BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! A múlt heti ülésen csak egy rövid, ötperces idõkeretben volt módom hozzászólni a törvényjavaslathoz, ami az érvelést eléggé megnehezítette. Ez bátorít fel arra, hogy visszatérjek erre a vitára.
Szeretném elõrebocsátani, hogy nagyon nem tartanám szerencsésnek, ha folytatnánk azt a sort, hogy a másik fél, a vitatkozó fél jó szándékát kétségbe vonjuk. Én azt hiszem, hogy az is, aki egyetért egy javaslattal, és az is, aki nem ért egyet egy javaslattal, a maga tisztes megfontolásaiból teszi ezt.
Magával azzal a javaslattal, amely elõttünk fekszik, a szabaddemokraták többsége nem ért egyet, így én sem; ezt röviden összefoglalva elmondtam a múltkor. Nem könnyû nekem mint kormánypárti képviselõnek ezt mondani, de képviselõtársaim, gyakran találkoztunk ebben a négyéves ciklusban azzal, hogy a kormány álláspontját módosító javaslatokat egyéni képviselõk nyújtottak be, és egy-egy képviselõ leánykori nevén jelent meg a kormány álláspontja. Itt most a fordítottja van: néhány képviselõtársunk, akinek különösen fontos ez a kérdés, kidolgozott egy koncepciót, és a kormány leánykori nevén nyújtották ezt be. Ez is rendben van, csak legyünk ennek a helyzetnek tudatában, és ez, mondjuk, megkönnyíti számomra, hogy kormánypárti képviselõként is bíráljam ezt a javaslatot. De a hozzászólásom lényege nem a bírálat lesz, noha az idõ nagyobb részét ez veszi igénybe, hanem javaslatot is kidolgoztunk a megoldásra, mert mi is a megoldást kívánjuk.
Magát a kérdést szerintem három szempontból érdemes tárgyalni: jogpolitikai, nemzetközi és kisebbségpolitikai szempontból. Ezen szeretnék végigmenni.
A jogpolitikai szemponttal kezdeném. Sokan elmondták, és szeretnék ehhez csatlakozni, hogy nem szerencsés néhány héttel a választások elõtt választójogi törvényt módosítani. Azt mondanám, hogy nagyon nem szerencsés, és valóban a kormány, illetve a kérdést szorgalmazó képviselõk felelõssége az, hogy nem két évvel ezelõtt indították el ezt a dolgot, hanem valójában egy fél évvel ezelõtt, még annyi sincs. (Gellért Kis Gábor: Alkotmányozási moratórium!) Bocsánatot kérek, az alkotmányozási moratórium ezt nem korlátozta, hiszen az végig benne volt a megállapodásban, hogy konszenzussal bármit lehet csinálni! Tehát bõven módja lett volna azoknak, akik ezt fontosnak tartják, beleértve a kormányt is, akár '95-ben vagy '96-ban felvetni ezt a kérdést. Sajnos nem tették. Még arra is hadd emlékeztessek, hogy az alkotmánykoncepció vitájában sem került az elõ egyáltalán, hogy a választójognál a kisebbségek ügyében valamit kellene tenni. Tehát a felelõsség nem azoké, akik most felvetnek alkotmányossági problémákat, elvégre itt választójogról van szó.
A másik dolog, hogy ha már választójogról és parlamentrõl van szó, számunkra az is problémát jelent ebben a javaslatban, hogy növeli a parlament létszámát, hiszen abban maradtunk négy évvel ezelõtt a kormányprogram elkészítésekor, hogy csökkenteni akarjuk a parlament létszámát - ez sajnos nem valósult meg. Ebben nem egyforma mindenkinek a felelõssége, mert van, aki akarta ezt a létszámcsökkentést, és van, aki végig nem akarta. Mi tehát olyan javaslatnak vagyunk a hívei, amely a jelenlegi, legalábbis a jelenlegi létszám keretei között talál megoldást.
