DR. KASUBA JÁNOS (MSZP): Pán Prededa! Pai aj pai polanci! Dobri veer vam! És magyarul folytatom, mert nem akarom, hogy valaki rám szóljon, nem is tudom pontosan, szabályos-e szlovákul köszönni.
Szeretném azt mondani, hogy teljes mértékben egyetértek azzal, amit Bihari képviselõtársam az elõbb elmondott, hogy vannak a jelenlegi képviselõk között olyanok, akik valamilyen kisebbségbõl származnak vagy gyökereznek. Ez természetesen egy más struktúra, mint amirõl most beszélünk, sok minden miatt, többek között azért is, mert nagyon sokan nem élünk ott a kisebbség között, elszármaztunk, mondjuk, az én szûkebb hazám is ma már a Nagykunság.
De azért milyen érdekes az emberi természet, hogy ahogy bonyolódik és sûrûsödik ez a vita a kisebbségekrõl, mégiscsak a sok, kisebbséghez tartozó emberben felvetõdik az a kérdés - egyre élesebben -, hogy tényleg, ezek ezt nem akarják megoldani. Tehát egy kicsit ilyen dacossá válik a reakció ebben a helyzetben, ami most itt kezd kialakulni, és én úgy gondolom, hogy ez nem jó az ország belsõ nyugalma szempontjából sem.
És tényleg igaza van Gellért Kis Gábor úrnak, aki az elõbb azt mondta, hogy aki hallgatja ezt a vitát, tényleg elkezd bosszankodni, hiszen a múlt heti hozzászólásokban sem tud az ember eligazodni, mert nagyon okos, jeles országgyûlési képviselõk egy része azt mondta, hogy nem is vagyunk alkotmányos mulasztásban - mondjuk, elsõsorban Bauer vagy nem tudom, Mészáros képviselõtársam -, mások pedig - mint Torgyán képviselõ úr, Tabajdi Csaba képviselõ úr, fõleg Gellért Kis Gábor úr és még vagy négyen - azt, hogy bizony, milyen alkotmányos mulasztásban vagyunk.
Tehát ezek a kérdések sem kerültek igazán tisztázásra, mert ha ez megnyugtatóan tisztázott lenne, akkor ezek a különbözõ nézetek mint vitapontok, nem kerülnének mindig, ismételten és ismételten sok képviselõ részérõl felvetésre. Én is úgy látom, hogy ha nem lesz megegyezés, akkor nem is lesz megoldás, és igaza van az elõttem hozzászóló képviselõ úrnak, hogy ha nem akarjuk, nem lesz meg a politikai akarat, akkor ez még 2002-ben sem lesz megoldva; és az is igaz, hogy csak valamilyen speciális szabályokkal lehet ezt megoldani. Tehát arról van szó, hogy igenis van lehetõség erre, hogyha megvan ehhez a közös akarat, és nem keressük mindig azt a lehetõséget, hogyan lehetne valahogy tovább gördíteni ezt a nagy hólabdát; mert például vannak olyan hozzászólások, szó szerint felírtam itt egy gondolatot, amelyik úgy gondolja, hogy valószínû, az Alkotmánybíróság nem hagyná jóvá és így tovább - tehát nem is tudjuk biztosan, milyen lenne az állásfoglalás.
Én a napokban, a múlt héten elmentem egy szlovák kiállításra, a Tátráról volt egy gyönyörû kiállítás: más képviselõ nem volt jelen, de Magyarországról sok szlovák anyanyelvû ember volt ezen a kiállításon, Békéscsabáról, az ország más területérõl is, és volt alkalom errõl beszélgetni. Azért én úgy gondolom, hogy most itt mi egymás között vitatkozunk, de nem tudom, hogy mennyire kérdeztük meg a kisebbségeket, hogy õk hogy érzik ezt, hogy látják most ezt a kérdést, mennyire vagyunk azzal tisztában, hogy nekik mi a véleményük. Én úgy tapasztaltam itt és otthon is egy másik kisebbség vonatkozásában, hogy ez a májusi idõ bizony túl rövid a megoldásra.
