GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Nem vetemedtem volna újfent szólásra, ha megszólalásom erkölcsi alapjait nem vonta volna kétségbe Sepsey Tamás. Szeretném tudatni a képviselõ úrral, hogy azon bizottság elnökeként, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnökeként, azt gondolom, elég sokat tettem az elmúlt esztendõkben annak érdekében, hogy legyen kisebbségi képviselet. Elég sokféle megoldást próbálgattunk meg különbözõ idõben, különbözõ közegekben, pártközi egyeztetéseken, kisebbségekkel történt egyeztetésen, szakmai közvéleményben és így tovább. Mindenhol, kivétel nélkül általánosságban azt mondták, hogy igen, igen, és aztán jöttek a kifogások.
Van egy amerikai közmondás, úgy szól, hogy mindenkinek van legalább egy kifogása. Ez az az eset, ahol nem egy, hanem több kifogása volt mindenkinek, több-kevesebb alappal.
Még egyszer, harmadszor szeretném mondani, hogy ez akarat dolga is. Ha már az erkölcsi alapokról beszélünk, akkor - azt gondolom - elsõsorban Sepsey Tamásnak kellett volna elgondolkodnia azon, hogy az a párt, amelynek színeiben megszólal, 1993-ban egy, a mostanihoz egészen hasonló tervezetet terjesztett be és támogatott, ehhez képest abszolút mást mond most, mint elfogadható megoldást. Tehát az erkölcsi alapokról talán más viszonyban kellene szólni, én azonban ezt szeretném elkerülni, mert nem errõl van szó, hanem arról van szó, hogy megvan-e a szükséges politikai akarat ebben a társaságban, a parlamentben, a parlamenti pártokban és abban a néhány emberben, aki ebben a vitában részt vesz, hogy végül is dûlõre jussunk.
Számomra minden megoldás elfogadható, amely az alkotmányosságot nem feszíti túl. Nem azon múlik, hogy két- vagy háromszavazatos rendszer, ezek a kibúvók, az ürügyek. Azt szeretném, ha a dologról beszélnénk, mert ez az erkölcsös és az összes többi, ahogy ezt az aszfalton mondják, duma. (Taps az MSZP soraiból.)