A következõ kérdés, hogy nagyon sokszor elhangzik és mintegy akadékoskodásnak tûnik az, hogy valaki alkotmányos szempontokat javasol megfontolásra. Ezt nem tartom jó dolognak. Itt nem arról van szó, hogy van egy helyes politikai törekvés, és egyesek ezt mindenféle alkotmányos csûrés-csavarással akarják korlátozni. Itt a magyar választójogról és a magyar alkotmányosságról van szó. Magyarországon van egy jól mûködõ, nagyon végiggondolt, körültekintõen kialakított választójogi rendszer és alkotmányos berendezkedés. Azt hiszem, nem helyes dolog néhány hét alatt nekimenni egy ilyen alkotmányos választójogi rendszernek és különbözõ ötletekkel ezt alakítgatni. Különösen azért, mert nem a választójog valamilyen részletérõl van szó, hanem mint errõl már múlt héten is beszéltem, a demokratikus választójognak arról az alapelvérõl, amit az alkotmány tartalmaz a 71. §-ban, nevezetesen a választójog egyenlõségének elvérõl.
Az a javaslat, amelyet képviselõtársaink kidolgoztak, és amelyet a kormány benyújtott, ez a javaslat vagy a kisebbségek képviseletét nem valósítja meg, ha mindenki szavaz - ez a háromszavazatos rendszer -, vagy ha nem mindenki szavaz, akkor pedig a választójog egyenlõségének elve sérül. Két szinten is sérül. A magyar választási rendszerben a választójog gyakorlása két dolgot jelent. A jelölésben való részvételt az ajánlószelvények révén és a szavazásban való részvételt. Az a megoldás, amit elénk terjesztettek, mind a két szinten, de a jelölés tekintetében is egyértelmûen sérti a választójog egyenlõségének elvét. Ezért gondolom azt, hogy ebben a formában nem elfogadható.
Itt szeretnék külön megjegyzést is tenni, mert a vitában nagyon sokszor elhangzik: az az akadály, hogy nálunk egykamarás Országgyûlés van. Nem az az akadály! A modern kétkamarás országgyûlések is a választójog egyenlõségének elvén alapulnak. A modern kétkamarás országgyûlésekben is a második kamarában is választott képviselõk ülnek, akiket az állampolgárok vagy a közvetlen egyenlõ választójog alapján, vagy pedig közvetve a régiók gyûlései, tehát a tartományok vagy tagállamok gyûlései révén juttatnak el a felsõházba, például a német esetben.
(19.00)
De nincs olyan eset a modern demokratikus alkotmányjogban, ahol az egyenlõ és általános választójogtól eltérõ elven jönnének létre felsõházak! Ez az angol fõrendi ház esete, ilyen volt a magyar fõrendi ház is, és nem hiszem, hogy ehhez kéne visszatérni. Ez tehát nem egy kamara vagy két kamara kérdése. Ez el van terjesztve a köztudatban, de ez egy alapvetõ félreértés.
Azt gondolom tehát, hogy olyan megoldást kell keresni, amely nemcsak a jelenlegi alkotmány részleteivel fér össze, hanem az alapelveivel is. És még egy megjegyzést ehhez, mert Kasuba képviselõtársunk visszatért arra a vitára, hogy van-e mulasztásos alkotmánysértés vagy nincs: mi azt gondoljuk, hogy nincs, mert az alkotmány a kisebbségek képviseletét írja elõ és nem országgyûlési képviseletét. Az Alkotmánybíróság megjegyezte azt, hogy azzal, hogy létrehozták a helyi kisebbségi önkormányzatokat, helyi szinten megoldódott a kisebbségek képviseletének kérdése, holott a kisebbségi önkormányzatok nem tagjai, nem alkotói a helyi önkormányzatoknak, hanem mellettük mûködnek; és ugyanúgy elmondható, hogy a kisebbségek országos politikai képviselete megvalósult az országos kisebbségi önkormányzatok létrejöttével. Tehát alkotmányos mulasztás nincs! Ellentmondás van - errõl már beszéltünk - a kisebbségi törvény 20. §- ában szereplõ rendelkezés és a választójogi törvény között. Ezt kell valamilyen módon feloldani.