(18.50)
Tulajdonképpen két hét van a parlamenti ülésbõl és két hónap a választásokig. Torgyán úr szólt róla a múlt heti ülésen, hogy két héttel a választások elõtt a választási törvény ilyen módosításának bizonyos erkölcsi hátterei vannak, ha már ezt keressük. De én inkább azt gondolom, tényleg nagyon rövid az idõ ahhoz, hogy az egymás közötti megegyezések is megszülethessenek, és tényleg olyan dolgokra kényszerülnek a kisebbségek, mint pártalapítás vagy bármi, hogy végül is ez a kérdés megoldódjon.
Csak mondok egy példát. Egymás között is elmondják, az elõbb említett rendezvényen is, hogy meg akarnák ismerni azt, ki lesz a képviselõ. Vagy egy másik kisebbség esetében négy-öt jelentkezõ van, mindegyik úgy gondolja, hogy õ jelentkezik, õ indul. Még egymás között sem tisztázták tulajdonképpen, hogy miképpen történjen tehát az indulás. Úgy látom, hogy bizony ez az idõ nagyon rövid ahhoz, hogy a kisebbségek erre megfelelõen felkészüljenek, tehát én inkább egy másik megoldást támogatnék, és természetesen arra is fogok szavazni.
Németh Zsolt úr szólt a múlt heti hozzászólásában két olyan kérdésrõl, amivel kapcsolatban véleményt kívánok nyilvánítani. Az egyik az asszimiláció kérdése, és az, hogy a létszám hogyan is alakul. Úgy látom a gyakorlatban, hogy ez is ugyanolyan ellentmondás, mert maga az asszimiláció - én ezt végigéltem, ezért közvetlen közelrõl tudom - nem 1962-ben volt, legfeljebb a befejezésének egy szakasza, hanem már a második világháború befejezése utántól kezdõdött az egész. Említhetném ezzel kapcsolatban az iskolarendszert és például az emberek történetét, ez egy hosszú idõszak volt. Az is igaz, hogy a létszám kérdésében is nagy viták vannak. Ismerek olyan várost, ahol mondjuk, az önkormányzat úgy gondolja, hogy 2800 vagy 3000 kisebbségi van, maga a kisebbségi önkormányzat pedig úgy gondolja, hogy 6000. Tehát igen nagy eltérések lehetnek ebben a létszámban is. Hogy majd a végén ez hogy derül ki...?
Mindenesetre ez egy olyan dolog, azt tudnunk kell, hogy Magyarország kényelmes helyzetben volt eddig, hiszen nem is nagyon foglalkoztunk ezzel a kisebbségi kérdéssel, de a megoldása, a parlamentbe és más helyekre történõ beépülése nagyon komoly munkát és nagyon komoly egyeztetést igényel. Azzal természetesen egyetértek, hogy mindent nagyon alaposan meg kell fontolni, azokat a kérdéseket is, amelyekrõl Bihari Mihály úr az elõbb beszélt.
Úgy gondolom, hogy az a 3,3 százalék talán nem lehet döntõ kérdés abban, hogy majd hogyan fog alakulni a mérleg nyelve, mert az a 13 ember és ez a 3,3 százalék ehhez kevés. Egyáltalán nem tudom elképzelni, ki hogy gondolja, de én úgy gondolom, az nem valószínû, hogy egy párthoz kapcsolódna, hanem az megoszolhat ide is, oda is, kiegyenlítheti egymást, és több más olyan dolog lehet, amirõl úgy gondolom, hogy súlyponti tényezõként e kérdés megoldásában nem szabad figyelembe venni.
Összefoglalva tehát az a véleményem, hogy a megoldás irányába kell elmozdulni, egész biztosan meg lehet találni a megoldást. Végül is azoknak a nagy, hosszú idõ óta tartó vitáinknak, amelyekkel a kisebbségeket is csak idegesebbé tesszük - látom ezt, itt a folyosón beszélgettem néhány jelenlévõvel is -, én azt gondolom, hogy véget kell vetni, és erõt véve magunkon, a megoldást meg kell találni valahogy. Én a második megoldást tartom olyannak, amivel egyetértenék, és én arra fogok szavazni.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)