DR. SOLYMOSI JÓZSEF (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Az elmúlt héten a pártok vezérszónokai, néhány kormánypárti képviselõ már elmondta véleményét az országgyûlési képviselõk választásával, valamint a választási eljárással kapcsolatos törvény módosításával kapcsolatban, különös tekintettel a kisebbségi képviselõk választására. A mai nap pedig folytatódott, és végeláthatatlan kétperceseken keresztül jutottunk el oda, ahonnan elindultunk. Nagyon komoly szakemberek mondták el a véleményüket, és szeretném mindjárt azzal kezdeni, hogy én nem tartom magamat e terület szakértõjének, szaktudójának, éppen ezért valószínûleg az én hozzászólásom kevésbé lesz tudományos, mint azt néhány szakember képviselõtársam megtette. Egészen más oldalról szeretném ezt a kérdést megközelíteni.
Egyszerûen úgy, mint nagyon sok képviselõtársam, figyelemmel kísérem, hogy mi történik ebben a Házban; meghallgatom a hozzászólásokat, és elolvasom a jegyzõkönyveket, mert most már a szó szerinti jegyzõkönyvek is rendelkezésünkre állnak. Ezekbõl a jegyzõkönyvekbõl azt olvasom ki, és azt a tapasztalatot vontam le, hogy van itt közös vélemény. Közös vélemény az, hogy eddig mindenki azt mondta, nagyon fontos dologról van szó, amit meg kell oldani. Nagyon sokan azt mondták, és majdnem mindenki azt mondja, hogy nemzetközi megítélés szempontjából is nagyon fontos dologról van szó, és ezért kellene ezt a kérdést megoldani. Sokan azt mondták, hogy ezt már az MDF-vezette kormánynak meg kellett volna oldania, de mulasztást követett el már az a kormány, és igazából ez a mostani kormány sem vette komolyan ennek a problémának a megoldását.
Kívülrõl úgy néz ki, mintha minden rendben lenne. Csak ha egy kicsit a színfalak mögé nézünk, akkor azt látjuk, hogy itt egyszerûen egy színjátékról van szó, egy nagyon jól megkomponált színjátékról, ahol mindenki mondja a magáét, attól függõen, hogy milyen helyrõl beszél, milyen politikai szervezethez tartozik. Mi pedig azt vesszük észre, hogy ezek a vélemények elmennek egymás mellett, tehát köszönõviszonyban nincsenek ezek a vélemények egymással. Eljutunk odáig - most már nem tudom, hány órája megy ez a tárgyalás -, hogy egyszerûen a közös megoldásnak még a körvonalai sem bontakoztak ki.
Nem nehéz észrevenni, hogy itt egy elodázásról van szó, egy olyan elodázásról, ami azt fogja eredményezni, hogy a következõ négy évben nem lesznek itt a Házban a kisebbségi képviselõk. Nagyon sok a hivatkozás: hivatkoznak többen alkotmányos mulasztásra, vannak, akik a kétkamarás parlamentben akarják megoldani ezt a problémát. Azt mindenki tudja, hogy a körvonalai sem látszanak a kétkamarás parlamentnek, tehát aki ezt akarja, és ezt javasolja, az egyszerûen nem akarja, vagy nem tudom, hogyan akarja megoldani ezt a problémát. Többen azt mondták, hogy nem illeszthetõ be a mai parlamenti rendszerbe, és egyszerûen ez a 13 fõ képviselõ a mérleg egy nyelvén játszana esetleges megválasztásuk után. Többen azt mondják, hogy alkotmánymódosítás kell. Érdemes azon elgondolkodni, volt lehetõség arra, hogy alkotmányt módosítsunk, és akkor akiknek meglett volna a lehetõsége, hogy tegyenek az alkotmánymódosítás érdekében, el sem mentek arra a tárgyalásra, ahol a kisebbségi képviselõk választásának a problémája, kérdése vetõdött fel.
(18.40)
És nagyon sok más, nagyon érdekes és színes vélemény hangzott el. Ezekkel én nemigen akarok részletesen foglalkozni, hisz Bihari Mihály képviselõ úr szerintem nagyon tudományosan és alaposan megadta a válaszokat. Szóval én csak azt látom, hogy szóban mindenki akarja, és ugyanakkor a rengeteg kifogás miatt egyszerûen ellehetetlenedik ez a helyzet, és nincs a megoldás közelében a kérdés.
Egyszóval: én úgy látom, nem érdeke mindenkinek, hogy ez a probléma megoldódjon. Én a mindennapi beszélgetések során és a parlamenti folyosókon is érzem, hogy vannak olyan képviselõk, akiknek nem olyan fontos ennek az ügynek a megoldása, egyszerûen azért, mert nem találkoznak ezekkel a problémákkal, a pártoknak pedig valószínûleg azért, mert nem politikai érdekük.