Azt gondolom tehát, hogy a benyújtott törvényjavaslat nem felel meg az alkotmányos választójogi alapelveinknek, ezért más megoldást kell keresnünk.
A másik kérdés, amirõl sok szó esett - Mészáros István beszélt róla a múltkor, és csak azért kell róla beszélni, mert állandóan, újra és újra elõkerül -, ez a dolog nemzetközi vonatkozása. A dolognak szerintem az a lényege - és errõl bizonyos tekintetben helyesen beszélt Bihari Mihály képviselõtársunk -, hogy az európai országok kisebb részében van kisebbségi képviselet, de ott sem olyan, mint amilyet itt javasolnak. Mert az Aland-szigetek példája olyan megoldás, ahol Alandnak van egy parlamentje, annak a kis, svéd lakosságú szigetnek - pontosabban a finnek svéd nyelvû szigetnek tekintik -, és ez a parlament delegál képviselõket az országos parlamentbe, de az Aland-sziget lakói másképp nem küldenek képviselõt. Tehát az általános választásokon nem szavaznak, hanem csak a saját parlamentjükre szavaznak, és az küld képviselõt, tehát ha úgy tetszik, ott is kétszavazatos rendszer van. A többi finnországi svédnek - és az a finnországi svédek nagy többsége -, aki magán a szárazföldön él, van egy svéd néppártja, mely az általános szabályok szerint elindul a választásokon és mandátumokhoz jut. Ott tehát már nincs kivételes rendszer.
A schleswig-holsteini, sokat emlegetett német megoldás: nem az a lényeg, hogy egy vagy két dán képviselõ ül a schleswig-holsteini parlamentben, hanem az a lényeg, hogy az általános szabályok szerint ott is elindul a schleswig-holsteini Südschleswische Verband - tehát a dél-schleswigiek szövetsége pártként elindul -, és egyetlen kedvezménye van: az 5 százalékos küszöb nem érvényes rá, de ott is azokkal a szavazatokkal viszik be a parlamentbe, amelyeket egyébként más pártokra adhatnának. Ez a schleswig-holsteini megoldás - egy kedvezmény az általános rendszeren belül.
A nyugat-európai országokban tehát nem alanyi jogon, nem kivételes rendszerben, nem párhuzamos választással jutnak be kisebbségi képviselõk a parlamentbe, hanem az általános rendszerben, egy kedvezménnyel.
Ami valóban létezik, ahol olyasmi van, mint amit az elõterjesztés tartalmaz, az a román és szlovén rendszer. Romániában és Szlovéniában - ahol valóban garantált mandátumaik vannak a kisebbségeknek, és õk maguk választják meg azt az egy-egy képviselõt - szintén szemben állna az egyenlõ választójog elvével, ha a román és szlovén alkotmány nem szögezné le ezt a lehetõséget, ahol tehát ez a lehetõség az egyenlõ választójog elve mellé rendelõdik. A magyar alkotmány azonban ezt nem tartalmazza. De szerintem nem is lenne helyes beletenni, mert a demokratikus népképviseleti rendszerrel ellenkezik - a románok meg a szlovénok beletették, ez az õ dolguk. Szerintem nem is helyes beletenni, mert nincs benne az alkotmányban, nyilván nem is lenne kétharmados többség ahhoz, hogy belekerüljön, és nekünk az adott alkotmányunk keretei között kell elindulni.
Miért fontos az, hogy áttekintsük, mi van külföldön? Azért, hogy világosan lássuk: senki nem várhatja el Magyarországtól - és különösen az Európai Unió nem várhatja el Magyarországtól -, hogy olyan megoldást válasszon, amit az Európai Unióban sehol nem alkalmaznak. Ez a második kérdéskör, amirõl beszélni akartam. Tehát nem igaz, hogy európai norma lenne az, amit az elõterjesztés tartalmaz. Ellenkezõleg: az európai normával, az általános és egyenlõ választójoggal ellentétes ez a megoldás.
