A többi mellébeszélés, uraim!
A kisebbségek azért jogosultak országgyûlési képviseletre, mert itt vannak, velünk vannak - ennyi.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)