Szeretném elmondani, hogy én származásilag nem tartozom egyetlenegy kisebbséghez sem, tehát nyugodtan mondhatom, hogy a politikai helyzetembõl adódóan - az Agrárszövetség képviselõjeként - sem vagyok abban a helyzetben, hogy itt valami nagyon döntõ fordulatra tegyek javaslatot, hisz legfeljebb egy szavazattal rendelkezem, és tudom, hogy azt az egy szavazatot majd hova fogom adni. De felvetõdik bizonyára a kérdés, hogy akkor egyáltalán miért kértem szót; azért kértem szót, mert én egy olyan választókörzetben lakom, ahova haza kell menni, és az emberek szemébe kell nézni holnap, holnapután, a jövõ héten, egy év múlva, és nagyon sok olyan képviselõ van itt a padsorokban, akiknek szintén haza kell menni, és szintén találkoznak ezzel a kérdéssel, ezzel a problémával.
Az én választókörzetem Tolna megyében van: Bonyhád, Bonyhád térsége, tehát egy olyan térség, amely a magyarországi németeknek az egyik központja - több is van az országban, de Bonyhád térsége kimondottan ilyen; egy olyan választókörzet, ahol történelmi tragédiák játszódtak le. Most volt a kitelepítéseknek az 50 éves évfordulója, sokat hallottunk, beszéltünk róla itt a Házban is, és ez az idõszak volt az, amelyet emberi mivoltában meggyalázva nagyon sok ember élt végig, amikor a németeket kitelepítették, a helyükre Erdélybõl: Bukovinából, a Felvidékrõl telepítettek be más személyeket (Dr. Sepsey Tamás: Magyarokat!) Tessék? (Dr. Sepsey Tamás: Magyarokat!) Igen! Szóval ez az idõszak volt az, és azóta egy békés egymás mellett élés van nagyon sok térségben, Bonyhád térségében is, nagyon sok külföldi nemzetközi kapcsolat alakult ki.
Azt hiszem, hogy ennek az anyagi haszna - nemcsak Bonyhád térségében, hanem más térségekben is - nagyon hatásosan, és számokkal is mérhetõ. És azok a külföldiek, akik bejönnek Magyarországra, egyszerûen nem akarják elhinni, és ma is csodálkoznak, hogy ma, 1998- ban sem tudtuk még ezt a problémát megoldani, és egyszerûen mosolyognak rajta. Úgy, ahogy a kisebbségi önkormányzatok beindultak - nehezen indultak, de ma már megtalálták a helyüket -, úgy látom, ma már nagyon eredményes munkát végeznek úgy Bonyhádon, Bátaszéken, de mindenki a saját körzetében mondhatna hasonló településeket, és jogosan vetõdik fel nap mint nap, hogy ha már megvannak ezek a kisebbségi képviseletek helyi szinten, akkor miért nem tudjuk megoldani a parlamenti képviseletet. Hisz megígérte ezt annak idején az MDF, és megígérte az MSZP is, és eddig bíztak az MSZP-ben, csak úgy látom, hogy most már ez a bizalom egyre inkább kezd csökkenni. Más képviseletek, más kisebbségek is, gondolom, hasonló formában tudnának errõl a kérdésrõl nyilatkozni.
Végsõ kétségbeesésben most már eljutottunk odáig, hogy önálló párt létrehozásán fáradoznak ezek a kisebbségek, csak a nagy kérdés az, hogy kinek jó ez. A múlt héten ezzel kapcsolatban Tabajdi képviselõ úr, Árgyelán képviselõ úr nagyon szépen elmondta, hogy mit jelent ez az önálló pártosodás, és miért kellene elkerülni, hogy erre sor kerüljön.
Tisztelt Képviselõtársaim! Én azzal szeretném befejezni, hogy mindenképpen megoldást kellene találni. Én már hangsúlyoztam, hogy nem vagyok szaktudósa ennek a területnek, véleményem van. Nagyon sok szakember van ebben a parlamentben, ott vannak a szakbizottságok; nem igaz, hogy nem lehet megtalálni a megoldást akkor, ha erre megvan a megfelelõ politikai akarat. Én úgy látom, hogy mindent meg kellene tenni annak érdekében, hogy májusban szavazásra kerüljön sor, és ha vannak törvényes akadályok, akkor tegyük meg a megfelelõ lépéseket, hogy ezek a törvényes akadályok elháruljanak.
Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)