A harmadik - és nagyon fontos kérdés - a kérdés kisebbségpolitikai vonatkozása. Azt gondolom, hogy ennek a hónapok óta húzódó vitának az a legnagyobb baja, hogy mi magunk is belementünk abba az utcába, hogy ezt az országgyûlési képviseletet tegyük a kisebbségpolitika mércéjévé. Vannak olyan törekvések szomszéd országokban, hogy ezt tegyék a kisebbségpolitika mércéjévé, ami pedig hamis mérce. A kisebbségpolitika alapkérdése nyilvánvalóan nem ez. A kisebbségpolitika alapkérdése nálunk a legtöbb kisebbség számára az anyanyelvi, kulturális környezet megteremtése, és ezáltal a nyelvi- kulturális identitás megõrzésének lehetõsége. Szerintem a magyarországi szlovákok, románok, horvátok, németek - és a többi kisebbség - számára ez az alapkérdés. Az az alapkérdés, hogy van-e megfelelõ iskolájuk, hogy hozzájutnak-e az anyanyelvi sajtóhoz az anyaországból, hogy nézhetik-e a szlovák vagy a román televíziót. Ez az alapkérdés, és nem az, hogy itt ül-e egy kisebbségi képviselõ az Országgyûlésben. Ezen a téren nagyon sok mulasztásunk van, és volt az elmúlt években is. Errõl kellene igazán beszélni, és nem a kisebbségi képviseletrõl, ha kisebbségpolitikáról beszélünk!
A legnagyobb magyarországi kisebbség, a roma kisebbség problémája egy nagyon súlyos szociális, kulturális, oktatási kérdéskomplexum, egy diszkriminációs kérdés, ami a legsúlyosabb magyar társadalmi problémák egyike, és nem az a kérdés, hogy van-e képviselõjük az Országgyûlésben. Úgyhogy azt gondolom, hogy félrevisz ez az egész vita, és ez a legnagyobb baja.
Úgy gondolom, hogy lehet egy ország kisebbségpolitikája tisztességes, jó és eredményes akkor is, ha ilyen módon nincs országgyûlési képviseletük a kisebbségeknek, hiszen az európai országok többségében ilyen nincs, és ennek ellenére a demokratikus európai országok többségében aránylag elfogadható a kisebbségpolitika. (Közbeszólások.) Azoknak az országoknak a többségében sincs ilyen, ahol van kisebbség! De azt gondolom, Magyarországon most már adottság az, hogy ebbõl ilyen probléma - nagyon csúnya fogalmat mondok - "csinálódott" az elmúlt hét évben.
Azt gondolom tehát, hogy most már - valóban, egyetértek, mi is azt gondoljuk - megoldást kell találni. Olyan megoldást kell azonban találni, amely összhangban van a mi alkotmányunkkal és választójogi rendszerünkkel. Kiindulva a benyújtott törvényjavaslatból, készítettünk egy olyan módosítójavaslat-csomagot, amely összhangba hozza a benyújtott javaslatot a magyar alkotmánnyal és választójogi rendszerrel, és amely tulajdonképpen a schleswig-holsteini megoldásnak egy adaptációja a magyar viszonyokra. Egy olyan megoldást javaslunk elfogadásra, amely - ugyanúgy, ahogy ezt Bihari Mihály mondta - a kétszavazatos rendszeren alapul, tehát ahol azok a polgártársaink, akiknek a kisebbségi identitásuk annyira fontos, õk nem pártra, hanem kisebbségi listára adhatják le a listás szavazatukat. Természetesen a választójog egyenlõségének elvéhez az is hozzátartozik, hogy a kisebbségi lista állításához is ajánlószelvényeket kell gyûjteni - ugyanazokat az ajánlószelvényeket, mint a pártoknak -, de fontos kedvezmény kell hogy legyen, hogy nincs hozzá szükség egyéni jelöltek állítására, és sokkal kevesebb ajánlószelvényt kell összegyûjteni; a mi javaslatunk szerint összesen ezret egy lista állításához.
Nagyon fontos eleme a javaslatunknak az, hogy nem szabad monopolizálni a kisebbségilista-állítást.
(19.10)
Hiszen képtelenség az, hogy egy több évvel korábbi választáson létrejött kisebbségi önkormányzat legyen a monopolistája a kisebbségi listaállításnak. Azt gondoljuk, minden olyan kisebbségi szervezetnek, amelyik össze tudja gyûjteni ilyen számban az ajánlószelvényeket, ugyanolyan joga kell hogy legyen a listaállításra, mint a kisebbségi önkormányzatnak. Ha ezeket a feltételeket elfogadjuk, akkor a kisebbségi listára az országban mindenütt lehet szavazni, úgy, ahogy az elõterjesztés is egy választókerületnek tekinti az országot.
Úgy gondoljuk, a kisebbségi listára mindenütt szavazhatnak a polgárok, akik a pártok helyett a kisebbségi listára kívánnak szavazni. Ilyen módon ez valóban a kisebbségek képviselete lesz, és nem egyfajta szimpátiaszavazás eredménye. És úgy gondoljuk, indokolt, hogy ugyanolyan elvek alapján juthassanak mandátumhoz a kisebbségi listák, mint amilyen elvek alapján a pártlisták jutnak mandátumhoz. Ha egy-egy területi választókerületben elég szavazatot kapnak, akkor a területi választókerületben is juthatnak mandátumhoz, ha nem, akkor ezek a szavazatok fölmennek az országos listára, és ugyanolyan szabályok szerint jutnak mandátumhoz, mint a pártok; azzal a nagyon fontos különbséggel, hogy az ötszázalékos küszöb nem vonatkozik rájuk. Ez ugyanaz a kedvezmény, mint amit Schleswig-Holsteinben alkalmaztak. Így létrejöhet kisebbségi képviselet abban az esetben, ha a kisebbségi listának megfelelõ választói támogatottsága van. Ezt a javaslatot nyújtottuk be.
Azt is szeretném elmondani, hogy választható egy másik út is, amely szintén egyfajta megoldást jelent. Az az út, hogy amennyiben ezen az úton nem tudunk megoldást találni a következõ hetekben, akkor pótmegoldásként még mindig ott van az a szintén még januárban benyújtott javaslat, hogy amíg nincs országgyûlési képviselõ, addig vehessenek részt az Országgyûlés munkájában a kisebbségi önkormányzatok elnökei. Ez nem azt jelenti, hogy õk automatikusan országgyûlési képviselõk lesznek, mert mi a delegálással való képviselethez jutást nem tartjuk helyesnek. A képviselõket választják.
Pótmegoldásként el tudjuk képzelni - vagy el tudom képzelni, mert egyszemélyes javaslatom volt -, hogy az Országgyûlés munkájában részt vehetnek, itt javaslatokat tehetnek, hozzászólhatnak, de nyilvánvaló, hogy aki nem képviselõ, és aki mögött nincs a választásokon szerzett képviselõi legitimáció, az nem szavaz az Országgyûlésben, csak részt vesz, mint ahogy bizonyos közjogi tisztségek betöltõi is részt vesznek az Országgyûlés munkájában anélkül, hogy szavaznának. Ez egy másik pótmegoldás, amit csak megemlítek ebben a fázisban.
Az a kívánatos, és a szabaddemokraták azt tartják kívánatosnak, hogy a felvázolt módon valódi megoldást találjunk a kialakult helyzetben az országgyûlési képviseletre. Szeretném még egyszer hangsúlyozni: hogy májusban, tehát a megcélzott idõpontban, együtt a többi országgyûlési képviselõ választásával, valóságos módon lebonyolított jelölés útján, valóságos választói támogatottsággal, kétszavazatos rendszerben, és a jelenlegi országgyûlési létszámon belül.
Köszönöm szépen. (Taps.)